A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-05-30 / 22. szám

A ma mintegy félmillió lakosú, 8500 négyzetkilométer kiterjedésű szigetet már az i. e. 3200-ban serény tengernép lakta. Kréta az i. e. 2000-től 1400 ig élte fénykorát. A legendás Minosz királyról elnevezett minoszi vagy kréta-mükénéi kultúrát kell tekinteni Európa legősibb kultúrájának. Amikor az európai kontinensen még primitív barlanglakók űzték a vadat. Kréta már magas fokú civilizációval büszkélkedhetett. A krétaiak ekkor már ismerték az ékírást, építészetüknek, monumentális falfestészetüknek, vázafestészetüknek és kisplasztikájuknak nagyszerű emlékeit hagyták ránk. A krétai kultúrát i.e. 1400 körül a szárazföldről érkező görögök — akhájok és dórok támadása pusztította el. Az északi parthoz közeledve feltűnnek a velenceiek által épített erődítmények körvonalai. A Koulesz erőd bástyáiról pompás kilátás nyílik Héraklion (ma Iráklion) kikötőjére. Legfontosabb látványossága a Régészeti Múzeum. A krétai civilizáció páratlan emlékei sorakoznak itt fel, a korai bronzkortól egészen a késő római periódusig. A múzeum legértékesebb tárgyai közé tartoznak a féldrágakőből és elefántcsontból készült pecsétnyomók, a híres kamarészstílusú vázák, valamint a „tojáshéjvázáknak" nevezett edények. A fajanszból készült, kígyós istennőket ábrázoló szobrocskák alapján reális képet alkothatunk magunknak a minószi paloták korának eléggé kacér női divatjáról (fedetlen mellek). Egy másik szobrocska azt a pillanatot örökítette meg, amikor egy akrobata átlendül a bika feje felett. Figyelmünket egy kettős szarv alakú vallási szimbólum és néhány nagyméretű bárd köti le. A krétai vallás legfontosabb jelképei közé tartozott bárdokat labrüsznek nevezték. innen ered a labürinthosz szó, melynek jelentése: a labrüsz háza. Az új paloták korának (i.e. 1700—1400) egyik remekműve a fekete zsírköböl faragott, bikafej alakú áldozati ivóedény. A bika kristályból és gyöngyházból kirakott szeme élethűen, szinte mágikus erővel csillog. írástörténeti szempontból figyelmet érdemelnek a lineáris A és lineáris B írású agyagtáblácskák, melyeket protohellén (mükénéi görög) nyelven írtak. A múzeumi körséta méltó befejezéseként a knósszoszi palotából és villákból származó híres freskógyűjteményt tekintjük meg. A ma is élénk színekben pompázó falfestmények híven ábrázolják az udvari élet, a szórakozás és a vallási szertartások jeleneteit. Csak némi pihenő után ajánlatos a sziget leghíresebb nevezetességét, a knószszoszi palota maradványait megtekinteni. A görög időkben Knósszosz volt Kréta egyik legnagyobb városa, századunk elején, amikor Evans megkezdte ásatásait, már csak egy falucskát talált itt. Knószszoszban a mítosz szerint a hatalmas Minosz király, Zeusz kedvelt fia uralkodott. Parancsára építette Daidalosz a labürinthoszt, hogy Minosz elrejtse a királyné szörnyszülött fiát, a félig bika, félig ember Minotauroszt, a királynénak a szent bikával folytatott bűnös viszonya eredményét. Itt ölte meg Thészeusz athéni királyfi a gonosz szörnyet és igy megszabadította szülővárosát a rémes véradótól (az athéniaknak minden kilenc évben hét ifjat és hét leányt kellett küldeniök a krétai uralkodónak, mert ennek fiát, Androgeuszt megölték). Thészeusz azután Ariadné királylány segítségével jutott ki a labürinthoszból. A knósszoszi palota lábánál hajdan ott kanyargott a Kairatosz-folyó, de ennek medre ma már szinte állandóan száraz. A jól restaurált romok alapján könnyen magunk elé képzelhetjük, milyen lenyűgöző lehetett a tengerpart felöl érkező látogató számára a felmerülő látvány: az ötemeletes (!) teraszosan elhelyezkedő, oszlopsor homlokzatú épületegyüttes. A palota tervezője hihetetlenül modern megoldást választott a fény és a levegő terjedésére a palotán belül. Az egész komplexumban nem volt egyetlen ajtó sem, ezeket mértani pontossággal kiszámított ajtónagyságú nyílások helyettesítették úgy, hogy minden helyiségnek megvolt a természetes megvilágítása, és egyben a meleg, mediterrán éghajlatú sziget palotájában kellemes, manapság is észlelhető szellő gyakorolt hűsítő hatást. Szakavatott idegenvezető nélkül a mai látogató is eltéved a labürinthoszban. A Propülaia, a főbejárat előtti díszes oszlopcsarnok falain monumentális felvonulási freskók maradványait, a déli falon a híres rhytophoroszokat (szent edényvivőket) ábrázoló képsor másolatát látni. Egy nagy kettős ajtónyíláson keresztül lépünk a trónterembe, ahol Európa legrégibb, alabástromból faragott trónszéke látható. A terem falát sasfejü és oroszlántestű griffek díszitik. Egy kisebb helyiségben egy ma is modern alakú fürdőkád áll, amelyről a tudósok még nem döntötték el, szakrális vagy hétköznapi célokat szolgált-e. A palota központi udvara volt minden bizonnyal a krétaiak kedvelt bikajátékainak a színtere. Ezeket a közönség az erkélyekről nézte végig. Méltó csodálatot vált ki a raktárak folyosója is, ahol kb. 400 óriási, embermagasságot meghaladó tárolóedényben (pithoszban) őrizték a palota élelmiszerkészletét. Az ún. kettős bárdok terme előtere volt a királyi megaronnak (sokajtós teremnek). Ez volt a fejedelmi lakosztály központja. A királynő megaronjának delfineket ábrázoló freskói derűs hangulatot árasztottak. A királynői lakosztályt csak szük folyosókon és lépcsőkön lehetett megközelíteni. Kréta Görögország legszegényebb tartományai közé tartozik. Megindult ugyan valamelyest az iparosítás és ez népi munkalehetőséget jelent, a hagyományos földművelés azonban ma is a legelterjedtebb foglalkozás. A földeket ma is primitív eszközökkel művelik, aránylag alacsony fokú a műtrágyázás és a gépesítés. A parasztgazdaságok többsége öt hektárnál kisebb. A sziget legjellegzetesebb mezőgazdasági termékei közé tartoznak a narancs, a szőlő, a dohány, és az olajbogyó. Érdekes, hogy a szőlőtermés negyedéből mazsolát készítenek, melyet nagy nylonlepedőkön szárítanak. Az olajbogyószedés hasonló népünnepnek számít, mint mifelénk a szőlőszüretelés. Elterjedt a méhészet is. Kréta partjai mentén még ma sem halt ki a szivacshalászat. A vadregényes, sziklás szigettől nehéz búcsút venni. A sok élmény után a turisták általában Iráklion egyik legnépszerűbb strandját, Amniszoszt keresik fel. A Hét számára írta: DR. DÖMÖK JÁNOS Emberi sorsok ÉRTELMETLEN HALÁL N.-ben, a kora reggeli órákban, szinte futótűzként terjedt el a híre annak, hogy az éjjel súlyos állapotban, rohamkocsival kellett a kórházba szállítani D. J„ D. R és T. V. helybeli lakosokat. A délelőtti órákban pedig még nagyobb riadalmat keltett a hír, hogy mindhárman meghaltak. Közben, úgy tíz óra körül, T. V. férjét: a harmincnyolc éves T. G.-t is eszméletlen állapotban szállították kórházba a mentők. § § § Vidéki kórházban nem mindennapos eset a metilalkohol-mérgezés. Az intenzív osztály több éves gyakorlattal rendelkező orvosa is most került vele szembe először. — Elég sok súlyos mérgezést láttam, de a metilalkohol drámai hatású. A szervezet minden vitális funkciója, minden létfontosságú szerv működése leáll... Az asszonyt, T. V.-t, éjszaka hozták be. Úgy tizenegy óra körül. Azonnal kimosták a gyomrát, vért vettek tőle és még magánál volt, amikor az ideggyógyász megvizsgálta. Attól kezdve azonban semmiről sem tudott. Infúziót kapott, injekciókat, lélegeztető gépre tették. Pár órával később azonban menthetetlenül bekövetkezett a halál. Reggel bejött a férje. Amikor T. G. megtudta, hogy az asszony már nem él, hirtelen elfehéredett és magánkívül elrohant. Délelőtt eszméletlen állapotban hozták vissza. Egy órán belül megszűnt a légzése, a szív- és veseműködése. Lélegeztető gép és művese segítségével sikerült életben tartani. Tíz napig. — Tíz napig élt, anélkül, hogy eszméletre tért volna? — Igen. És közben egyre jöttek az újabb meg újabb komplikációk. Például a vérképének gázértékei olyanok voltak, amelyek öszszeegyeztethetetlenek az élettel. Aztán ezt sikerült rendezni, sót, egy időre a légzése és a veseműködése is helyreállt, de a tudatát nem nyerte vissza. Végül aztán .. . — Meghalt. — Meg — bólint az orvos és leteszi az asztalra a házaspár kórlapját. Hangjában némi haragot érezni. Nem, nem a düh indulatát, hanem a tehetetlenségét. A tehetetlenségét, ami azt jelzi, hogy a páciens életéért folytatott küzdelmet sem ő, sem orvoskoNégái nem adták föl egykönynyen. — Tudja, mi a legmeghökkentöbb? — mondja. — A férfi egy pillanatra sem maradt oxigén nélkül, hiszen mihelyt szükség volt rá, azonnal lélegeztető gépre tettük. És mégis, amikor megtörtént a boncolás, az igazságügyi boncolóorvos azt mondta, hogy ö bizony ilyet még nem látott... Az agy teljesen szét volt roncsolva. Csoda hát, ha az orvosok fáradozása meddő életmentési kísérletnek bizonyult? § § $ — Van-e jellegzetes tünete a metilalkohol-mérgezésnek? — Az etilalkohol-mérgezés a közismert részegségi tünetekkel jár. A metilalkohol sokkal lassabban hat. A mérgezés első jelei: gyengeség, elesettség, kínzó fejfájás. Több órás lappangási idő után kezdődnek a látási zavarok. A mérgezett kerüli a fényt, udvart lát, súlyosabb esetben megvakul. A tünetekhez tartozik a sápadt, szürkés arcszín; a beteg fuldoklik, kapkodja a levegőt. — Miben áll a szervezetre gyakorolt hatása? — Elsősorban a központi idegrendszerre hat, de befolyásolja a szervezet, illetve a vér kémhatását: megsavanyítja. A látóideg bénulását feltehetően a metilalkohol bomlástermékei okozzák. A közvetlen halálok minden esetben szív- és légzésbénulás. — Van a metilalkoholnak valamilyen speciális ellenszere? — Nincs. Nagyon sokrétű és fáradságos terápiára van szükség. Előfordul, hogy húszhuszonötféle gyógyszerre, vitaminokra, infúzióra, de a teljes orvosi fegyvertár bevetése sem biztosítja a sikert. Nagyon sok függ attól, hogy mennyi metilalkohol jutott a szervezetbe. — A végezetes adag? — Egyéni érzékenységtől függ. Általában öt millilitertől ötven milliliterig, ami nem több, mint egy fél deci! $ § § Az N.-ben történt mérgezés okának szálai a nyomozószerveknél futottak össze. A nyomozás során megpróbálták rekonstruálni a történteket, kideríteni: kik, mikor és hogyan férhettek hozzá a metilalkoholhoz. A helyzetet nagyban megnehezítette, hogy a két házaspár, tehát D.-ék és T.-ék meghaltak, így őket már nem lehetett megkérdezni: hol buggyant elö az alkoholforrás? Tanúk, barátok, ismerősök vallomásai szerint a kővetkező kép állt össze az esetről: amíg a két házaspár az eszméletén volt, egyikük sem akart nyilatkozni arról, hogy tulajdonképpen mitől is lehetnek rosszul. Még T. G. sem, pedig tudta már, hogy a felesége meghalt. Már önmagában ez is gyanúsnak tűnt... A széles körű vizsgálat során azonban kiderült, hogy a hirtelen rosszullétek előtti napon a vasútnál dolgozó D. J. két színtelen szesszel teli üveggel jött haza. Feleségének azzal adta át a hozományt, hogy a gyógyszer- és festékgyárak, illetve a kozmetikai vállalatok számára jó minőségű külföldi szesz érkezett. Egy óvatlan pillanatban meglazította a tartálykocsik egyikének záróreteszét, s annyit csapolt le belőle, amennyit hazahozott. Az vesse rá az első követ, aki ezt lopásnak minősíti mondta nevetve .. . D. J.-né örült az alkalmi szerzeménynek, hiszen már máskor is készítettek otthon egy kis hazai kontyalávalót. Nem is tétovázott sokáig, azonnal készített is néhány üveg likőrt, és másnapra meghívta T.-éket egy kis poharazgatással egybekötött baráti csevegésre. Amikor gondtalanul koccintgattak, egyikük sem sejtette, hogy már ott leselkedik mögöttük a halál: hogy az ízes likőrben metilalkoholt isznak. A tartálykocsikban ugyanis a vélt szesz helyett a minden folyadékkal korlátlanul elegyedő, a színtelen borszeszre emlékeztető metanol, azaz faszesz volt!" Az alkalmi „szemfülesség", az ügyeskedés négy ember értelmetlen halálát okozta. Okulásul és figyelmeztetésképpen. 17