A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-06-13 / 24. szám

ADuna töltése mellett sorakozó házak és a folyópart között, ezen a helyen szokatlanul széles az árterület. A kiszélesedő parti erdősáv hatalmas dzsungellé terebélyesedve teszi lenyűgözővé a látványt. Túl a töltésen előbb egy margarétás nagy rét nyújtózik, rajta elszórva állnak a hajdani árvizeket átvészelt fa-matuzsálemek. A fák közül tehéncsorda hömpölyög elő — mögöttük a pásztorlánykák szerepében két fiatal-^ asszony szitkozódik, mert amilyen jámborak, olyan szófogadatlanok ám a tehenek. Terelőkutya híján, két szál husánggal és a legharsányabb asszonyi torokkal is nehéz a marhákat szófogadásra bírni. Mire a pásztorlányokkal váltok vagy három mondatot, a csorda kihasználja az alkalmat, szétszalad, és vágtatva megindul a falu felé. így aztán csak azt tudom meg, amit egyébként is tudni véltem: a csorda a szövetkezet tulajdona. Túl a réten egy újralombosodott erdőirtás következik, aztán az igazi erdő, melynek túlsó szélén, a vízparti részen takaros üdülőházak, villanagyságúra méretezett horgásztanyák sorakoznak a fák között. Fél napig is eltartott volna, míg megszámolom őket, igy aztán el se kezdtem. A legtöbb üdülő tulajdonosa eredetileg a közeli főváros lakója. Mostanában talán mindegyikük szomorú és sokat bosszankodik, mert a horgásztanyák napjai meg vannak számlálva. Néhányat máris lebontottak s rövidesen mindegyikre ugyanez a sors vár, mert az épülő Dunai Vízmű érdekei így kívánják. Nem is találok a horgásztanyáko'n egyetlen teremtett lelket se, akit megkérdeznék. így aztán magamnak kell eldöntenem: vajon a munkanap, a hétfő miatt maradtak el a tulajdonosok, vagy egyáltalán: nincs már kedvük a leendő romokra járni. Nem tudhatom, bár úgy hírlik, az elveszett paradicsomért kárpótlást kapnak majd, sőt, ha a vízmű elkészül, a környékén, körülbelül ezen a tájon épül majd fel a főváros üdülőövezete. De tisztázzuk végre, hol is vagyunk! A falut, melynek a töltés mellett sorakozó házairól már említés esett, Gutornak hívják — Hamuliakovo. Alig huszonöt kilométernyire esik Bratislavától. Évszázadokon keresztül dunai halászok lakták, évszázadokon keresztül nádfedeles házakból állott. A mai lakók legnagyobb része már csak sporthorgászként őrzi az ősök hagyományait. Kenyerüket a legtöbbjük már a fővárosban keresi meg, kivált az építőiparban. Az asszonyok is szép számmal dolgoznak a városban: kereskedelem, élelmiszeripar stb. Odahaza is van munkalehetőség, hiszen a környező falvak mezőgazdasági nagyüzemmé duzzadt szövetkezete nemcsak az állattenyésztésben és a növénytermelésben ad munkát, de egyéb téren is. Van Gutoron egy kisüzemnek csak szerénységgel mondható fűrésztelep, ahol úgyszintén sokan dolgoznak. Vass Lajosnét, a helyi nemzeti bizott-A falu műemléke ság elnökét keresem. Előzőleg alig tudok róla valamit, tulajdonképpen csak annyit, hogy ismét szerepel a választások jelöltjeinek listáján, méghozzá abból az egyszerű okból, hogy eddigi munkájával a falu elégedett. Okot adott tehát arra, hogy bizalmat szavazzanak neki. Alkonyatkor találom meg öt a lakásán, de éppen elmenőben van hazulról, mert azonnal intézkednie kell, mivel a faluban leállt a vízszolgáltatás. A gömbkút környékén lehet valamilyen üzemzavar. Átmegyünk tehát a hnb épületébe, ahol gyorsan intézkedik is. Utána beszélgetünk. Tanult szakmája varrónő. 1965-ben beválasztották a képviselő-testületbe, később ö lett a helyi varroda vezetője. 71-ben tanácstag lett és egyben a hnb alelnöke. 73-ban megszűnt a varroda, 74-ben pedig az akkori elnököt hat héten keresztül Vassnénak kellett helyettesítenie. A körülmények aztán úgy hozták, hogy 1976-ig, a választásokig ő töltötte be a hnb önállósított titkári tisztjét. 76-ban pedig megválasztották, és azóta ő a hnb elnöke. Beszélgetésünk még az új, az 1981 -es választásokat megelőzően zajlik, amikor Vassné újra a jelöltek névsorán szerepel. Arra vagyok kíváncsi, miért szavazott neki bizalmat a falu s ő mivel igazolta, bizonyította rátermettségét. Néhány esztendővel ezelőtt ebbe a faluba még terepjáróval is siralmas volt bejutni. Az utak siralmas állapota sok keserűséget okozott, de csak nem akart sikerülni a portalanítás, pontosabban: pénz nem akadt. Hogyan, hogyan nem. egész falu a legbüszkébb, mert eredetileg bizony az óvoda felépítése ütközött a legtöbb akadályba. De ők keményen állták a sarat, mert ugyan ki is vitathatta volna el azt a »jogot, hogy a naponta dolgozó anyák ... — Én a saját bőrömön tapasztaltam, mit is jelent egy dolgozó anyának az, ha nincs kire bíznia a gyerekét. A régi épület pedig minősíthetetlen volt, használhatatlan. Ha pénz nincs, csak akadály van, akkor az egyiket megteremtjük, a másikat pedig elhárítjuk. Erre fogunk összpontosítani — határoztuk el annakidején, és tessék, itt az óvoda. Ez is, valamint mindaz, amit eddig felsoroltam, a Z-akció keretében épült, a falu lakosságának áldozatvállalásával. Hogy milyen a gutori óvoda? Ha azt mondom modern, minden KIS FALU A NAGY F most, az utolsó választások előtti hetekben végleg leaszfaltozták a falu öszszes utcáját. Ottjártamkor még néhány utcában gőzölgött a friss aszfaltburkolat s a gyerekek azt játszották: ki bír rálépni mezítláb. Vassné címszavakban beszél mindarról, amivel a két választás közti időszakban gazdagabbak lettek: Temetőkerítés. Ravatalozó. Sportpálya — szociális létesítményekkel. Teljes vízvezeték- és közműhálózat az egész faluban. És persze az óvoda. Az utóbbira Vassné is s talán az Sándor Erzsébet