A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)
1981-06-06 / 23. szám
Ht-ALJÁN padok között vagy a folyosókon, legjobb esetben az iskolaudvaron kénytelenek megtartani a tornaórákat. A korszerű tantervekben előírt gyakorlatok nehézségi fokát tekintve ez szinte képtelenség. Mindkét felszólalásomban érintettem az ifjúsági mozgalom, ennek keretében a fiatalok klubjainak helyzetét. Megfelelő helyiségek hiányában az ifjúság tevékenysége sok helyütt ugyanis szétforgácsolódik vagy a minimumra csökken. Ráadásul ittott helytelenül alkalmazzák a központilag szorgalmazott takarékossági intézkedéseket, mert a közelmúltban nemegyszer előfordult, hogy a kultúrházakban vagy a meglévő klubokban egyszerűen kikapcsolták a villanyt, de a vendéglök nyitvatartási idejét nemigen módosították sehol. Nem kell különösebben részletezni, hogy az ilyen erőltetett áramtakarékosság mennyire hátráltatja az ifjúsági szervezetek munkájának rendszerességét. CSUKA FERENC: Persze, az még a jobbik eset, ha valahol van kultúrház. Csiffáron ugyanis csak egy régebbi mozihelyiség szolgál ilyen célokra, és ez nagyban gátolja a munkát. Községünkben az is gyengíti a kulturális életet, hogy központosítás révén megszűnt a magyar tannyelvű iskola, de a szlovák gyerekek számára is csak az első négy évfolyam maradt meg a faluban. Helybeli lakosként és képviselőként egyaránt elszomorít, hogy Csiffár a most kezdődő választási időszakban sem kap kultúrházat. Pedig úgy érzem, hogy egy ilyen beruházás felrázná csipkerózsika-álmából a falu kulturális életét. BALKÓ PÉTER: A jnb plénumában Kolon községet képviselem. A választási időszak elején komoly elhatározásokkal láttam munkához, és a plénumülések valamelyikén is okvetlenül fel akartam szólalni, mert úgy éreztem, hogy a hetvenes évek első felében községünk nem a lehetőségeihez mért ütemben fejlődött. Aztán mégis másként alakult a helyzet: interpelláció vagy panaszos jellegű felszólalás nélkül is meggyorsult nálunk a fejlődés üteme: szép eredményeket tudtunk felmutatni a Z-akció keretében, sokat tettünk faluszépítés dolgában, befejeztük a hatvan férőhelyes óvoda építését és már épül egy nyári szabadtéri színpad is, ami majd a kulturális élet fellendülését vonja MICHAL PEKAR CSUKA FERENC VERES JÁNOS BALKÓ PÉTER maga után. Lehet, hogy a választók között olyanok is vannak, akik ennél is többet vártak, de az élet egyéb területeihez hasonlóan, a képviselői munkában is érvényes az az íratlan törvény, hogy az ember inkább kevesebbet ígérjen s többet tegyen, mint fordítva! És legfőképpen ne húzódozzon a munkától, necsak mások szabadidejét szervezze, hanem megfelelő példamutatással vegyen részt a társadalmi munkában. MICHAL PÉKÁR: A képviselők maguk döntenek arról, hogy választókörzetük képviseletében, vagy a jnb egy-egy állandó bizottságának megbízásából, felszólalnak-e az évente több alkalommal rendezett plénumüléseken. Természetesen, idejében tájékoztatjuk őket, hogy mi lesz a soronlévő tanácskozás fő témája, s ehhez írásos anyagokat is kapnak. Tapasztalataink szerint a képviselők készülnek a plénumülésekre, ahol a jnb felelős beosztású dolgozói sokrétű és kielégítő információkat kapnak a járás köznapi életének gondjairól. A testületi vitákból ugyancsak sok tapasztalat szűrhető le. VERES JÁNOS: A bizottsági üléseken nem annyira egységesek, kevésbé kialakultak az álláspontok, mint mondjuk a plénumüléseken. így aztán a vélemények is élesebben ütköznek. Azt azonban mindig megvitatjuk, hogy a következő ülésszakon hozzá kell-e szólnunk a napirendi pontok valamelyikéhez. Ha úgy döntünk, hogy igen, megbeszéljük a felszólalás vezérgondolatát. így aztán nemcsak a plénum elé lépő képviselő szűkebb választókerületét, hanem a járás általánosabb érdekeit is tükrözi a hozzászólás. HÉT: Tulajdonképpen így születik a lakosság általánosabb természetű panaszaiból — közérdekű felszólalás ... CSUKA FERENC: Igen. A helyi nemzeti bizottságok a Nemzeti Front helyi szervezeteivel együtt rendszeresen szerveznek olyan falugyűléseket, ahol a képviselők tájékoztatják a lakosságot a helyi elképzelésekről, lehetőségekről. Eközben őszintén beszélnek a gondokról is. Egyébként ezeken a gyűléseken az tapasztalható, hogy az emberek igénylik az ilyesfajta közéleti tevékenységet, a közdolgok megismerését, a véleményformálási és beleszólási jogot. Nem titkolom, hogy nekem például a legutóbbi jelölőgyűléseken is azt vetették a szememre, hogy az ott létesülő atomerőmű révén a szomszédos Mohi község sokkal gyorsabban fejlődik, hogy nálunk továbbra sincs kilátás az új kultúrházra, hogy a gyerekeknek Kálazra meg Verebélyre kell iskolába járniuk. Az a benyomásom azonban, hogy az őszinte hang a realitások keretei között tartja még azoknak a véleményét is, akiket esetleg közvetlenül szorít egy-egy megoldatlan helyi probléma. HÉT: A képviselőt sokan afféle „kijárónak" tekintik ... MICHAL PÉKÁR: Igen, ez egy régebbi beidegződés. Néha azonban az újságcikkek is táplálják ezt a hitet, hiszen nemegy tudósításban olvasható, hogy X. Y. képviselő „kijárta" ezt meg azt. Az efféle cikkek azonban tévesen informálják a közvéleményt, önkéntelenül megkérdőjelezik az államigazgatási szervek tevékenységét. Társadalmunkban megszűnt a képviselők „kijáró" funkciója. A mindennapi gyakorlatban, a képviselők javaslatainak és igényeinek figyelembe vételével, a vezető szervek tudományos elemzések és a társadalom objektív lehetőségeinek mérlegelése után döntenek az új beruházások sorsa felől. VERES JÁNOS: Persze, ez egy pillanatig sem jelenti azt, hogy egy képviselő elzárkózhat a nyilvánosság, a választói elől. Ellenkezőleg, a hivatalosan megszabott órákon kívül is fogadnia kell az embereket, meghallgatnia a gondjaikat, kérelmeiket. Hiszen egy-egy óvodai férőhely kérdése éppen úgy közügy, mint a járdaépítés, az esti megvilágítás gondja, vagy akár egy lakásépítési kölcsön. BALKÓ PÉTER: Az élet mindennapjai arra tanítják a képviselőt, hogy részben a járási, részben pedig a helyi közéletben vegyen részt. Ez a két szempont ugyanis gyakorta erősen összefonódik. Itt van például az elhagyott és félárva gyerekek Kolonban épülő bentlakásos óvodájának gondja. Járási méretű beruházásról van szó, de a községben épp oly fontosnak tartjuk az új létesítmény mielőbbi megépülését, mint a helyi szolgáltatóhálózat bővítésének vagy a művelődési otthon mielőbbi megnyitásának kérdését. HÉT: A Zobor-alja, a nyitrai járás több nemzetiségű vidék. Milyen többletet jelent ez képviselői feladatok ellátásában? MICHAL PÉKÁR: Járásunk huszonegy községében él vegyesen szlovák és magyar nemzetiségű lakosság. Nincs tudomásom róla, hogy valahol is nemzetiségi ellentétekre, súrlódásokra került volna sor. Jómagam is gyakran látogatom a magyarlakta falvakat, s úgy tapasztalom, hogy az emberek őszintén, bátran beszélnek községeik életének gondjairól. De azt is észrevettem, hogy nyíltabbak, ha a saját anyanyelvükön fordulhatnak a képviselőjükhöz, ha az otthon beszélt nyelven tehetnek föl kíváncsi kérdéseket. Ezért a jnb plénuma képviselőinek nyolc százaléka magyar nemzetiségű, a helyi közigazgatási szervekben pedig még magasabb ez az arány. VERES JÁNOS: A nemzetiségi lakosság bevonása az államéletbe, a közéleti tevékenységbe nem képzelhető el másként, csak úgy, ha képviselőik ott vannak a választott állami testületekben. Ezekre a képviselőkre, sok feladat hárul a nemzetiségi politika gyakorlati érvényesítében, hiszen az anyanyelvi óvodák, általános és középiskolák, könyvtárak, művelődési otthonok, tájházak sokban segítik a nemzetiségek nyelvének és kultúrájának ápolását. A képviseleti munka ezért a nemzetiségek között is mindennapos tevékenységet kíván. A helyi nemzeti bizottságok tanácsainak tagjaitól épp úgy, mint a felsőbb szintű közigazgatási szervek képviselőitől. HÉT: Mindaz, ami ezen a beszélgetésen szóba került, amiről a képviselői munka hétköznapjai kapcsán említés esett, olyan általános jegyeket hordoz, amelyek más járásokban is megtalálhatók. Az elmondottak azonban azt is jelezték, hogy az elmúlt fél évtizedben sokat változott, fejlődött a Zobor-alja is. És ebben a lakosság igyekezete, de a választott képviselők közéleti munkája is benne foglaltatik. Beszélgetett: MIKLÓSI PÉTER Fotó: Gyökeres György (4) és Absoton 13