A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-06-13 / 24. szám

mányzat áruló politikájára. 1920 augusztusában a munkásság Szlovákia-szerte tüntetett és sztrájkolt a szocialista elvek valóraváltásáért, a mezőgazdasági munkások kollektív szerződésének betartásáért és a munkásmozgalom elfojtását célzó terrorintézkedések ellen. E megmozdulásokhoz csatlakozva augusztus 19-től 21-ig az alsócsallóközi földmunkások is sztrájkoltak. Szeptember elején a Csallóközben újabb sztrájk robbant ki. amelynek központja Nagymegyer (Calovo) volt. A sztrájkolok követelték a kollektív szerződés betartását és az aratás után elbocsátott mezőgazdasági munkások visszavételét. A sztrájk kitörése után a rendőrség Komáromban letartóztatta Varga Pált és Gaborek Károlyt, a szocialista párt megyei vezetőségének tagjait és Nagymegyeren László József párttitkárt. A letartóztatottakat szeptember 12-én vonattal elszállították Komáromból, azonban Nagymegyeren. ahol a szerelvény megáll, a forradalmi munkásság lefegyverezte a csendőröket és kiszabadította a foglyokat. A tömeg ellepte a pályatestet, s a vonatkísérő személyzet megtagadta a vonat továbbindítását. A komáromi helyőrség parancsnoka egy géppuskás szakaszt küldött Nagymegyerre „a rend helyreállítására", de a további megmozdulásoktól tartva a hatóságok felfüggesztették a letartóztatásokat. A sztrájkoló munkásság elérte követelései teljesítését s így a sztrájk szeptember 18-án befejeződött. Közben szeptember 15-én sztrájkoltak a komáromi hajógyár munkásai, tiltakozásul két munkatársuk elbocsátása ellen. A komáromi munkásság 1920. október 6-án bekapcsolódott abba a politikai jellegű általános sztrájkba, amelyet a bratislavai német és magyar baloldali szocialisták kezdeményeztek tiltakozásul a A CSKP által szervezett május elsejei népgyűlés Komáromban (Komárno) a húszas években Volksstimme c. munkásújság szerkesztőjének, Pfjfferlingnek az országból való kitoloncolása ellen. A sztrájkoló munkásság a rakparton és a Munkásotthonban gyülekezett. A hatóságok gépfegyverekkel felfegyverzett katonaságot vezényeltek ki a munkások megfélemlítésére, összetűzésre azonban nem került sor. Az 1921. január 16-án megtartott fubochöai kongresszusra Komárom és vidékének baloldali munkásszervezetei is elküldték képviselőiket majd azok hazatérte után január 30-án Komáromban összeült a megyei pártkonferencia, amelyen 65 küldött vett részt. A konferencia állást foglalt a III. Internacionálé 21 felvételi feltételének elfogadása mellett, megválasztotta az új megyei pártvezetöséget, kizárta a pártból a visszaéléseiről és reformizmusáról hírhedt dr. Földessy József képviselőt és felszólította, hogy mondjon le képviselői mandátumáról. Földessy vezetésével a város jobboldali szociáldemokratái megkísérelték egy „független" szociáldemokrata pártszervezet megalakítását ezt azonban a gyűlésükre beözönlő baloldali szocialisták határozott fellépése megakadályozta. A baloldali szocialista párt komáromi vezetősége a szocialista földmunkások szakszervezetével karöltve 1920 áprilisában az egész megyére kiterjedő földmunkássztrájkot szervezett. A sztrájk egy kedvezőbb kollektív szerződés megkötéséért kezdődött április 15-én, s központjai Bátorkeszin, Csúzon és Nagymegyeren voltak. Már első napján a hatóságok erélyes intézkedéseket tettek leverésére. Katonaságot vezényeltek a falvakba és letartóztatták a földmunkások tíz vezetőjét. A sztrájkolok ennek ellenére kitartottak és tárgyalóasztalhoz kényszerítették a földbirtokosokat. A sztrájk április 24-én megegyezéssel ért véget, melynek alapja az ún. „Srobár-féle" kollektív szerződés volt. A baloldali szocialista párt szervezte az 1921. május 1-i népgyűléseket és tüntetéseket is. A komáromi munkásság ezen a napon a Munkásotthonból felvonult a város utcáin át a Kossuth (mai Május 1.) térre, ahol népgyűlést tartott, s határozatban követelte a szociális reformok megvalósítását és Csehszlovákia Kommunista F>ártjának megalakítását. A gútai szocialista munkásság május elsejei népgyülésén, ahol felavatták a helyi pártszervezet zászlaját kétezren vettek részt. Zászlóavatással egybekötött népgyűlést rendezett a keszegfalvi munkásság is, további népgyűlések és tüntetések voltak Nagymegyeren, Nemesócsán, Tanyon, Izsán és Madaron, ahol mintegy 2000 ember előtt Steiner Gábor mondott beszédet. E népgyűlések határozatai egyöntetűen követelték a kommunista párt megalakítását. A CSKP alakuló kongresszusán Komáromnak és vidékének baloldali munkásszervezeteit Földes Sándor, a komáromi szocialista pártszervezet titkára képviselte. Közvetlenül az alakuló kongresszus után a Csehszlovákiai Nemzetközi Szocialista Párt komáromi szervezete a CSKP alapszervezetévé alakult át. A tagság bejegyzése a Munkásotthonban 1921. május 22-én rendezett taggyűlésen történt. A környező falvak kommunista pártszervezeteinek megalakulására nagy hatással volt az a nagygyűlés, amelyet a párt 1921. június 12-én rendezett a komáromi Ráckertben. A vidéki résztvevők vörös zászlók alatt, forradalmi dalokat énekelve érkeztek a gyűlésre. A burzsoá hatóságok féltek e tömegmegmozdulástól s a csendőrségen és rendőrségen kivül mozgósították ellene a helyőrség egységeit is. A katonaság lezárta a Komáromba vezető utakat megszállta a vasútállomást, körülfogta a ráckerti futballpályát, és a pálya melletti víztornyon is géppuskás őrség helyezkedett el. Az óvintézkedések ellenére több mint 10 ezer ember hallgatta végig Steiner Gábor megnyitó beszédét valamint Nagy Gyula nemzetgyűlési képviselő és Földes Sándor beszámolóját a CSKP megalakulásáról s a párt célkitűzéseiről. E gyűlést követően a komáromi kommunisták kezdeményezésére június 19-én összehívták a megyei pártkonferenciát; ezen a már megalakult kommunista pártszervezetek és a baloldali szakszervezetek képviselői vettek részt. A konferencia megtárgyalta a forradalmi munkásmozgalom átszervezését a vidék községeiben és megválasztotta a CSKP megyei vezetőségét. Az értekezlet után a vidék községeinek többségében megalakultak a kommunista pártszervezetek. A Munkáslapban közölt adatok szerint Komáromban és környékén 1921 augusztusában már 23 000 tagja volt a pártnak és az irányításával működő munkásszervezeteknek. A szociáldemokrata pártnak a vidék községeiben nem maradt egyetlen szervezete sem, csupán Komáromban alakult újjá szervezetük, melynek törzsgárdáját a hajógyári szakmunkások alkották. Komárom és vidékének munkásmozgalmában a CSKP által képviselt forradalmi irányzat került döntő fölénybe, s e terület a burzsoá köztársaság idején az ország forradalmi munkásmozgalmának egyik jelentős bázisát képezte. MÁCZA MIHÁLY Hétvégi levél A haladó hagyományok ápolásának — melylyel népeink barátságát és testvéri együttélésének elmélyítését szolgáljuk — nagy jelentősége van az emberek tudatának formálásában. Az ilyen haladó forradalmi hagyományok közé tartozik a Szlovák Tanácsköztársaság megalakulása 62 évvel ezelőtt, amely szorosan a Magyar Tanácsköztársaság megalakulásához kapcsolódik. Az eseménynek nincs kerek évfordulója az idén, de mégis szólni kell róla, hiszen az a tény, hogy a Szlovák Tanácsköztársaság és a Magyar Tanácsköztársaság létrejötte között szoros összefüggés van, fényes bizonyítéka annak, hogy a két nép haladó erői a történelem folyamán több esetben is egymásra találtak, együtt küzdöttek a társadalmi haladásért és a valódi nemzeti szabadság kivívásáért Úgy gondolom, nem elég ezekről a hagyományokról csak kerek évfordulókon, ünnepélyes keretek között beszélni, de ennél sokkal fontosabb, hogy a mindennapi életben is tudatosítsuk ezt a tényt és felhasználjuk a közvélemény formálása és a két nép közeledése érdekében. A Szlovák Tanácsköztársaság rövid élete ellenére is annak bizonyítéka, hogy a különböző. népek leghaladóbb erői mindig egymásra találtak a történelem döntö. pillanataiban, és ennek az egymásra találásnak kell hogy ma is tudatformáló hatása tegyen. Ez pedig attól függ, hogy mennyire tudjuk ezt felhasználni főleg az ifjúság nevelésével, de a felnőttek nézeteinek formálásával kapcsolatban. A haladó erők egymásra találása egy-egy történelmi határkőt jelentő eseménynél vagy.mozgalomban nem véletlen. Ezt igazolja többek közt magyar, szlovák és cseh internacionalisták részvétele a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után a fiatal szovjet állam ellen indított külföldi katonai intervencióval szembeni harcban, szlovák internacionalisták részvétele a Magyar Tanácsköztársaság védelméért vívott harcban, magyar, szlovák és cseh internacionalisták segítsége a spanyol köztársaságnak, és nem utolsósorban a magyar forradalmi erők részvétele a Szlovák Nemzeti Felkelésben és az azt követő partizánharcokban. Bizony, sokszor megfeledkezünk és keveset beszélünk arról, hogy például a szlovákok után a negyedik számbelileg legnagyobb csoportot a magyarok tették ki a Szlovák Nemzeti Felkelésben. Pedig erről a tényről itt is, ott is többet kellene beszélni a kölcsönös megismerés és a barátság elmélyítése érdekében. Többet kellene beszélni róla azért is, hogy máig érő tanulságot vonjunk le a két népnek a történelem során megvalósult internacionalista összefogásából, hogy ez erősítse az egymás kölcsönös megbecsülését, népeink egységét, a közös célok, a szocializmus építésének sikeres megvalósítása érdekében. A népeinket összekötő közös forradalmi hagyományok forrásai a csehszlovák szocialista hazafiság elmélyítésének, annak a tudatnak, hogy ez az ország a miénk, ennek mi is gazdái vagyunk, hisz létrehozásáért ott harcoltak az első sorokban a mi legjobbjaink is. Ezeknek a hagyományoknak éltető, ösztönző ereje van a ma konkrét internacionalista gondolkodás és a szocialista haza fejlődéséért érzett hazafias felelősségérzet kialakításában fi**]* fá*4

^ 555