A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-06-06 / 23. szám

Ht-ALJÁN padok között vagy a folyosókon, legjobb esetben az iskolaudvaron kénytelenek megtartani a tornaórákat. A korszerű tan­tervekben előírt gyakorlatok nehézségi fokát tekintve ez szinte képtelenség. Mindkét felszólalásomban érintettem az ifjúsági mozgalom, ennek keretében a fi­atalok klubjainak helyzetét. Megfelelő he­lyiségek hiányában az ifjúság tevékenysé­ge sok helyütt ugyanis szétforgácsolódik vagy a minimumra csökken. Ráadásul itt­ott helytelenül alkalmazzák a központilag szorgalmazott takarékossági intézkedése­ket, mert a közelmúltban nemegyszer elő­fordult, hogy a kultúrházakban vagy a meglévő klubokban egyszerűen kikap­csolták a villanyt, de a vendéglök nyitva­tartási idejét nemigen módosították se­hol. Nem kell különösebben részletezni, hogy az ilyen erőltetett áramtakarékos­ság mennyire hátráltatja az ifjúsági szer­vezetek munkájának rendszerességét. CSUKA FERENC: Persze, az még a job­bik eset, ha valahol van kultúrház. Csiffá­ron ugyanis csak egy régebbi mozihelyi­ség szolgál ilyen célokra, és ez nagyban gátolja a munkát. Községünkben az is gyengíti a kulturális életet, hogy közpon­tosítás révén megszűnt a magyar tannyel­vű iskola, de a szlovák gyerekek számára is csak az első négy évfolyam maradt meg a faluban. Helybeli lakosként és képvise­lőként egyaránt elszomorít, hogy Csiffár a most kezdődő választási időszakban sem kap kultúrházat. Pedig úgy érzem, hogy egy ilyen beruházás felrázná csipkerózsi­ka-álmából a falu kulturális életét. BALKÓ PÉTER: A jnb plénumában Ko­lon községet képviselem. A választási idő­szak elején komoly elhatározásokkal lát­tam munkához, és a plénumülések vala­melyikén is okvetlenül fel akartam szólal­ni, mert úgy éreztem, hogy a hetvenes évek első felében községünk nem a lehe­tőségeihez mért ütemben fejlődött. Aztán mégis másként alakult a helyzet: interpel­láció vagy panaszos jellegű felszólalás nélkül is meggyorsult nálunk a fejlődés üteme: szép eredményeket tudtunk fel­mutatni a Z-akció keretében, sokat tet­tünk faluszépítés dolgában, befejeztük a hatvan férőhelyes óvoda építését és már épül egy nyári szabadtéri színpad is, ami majd a kulturális élet fellendülését vonja MICHAL PEKAR CSUKA FERENC VERES JÁNOS BALKÓ PÉTER maga után. Lehet, hogy a választók között olyanok is vannak, akik ennél is többet vártak, de az élet egyéb területeihez ha­sonlóan, a képviselői munkában is érvé­nyes az az íratlan törvény, hogy az ember inkább kevesebbet ígérjen s többet te­gyen, mint fordítva! És legfőképpen ne húzódozzon a munkától, necsak mások szabadidejét szervezze, hanem megfelelő példamutatással vegyen részt a társadal­mi munkában. MICHAL PÉKÁR: A képviselők maguk döntenek arról, hogy választókörzetük képviseletében, vagy a jnb egy-egy állan­dó bizottságának megbízásából, felszólal­nak-e az évente több alkalommal rende­zett plénumüléseken. Természetesen, ide­jében tájékoztatjuk őket, hogy mi lesz a soronlévő tanácskozás fő témája, s ehhez írásos anyagokat is kapnak. Tapasztalata­ink szerint a képviselők készülnek a plé­numülésekre, ahol a jnb felelős beosztású dolgozói sokrétű és kielégítő informáci­ókat kapnak a járás köznapi életének gondjairól. A testületi vitákból ugyancsak sok tapasztalat szűrhető le. VERES JÁNOS: A bizottsági üléseken nem annyira egységesek, kevésbé kiala­kultak az álláspontok, mint mondjuk a plénumüléseken. így aztán a vélemények is élesebben ütköznek. Azt azonban min­dig megvitatjuk, hogy a következő ülés­szakon hozzá kell-e szólnunk a napirendi pontok valamelyikéhez. Ha úgy döntünk, hogy igen, megbeszéljük a felszólalás ve­zérgondolatát. így aztán nemcsak a plé­num elé lépő képviselő szűkebb választó­kerületét, hanem a járás általánosabb ér­dekeit is tükrözi a hozzászólás. HÉT: Tulajdonképpen így születik a la­kosság általánosabb természetű panasza­iból — közérdekű felszólalás ... CSUKA FERENC: Igen. A helyi nemzeti bizottságok a Nemzeti Front helyi szerve­zeteivel együtt rendszeresen szerveznek olyan falugyűléseket, ahol a képviselők tájékoztatják a lakosságot a helyi elkép­zelésekről, lehetőségekről. Eközben őszin­tén beszélnek a gondokról is. Egyébként ezeken a gyűléseken az tapasztalható, hogy az emberek igénylik az ilyesfajta közéleti tevékenységet, a közdolgok meg­ismerését, a véleményformálási és bele­szólási jogot. Nem titkolom, hogy nekem például a legutóbbi jelölőgyűléseken is azt vetették a szememre, hogy az ott létesülő atomerőmű révén a szomszédos Mohi község sokkal gyorsabban fejlődik, hogy nálunk továbbra sincs kilátás az új kultúr­házra, hogy a gyerekeknek Kálazra meg Verebélyre kell iskolába járniuk. Az a be­nyomásom azonban, hogy az őszinte hang a realitások keretei között tartja még azoknak a véleményét is, akiket esetleg közvetlenül szorít egy-egy megoldatlan helyi probléma. HÉT: A képviselőt sokan afféle „kijáró­nak" tekintik ... MICHAL PÉKÁR: Igen, ez egy régebbi beidegződés. Néha azonban az újságcik­kek is táplálják ezt a hitet, hiszen nemegy tudósításban olvasható, hogy X. Y. képvi­selő „kijárta" ezt meg azt. Az efféle cikkek azonban tévesen informálják a közvéleményt, önkéntelenül megkérdője­lezik az államigazgatási szervek tevékeny­ségét. Társadalmunkban megszűnt a kép­viselők „kijáró" funkciója. A mindennapi gyakorlatban, a képviselők javaslatainak és igényeinek figyelembe vételével, a ve­zető szervek tudományos elemzések és a társadalom objektív lehetőségeinek mér­legelése után döntenek az új beruházások sorsa felől. VERES JÁNOS: Persze, ez egy pillanatig sem jelenti azt, hogy egy képviselő elzár­kózhat a nyilvánosság, a választói elől. Ellenkezőleg, a hivatalosan megszabott órákon kívül is fogadnia kell az embere­ket, meghallgatnia a gondjaikat, kérelme­iket. Hiszen egy-egy óvodai férőhely kér­dése éppen úgy közügy, mint a járdaépí­tés, az esti megvilágítás gondja, vagy akár egy lakásépítési kölcsön. BALKÓ PÉTER: Az élet mindennapjai arra tanítják a képviselőt, hogy részben a járási, részben pedig a helyi közéletben vegyen részt. Ez a két szempont ugyanis gyakorta erősen összefonódik. Itt van pél­dául az elhagyott és félárva gyerekek Kolonban épülő bentlakásos óvodájának gondja. Járási méretű beruházásról van szó, de a községben épp oly fontosnak tartjuk az új létesítmény mielőbbi megé­pülését, mint a helyi szolgáltatóhálózat bővítésének vagy a művelődési otthon mielőbbi megnyitásának kérdését. HÉT: A Zobor-alja, a nyitrai járás több nemzetiségű vidék. Milyen többletet je­lent ez képviselői feladatok ellátásában? MICHAL PÉKÁR: Járásunk huszonegy községében él vegyesen szlovák és ma­gyar nemzetiségű lakosság. Nincs tudo­másom róla, hogy valahol is nemzetiségi ellentétekre, súrlódásokra került volna sor. Jómagam is gyakran látogatom a magyarlakta falvakat, s úgy tapasztalom, hogy az emberek őszintén, bátran beszél­nek községeik életének gondjairól. De azt is észrevettem, hogy nyíltabbak, ha a saját anyanyelvükön fordulhatnak a kép­viselőjükhöz, ha az otthon beszélt nyelven tehetnek föl kíváncsi kérdéseket. Ezért a jnb plénuma képviselőinek nyolc százalé­ka magyar nemzetiségű, a helyi közigaz­gatási szervekben pedig még magasabb ez az arány. VERES JÁNOS: A nemzetiségi lakosság bevonása az államéletbe, a közéleti tevé­kenységbe nem képzelhető el másként, csak úgy, ha képviselőik ott vannak a választott állami testületekben. Ezekre a képviselőkre, sok feladat hárul a nemzeti­ségi politika gyakorlati érvényesítében, hiszen az anyanyelvi óvodák, általános és középiskolák, könyvtárak, művelődési otthonok, tájházak sokban segítik a nem­zetiségek nyelvének és kultúrájának ápo­lását. A képviseleti munka ezért a nemze­tiségek között is mindennapos tevékeny­séget kíván. A helyi nemzeti bizottságok tanácsainak tagjaitól épp úgy, mint a fel­sőbb szintű közigazgatási szervek képvi­selőitől. HÉT: Mindaz, ami ezen a beszélgetésen szóba került, amiről a képviselői munka hétköznapjai kapcsán említés esett, olyan általános jegyeket hordoz, amelyek más járásokban is megtalálhatók. Az elmon­dottak azonban azt is jelezték, hogy az elmúlt fél évtizedben sokat változott, fej­lődött a Zobor-alja is. És ebben a lakosság igyekezete, de a választott képviselők közéleti munkája is benne foglaltatik. Beszélgetett: MIKLÓSI PÉTER Fotó: Gyökeres György (4) és Absoton 13

Next

/
Thumbnails
Contents