A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-06-13 / 24. szám

Következő számunk tartalmából: Balázs Béla: A MÁSODIK VILÁGÉGÉS Ordódy Katalin: KÖZJÁTÉK KUMADASIBAN Varga Erzsébet: REJTETT ÖSVÉNY Miklósi Péter írása a MATESZ évadzáró bemutatójáról Lovicsek Béla: HULLÓCSILLAG Peter Mariot: A CHIMBORAZO HAVA A címlapunkon PRANDL SÁNDOR, a 24. oldalon BÍRÓ BÉLA felvétele A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon: 332-865. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 893 36 Bratislava, ul. Cs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 334-134, főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Telefon: 332-864. Grafikai szerkesztő: Král Pétemé. Terjeszti a Posta Hirtapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Üstredná expedícia tlace, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Vychodoslovenské tlaciame, n. p. Ko-Sice. Előfizetési díj egész évre 156,- Kcs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesitő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Index: 49211. Nyilvántartási szám: SÚTI 6/46. Aforradalmi munkáspártok nemzetközi szervezetének, a Kommunista Internacionálénak megalakulása Csehszlovákia munkásmozgalmában is felerősítette a politikai differenciálódást, a forradalmi baloldal kialakulását, majd kiválását a reformista pártokból. E differenciálódási folyamat már 1920 tavaszán tapasztalható a Komáromban (Komárno) és vidékén működő szociáldemokrata pártszervezetekben is, amelyek az ekkor még nemzetiségileg megosztott csehszlovákiai munkásmozgalomban a Német—Magyar Szociáldemokrata Párthoz tartoztak. E vidéken az agrárproletariátus embertelen kizsákmányolása, az országos átlagnál nagyobb munkanélküliség és drágaság, valamint a Magyar Tanácsköztársaság volt harcosainak felvilágosító munkája nyomán a szervezett munkásság döntő többsége a munkásmozgalom forradalmi irányzatát támogatta. A komáromi szociáldemokrata pártszervezet már 1920. április 23-ra tervezett taggyűlésén állást akart foglalni a III. Internacionáléhoz való csatlakozás kérdésében, e taggyűlést azonban a rendőrkapitányság nem engedélyezte. Az 1920 áprilisában megtartott első csehszlovák parlamenti választások mind országos viszonylatban, mind az érsekújvári választókerületben — ahová Komárom és vidéke tartozott — a szociáldemokrata pártok TÖRTÉNELEM győzelmével végződtek. A választási győzelem új lendületet adott a munkásság szervezkedésének. Hatalmas tömegek részvételével zajlottak le a május elsejei népgyűlések Komáromban és a környező községekben. Az 1920. június 13-án rendezett pártkonferencián Komárom megye szervezett munkásai megválasztották a baloldali többségű új megyei pártvezetőséget és küldötteiket a szlovákiai baloldali munkásszervezetek kassai (KoSice) konferenciájára, amely 1920. június 27— 30-án ülésezett. A kassai konferencia határozata szorgalmazta a nemzetiségi szakszervezeti csoportok egyesülését a csehszlovák szakszervezetekkel, kimondta a konferencián képviselt munkásszervezetek csatlakozását a III. Internacionálé politikai irányvonalához és javasolta, hogy a pártkongresszus végleges döntéséig a szociáldemokrata párt elnevezését változtassa „Csehszlovákiai Nemzetközi Szocialista Párt" -ra. A kassai konferencia határozatainak értelmében Komáromban július 4-én a helyi szociáldemokrata pártszervezet taggyűlése, majd július 8-án a megyei pártkonferencia kimondta csatlakozását a III. Internacionáléhoz és a Csehszlovákiai Nemzetközi Szocialista Párt elnevezés mellett döntött. A vidék agrárproletárjainak szervezkedését segítette a Szocialista Földmunkások Szövetsége, amely 1920. május 16-án alakult meg Komáromban a megye földmunkásainak összejövetelén. Megalakulása utáni tevékenységének gerincét a kollektív szerződések megkötéséért és azok betartásáért folytatott harc alkotta. Komáromban 1920 augusztusában Szocialista Földmunkás címen havonta megjelenő szaklapot is indított, kiadását azonban három szám megjelenése után anyagi nehézségek miatt kénytelen volt beszüntetni. Hosszabb életű s hatásában is jelentősebb volt a komáromi szociáldemokraták által 1919. december 15-én indított Munkáslap. Fontos szerepet játszott a vidék munkásságának szervezésében és politikai nevelésében. Számai hűen tükrözik a szociáldemokrata párt belső harcait, a baloldali szervezetek megalakulását és tevékenységét Komáromban és vidékén, valamint a kommunisták által vezetett osztályharcot közvetlenül a CSKP megalakulása után. A Munkáslap a CSKP megalakulásával a párt megyei hetilapja lett. Utolsó önálló száma 1921. augusztus 28-án jelent meg, ezután a lap beolvadt a Major István által szerkesztett Népszavába. A baloldali szocialista pártnak és a földmunkasok szakszervezetének vezetésével 1920 nyarán és őszén Komáromban és vidékén kiéleződött az osztályharc. Választási győzelmének tudatában a forradalmi munkásság követelte az általa megválasztott tisztségviselőktől, hogy minél előbb gyökeresen változtassanak sanyarú sorsán. Ennek megnyilvánulása volt a komáromi munkásság tüntetése 1920. június 22-én, amikor a városba látogat'ott dr. Dérer Iván, Szlovákia teljhat?L.«u „szocialista" minisztere. Mintec,/ 1500 munkás vonult vörös zászlók alatt a városházához, ahol a miniszter tartózkodott. A munkásság 30 tagú küldöttsége felkereste Dérért, akinek nevükben Hegedűs József, a komáromi pártszervezet titkára és Hübsch Ernő, a földmunkás szakszervezet megyei titkára ryiltan előadták az ipari és a mezőgazdasági munkásság követeléseit. A miniszter ígéretet tett a követelések megvizsgálás.a és a panaszok orvoslására, de ígéretei beváltása helyett a dél-szlovákiai megyékben az egyre erősödő forradalmi munkásmozgalom megfékezésére 1920. július 16-án elrendelte a statáriumot, majd július 18-án rendeletet adott ki a külföldi állampolgárságú személyeknek Szlovákiából való kitoloncolásáról; ez az intézkedés a forradalmi munkásmozgalomban aktív szerepet játszó magyarországi baloldali politikai emigránsok ellen irányult. E rendelet alapján július 20-án államellenes izgatás vádjával kiutasították Komáromból Hegedűs József párttitkárt, Hübsch Ernőt a földmunkások szakszervezetének titkárát és Winkler Jánost a helyi szakszervezeti tanács titkárát. Ezek az intézkedések rádöbbentették a munkásságot a szociáldemokrata kor-ÉLÖ