A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-05-30 / 22. szám

A nemzetközi turisztika adatai évről évre újabb utazási lázról számolnak be, nem csoda tehát, hogy a Krétára igyekvők csalódva tudják meg: a Görögország délkeleti jcsücske felé tartó járatokra kb. két héttefelöre meg kell venni a hajójegyet. A legfelső, nem fedett fedélzetre persze nem rifehéz helyet kapni, de az enyhén szólva, „huzatos viszonyok" nem mindenkit vonzanak. Miután Pireuszban egy föld alatti magángarázsban biztonságba helyeztük az autónkat, a hajószirénák irányában hamar megtaláltuk a kikötőt. A „Candia" nevű hajó fedélzetén egy órával indulás előtt, este hatkor kellett jelentkezni. Tizenkét órás, több mint 440 kilométeres út várt ránk. Csekély különdíj ellenében még kajüthoz is sikerült jutnunk. Az utazóközönséget, a világ minden tájáról összesereglett turistákat jobban szemügyre véve, nem sajnáltuk a többletkiadást, legalább nyugodt éjszakának néztünk elébe az élménydús napok előtt. Az egész éjjel üzemelő hideg-meleg büfé udvarias személyzete egy percig sem unatkozott. Az utasokat kora reggel dudálás, hangos zene és egyéb hangzavar ébresztette. A felkelő nap sugarai körülsimogatták a görögök által Megaloniszosznak (Nagy Szigetnek) becézett Krétát.