A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-17 / 3. szám

Clemencita kinyitotta nagy ragyogó szemét, hosszan,, komolyan ránézett, és halkan, mintha csak azoknak a rövid andalúz daloknak egyikét énekelné, amelyek szinte epigrammai tömörséggel sűrítenek magukba egy-egy népi bölcsességet, így szólt: — A szerelem, kedvesem ... a szerelem nem ismeri a hűséget, a szerelem elszáll, mint a szél, szertefoszlik, mint a felhők. A hűség védőpajzsa a hála, a megbecsülés és a tisztelet, mert csak az erény tesz erényessé, és a szerelem nem erény ... Delaunay megbűvölten csókolta meg kedvesét, de szívében ott maradt a sértett férfiúi hiúság apró tüskéje. Sokkal kellemetlenebbül érintette azonban Mr. Berton váratlan levele a calle Mayor 14-ből: Drága Barátom, az Ön sevillai tavasza felett viharfelhők tornyosulnak. Ha barátnőjét Clemencita Ximeneznek hívják, az Ön ügye nagy veszélyben forog. Bizonyítékaim vannak rá, hogy a hölgy információi révén RP úrnál tetemesen gyarapodott a személyére vonatkozó adatokat tartalmazó dosszié. Biztos vagyok benne, hogy férfihoz méltó megoldást talál. Baráti üdvözlettel: H. B. Delaunay minden porcikája tiltakozott a bájos Clemencitát ért közvetett, de súlyos gyanúsítás ellen. Mégis ... mégis volt egy apróság ... egy nyomós apróság, amelyről megfeledkezett. Mikor első együtt töltött éjszakájukon felébredt, Clemencita cigarettázva virrasztott mellette. Elgondolkodva nézte öt, majd gyerekes kíváncsisággal megkérdezte : — Te nem vagy francia ? — Miért? — kérdezte Delaunay meglepetten. — Talán úgy viselkedtem, mint egy spanyol? — Becsületedre váljék, majdnem úgy — nevetett a lány —, de ... vannak pillanatok, amikor minden férfi az anyanyelvén szólal meg. Te pedig nem franciául suttogtad az elragadtatás szavait. — Ó, Clemencita — válaszolta Delaunay —, nem vagy te olyan tapasztalt, hogy minden férfira érvényes szabályt találj. Örült, hogy sikerült ügyesen elterelnie a szót. bűntudatot érzett amiatt, hogy ilyen könnyen rajtakapták. Clemencita beérte ennyivel, és többé nem hozta szóba a dolgot. Delaunay pedig megfeledkezett róla, mint ahogy az ember szívesen hagyja feledésbe merülni kellemetlen élményeit. Most azonban Berton ridegen tárgyilagos levelének hatására szokatlan élességgel támadt fel benne ez az emlék. Szívós igyekezettel próbálta emlékezetébe idézni minden Clemencitával átélt percét, s lélekben felülvizsgálta a lány minden szavát, minden kérdését. Megismerkedésük nem lehetett fondorlatosan felállított csapda, túl sok volt benne a véletlen, ahogy besodródott a mulatóba, ahol Clemencita fellépett, s ahogy épp rajta akadt meg a szeme. Lehetetlen, hogy valaki mindezt előre számításba vegye; márpedig ha így van, Clemencita csak megismerkedésük után léphetett az ellenfél szolgálatába, ez pedig teljességgel lehetetlen. Az első éjszakán feltett egyetlen kérdést kivéve, Delaunay nem talált semmit, ami felkelthette volna a gyanúját. Egy dolog azonban meghökkentette: honnan tudhatta az öreg Berton Clemencita nevét? Delaunay nem tartotta valószínűnek, hogy az ezredes az ő tudtán kívül még egy emberét elküldte Sevillába. Hihetőbbnek látszott, hogy a ravasz öreg rókának egy másik úton is sikerült az RP-csoport közelébe férkőznie, és így bukkant rá Clemencita nevére. Ez azonban döntő bizonyíték volna arra, hogy Clemencita összeköttetésben áll az ellenségeivel, és elárulja őt. Meglehet, nem szándékosan teszi, talán csak eldicsekszik valahol a hódításával, és női hiúságból kifecsegi az ö legszemélyesebb titkait, például azt, hogy nem francia, vagyis nem az, aminek mondja magát. Berton utasítása szerint most azonnal szakítania kellene a lánnyal. De ehhez nem volt semmi kedve, minden lázadozott benne ez ellen a lépés ellen. Miért kellene megfosztania magát sevillai kalandjának egyetlen kellemes részétől? Csodálatos, gyönyörteli órákat töltött el Clemencita társaságában, megszokta, ragaszkodott hozzá, szüksége volt rá. De mindezt nem találta elegendő mentségnek, hiszen így csak a gyengeségét bizonyította volna be. Azt mondta magában, nincs értelme szakítani a lánnyal, mert ezzel nemcsak azt igazolná, hogy küldetése más, mint amit itt megjátszik, hanem ráadásul azt is elárulná, hogy figyelmeztették, és tisztában van Clemencita szerepével. Semmit sem tenne jóvá, csak még jobban elrontana mindent. Legjobb lesz, ha megalkuszik a helyzettel, és magára vállalja annak a tudatnak a terhét is, hogy Clemencita elárulja. Ha ugyan valóban elárulja, mert könnyen lehetséges, hogy az, amit Berton információnak nevezett, ártatlan közlés csupán. Meg kell állapítania, kikkel van Clemencita kapcsolatban, de az is lehet, hogy nyíltan beszélnie kell majd vele. Delaunay bosszúsan apró darabokra tépi Berton levelét, és a papírkosárba dobja. Mit válaszoljon az öregúrnak? Először érez bűntudatot vele szemben. Szépen, tervszerűen ment minden, s most ez az átkozott fordulat Clemencitával egyszeriben annyi bizonytalanságot szül. Hogyan gyűrje le? Nyílt támadással? Vagy kezdjen újabb nyomozásba? És milyen szerepet játsszon benne ö maga? Kétségei közepette Delaunay belátja, hogy a legokosabb, ha megvárja, mit hoz a véletlen. Ez után a figyelmeztetés után már nem kerülhet kínos helyzetbe. Tudja, mire kell ügyelnie, és az talán elég lesz ahhoz, hogy hamar kiderüljön, hányadán áll. Ezután a városba megy, és nem sejti, hogy amint a szállodából kiteszi a lábát, beoson a szobájába a szobalány, szaglászik, nincs-e valami új az asztalán, és óvatosan kiszedi a papírkosárból Berton öszszetépett levelének darabjait. (folytatjuk) ^^^mmmmmmmmammm Gál Sándor versei: holló-idő arra lent ahol egykor az élő hullámok zajongtak nem jár a szél se talán csenddé kövü/tek az évek s az évtizedek alattam fekete holló-időben állok játék Kihűl ez a délután is estébe fagy egy napsugár tétovázik leessen-e \ van itt még ének titkolt fülem ülés olykor fel is száll hipp-hopp az arcodig befejezett jövő tudom a lezárhatót s látom a távoli pontot ha kell bármikor fölemelhetem nem nehéz és nem is könnyű olykor egészen súlytalannak tűnik mintha lebegne légtelen űrben szólítom: jön ráköszönök — bólint mint a jó szomszéd: látlak kívülem van s mégis benti távolságokhoz igazodó kivirrad egy-egy magaslat fény-koszorúján elérek alája és beborít 11