A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-05-30 / 22. szám

A Hét 8. számában jelent meg Dénes György Könyvesboltba a verseskötetekkel című cikke. A szerző a könyv — a verseskötet — terjesztésével, az iró-olvasó találkozókkal és a Versbarátok Köre mozgalommal kapcsolatos észrevételeit közli benne. így többek között arról ír, hogy három helyen is volt író-olvasó találkozón (nem értem, miért nem lehetett megírni név szerint, hol és mikor), ám a helyszínen (nem tudni, kik a meghívói?) közölték vele, hogy Fenyéren boróka című verseskötetét az íróolvasó találkozóra nem tudták beszerezni. A szerző állítása szerint e meg nem nevezettek a Madách Könyvkiadónak is írtak, de választ nem kaptak (ismét nem tudni, kik és mikor írtak a kiadónak). Az 1979-ben kétezer példányban megjelent említett Dénes-kötet beszerzési lehetőségével kapcsolatban a következőt szeretném megjegyezni. A könyvterjesztő vállalat minden hónapban elkészíti a raktáron levő könyvek jegyzékét egy hónapra visszamenőleg; ez év március 4-én kaptuk meg ezt a „Zoznam zásob skladovanych kníh k 1. 2. 1981" címen kiadott jegyzéket, amely a 60. oldalán közli: „Dénes György Fehéren boróka kötetéből 1209 példány van a könyvterjesztő raktárában." Ezt a jegyzéket minden könyvesbolt megkapja utánrendelés céljából. Dénes György cikkéből sajnos nem tudhattam meg, melyik könyvesboltban keresték az iró-olvasó találkozó alkalmából a költő verseskötetét. Azt viszont biztosan tudom, hogy ha időben fordulnak az illetékes könyvesbolthoz hasonló ügyben, a könyvesbolt vezetője tudja, mit kell tennie. Ide kívánkozik annak fölemlítése is, hogy sok szerző tévesen valahogy úgy képzeli az író-olvasó találkozók megrendezését, hogy, mondjuk, kedden betelefonál a kiadóba a könyvéért, és már szombaton ott találja azt, a kért példányszámban az író-olvasó találkozó megadott helyén. Megfeledkeznek íróink arról, hogy a könyvkiadó nem könyvterjesztő vállalat, a kiadott könyveket nem maga terjeszti, tehát nem is raktározza. Hol volt, ki volt? VÁLASZ DÉNES GYÖRGY CIKKÉRE A könyvterjesztő vállalatnál, amely több millió korona értékű könyvet tart folyamatosan raktáron, pontos játékszabálya van a könyv megrendelési módjának, a megrendelőlap adminisztrálásának, a könyv könyvesboltokba való szállításának. Ezt az ideális körülmények között három hétig tartó munkamenetet nem lehet megkerülni. Ami pedig a Madách kiadó könyvterjesztői feladatkörét, a könyvesboltokkal való szorosabb együttműködését illeti, szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a kiadó tudatosan igyekszik élni e téren megszabott munkaköri illetékességének lehetőségeivel, sajnos azonban igyekezete az utóbbi időben néha kevesebb megértéssel találkozik a könyvterjesztésben elsősorban illetékes helyeken, s így szerényebb eredményekkel kénytelen beérni, mind a raktáron lévő könyvek eladását, mind az Irodalmi Szemle előfizetőinek gyarapítását illetően. Rég eljártak felettünk azok az idők, amikor a könyvesboltok a kiadónál, a könyvtárak a könyvesboltokban kérték, keresték a könyveket, és karácsony vagy húsvét táján fölvásároltak szinte mindent, a raktáron régebben elfekvő müveket is. Az utóbbi időben sokat panaszkodnak a könyvesboltok, hogy a könyvtárak megrendelései elmaradnak a sokéves átlagtól. A könyvesboltok pedig az utóbbi 3—4 évben olyan bő magyar könyvválasztékot kapnak, hogy nincsenek rászorulva arra, hogy 3—4 éve megjelent könyvekkel foglalkozzanak, hacsak a szerző nem „segít be" egy-egy író-olvasó találkozóval. Hogy példákkal is szolgáljak: 1970-ben a Madách 33 különböző könyvet adott ki és 140 ezer rubel értékben hozott be Magyarországról könyveket a közös könyvkiadási egyezmény keretében, továbbá kb. 280 ezer rubel értéket tett ki a szortiment-behozatal. 1980-ban a Madách 53 különböző című könyvet jelentetett meg, Magyarországról pedig közös kiadványként 169 különböző könyvet hozott be 296 ezer rubel értékben, a választék bővítésére pedig 3350 különböző című könyvet 484 ezer rubel értékben. Úgy hiszem, a fentiekből kitűnik, milyen feltételekhez kell a könyvterjesztésnek alkalmazkodnia. Ami a Versbarátok Köre mozgalmat illeti, figyelembe véve a könyvterjesztés mai körülményeit, 1981 -tői a tagkönyvek terjesztésében új formát vezettünk be. Az idei évtől kezdve a tagok nem tőlünk kapják utánvéttel a könyveket, hanem a könyvesboltokban jutnak hozzájuk, éspedig vagy közvetlenül vásárolják meg lakóhelyük könyvesboltjában, vagy utánvéttel rendelik meg a lakóhelyükhöz közel eső bármelyik könyvesboltban. De elküldhetik megrendeléseiket a Madách kiadó címére is, és a kiadó továbbítja őket az illetékes könyvesboltnak. Az 1981. évre az alábbi művek kiadását tervezzük a Versbarátok Köre sorozatban: zs. Nagy Lajos: Cudar elégia, Arthur Rimbaud versei, Orbán Ottó: Alvó vulkán és Paul Celan: Halálfuga. Megragadom ezt az alkalmat arra is, hogy egyúttal ismertessem a Magyar Könyvbarátok Köre 1981-re tervezett kiadványait. Ezek: Neubauer Pál: A jóslat (ez a mű már megjelent, április második felétől kapható a könyvesboltokban), Örkény István: Kisregények, Joseph Conrad: Nostromo és Robert Merle: Madrapur. Az MKBK könyvek esetében a terjesztés módja ugyanaz, mint a VBK-nál, amint ezt egyébként mind a VBK, mind a MKBK tagjaival már levélben közöltük. Ami e két sorozat kiadói programját illeti, a Versbarátok Köre tagkönyv-címeinek kiválogatása azon az elven alapszik — és ezt az elvet kiadónk az évek során követte is —, hogy az évi négy tagkönyv között legyen egy csehszlovákiai magyar költőnek, egy szlovák költőnek, egy magyar kortárs (élő) vagy klasszikus költőnek és egy világirodalmi költőnek a műve. Kivétel csak az idei év programja, amelyben az eredeti tervtől eltérően az egy csehszlovákiai magyar és egy kortárs magyarországi költö műve mellett két világirodalmi mű szerepel. Ha tekintetbe vesszük, hogy a VBK 1965 óta áll fenn, úgy kiszámíthatjuk, hogy eddig mintegy 15 csehszlovákiai magyar költő műve jelenhetett meg ebben a sorozatban. Évente több verseskötetet megjelentetni hazai magyar szerzőktől a VBK-sorozatban azonban nem lenne célszerű: aligha szolgálná a Versbarátok Köre minőségi szintjének a megőrzését. Hiszem, hogy Dénes György őszintén gondolja (hirdeti) a VBK taglétszáma emelésének szükségességét. Örömmel venném, hogy ha szót emelne a könyvterjesztés érdekében, a jövőben konkrétabb, pontosabb információkkal támasztaná alá kritikai észrevételeit. Csak így lehetne hathatósan segítségünkre például annak felderítésében is, miként értesülhetett arról, hogy könyve elfogyott, holott valójában — s nem is kis példányszámban — megvan a könyvterjesztő raktárában. HUPPMANN FERENC A Madách Könyv és Lapkiadó Vállalat kereskedelmi osztályvezetője „Könyvesboltba a verseskötetekkel!" című cikkemben mindjárt az elején hangsúlyoztam, hogy a versesköteteket (eltekintve a szerencsés kivételektől) sohasem kapkodták el az olvasók. Ma sem, hacsak a költö nyakába nem veszi az országot és el nem adja, illetve rá nem sózza az emberekre. De ezt is csak azok a költök tehetik meg, akik „szabadúszók", vagy olyan foglalkozást űznek, amely lehetővé teszi az országjárást. Azt is megemlítettem, hogy egyre több verseskötet jelenik meg, viszont egyre gyérebb az érdeklődés a kötetek iránt és ez a túltelítettség jele. Sem a kiadónak, sem a költőnek nem érdeke, hogy raktáron maradjanak a könyvek, ezért emiitettem meg, hogy talán lehetne valamit tenni az elfekvő könyvek eladásának felgyorsítására. Idegen példákkal nem akartam elöhuzakodni, éppen ezért szóltam arról, hogy voltam néhány iró-olvasó találkozón, ahol az olvasók szívesen vásároltak volna köteteimből, ha a környező könyvesboltokban kaptak volna. Azt is enlitették valahol, hogy a Madáchnak is írtak annak érdekében, hogy beszerezhessék legutóbbi verseskötetemet a találkozóra. Huppmann Ferenc, a Madách Könyv- és Lapkiadó Vállalat kereskedelmi osztályának vezetője a cikkre reagálván azt kérdezi, hol és mikor történt mindez, miért nem lehet megírni. Sajnos, én már csak arra emlékszem, hogy a találkozók rendezői restellkedtek, hogy nem volt módjukban beszerezni a köteteket stb. Azóta már sok helyen megfordultam, emlékezetemben Válasz a válaszra elmosódtak azok a falvak, ahol az iró-olvasó találkozókon megfordultam, tehát nem tudok pontos adatokkal szolgálni. De ez a lényegen semmit sem változtat, mert ha a kereskedelmi osztály vezetője megkérdezné a költőket, számtalan hasonló esettel szolgálnának. A közelmúltból azonban emiithetek két esetet. Április 23-án Dávid Terézzel a komáromi Magyar Tannyelvű Gépipari Szakközépiskola, és a karvai Mezőgazdasági Szakközépiskola tanulóinak körében voltunk iró-olvasó találkozón. Az iskolák tanulói és a pedagógusok bár kedvesek voltak, a gyerekeket érdekelte a csehszlovákiai magyar irodalom, könyveinket nem tudták beszerezni. igy nem is dedikálhattuk. Túlnyomórészben a könyvnélküli találkozók a jellemzőek, mit folytassam hát tovább. Huppmann Ferenc „kioktat", hogy nem oda Buda; ne képzelje a költö, hogy kedden betelefonál a kiadóba, és már szombaton ott találja a könyveit a találkozón. Ezt nem is képzeltem és mások sem képzelték, hiszen ilyesmi még soha nem történt. Arról sem feledkezünk meg, hogy a kiadó nem könyvterjesztő vállalat. Azt is megértjük, hogy a könyvterjesztő vállalatnak nem elsődleges gondja a Madách által kiadott verseskötetek „elsütése", meg kell hát elégedni szerényebb eredményekkel is. És éppen ezért kell a Madáchnak többet tennie. Például szót értenie a magyar könyveket is árusító könyvkereskedőkkel, a magyar könyveket is kölcsönző könyvtárakkal, az iskolákkal stb. Nem hiszem, hogy a Könyvterjesztő Vállalat akadályokat gördítene az elé, ha a Madách kereskedelmi osztálya, vagy a megbízott könyvterjesztője esetleg (alkalomszerűen) el tudná adni a kiadó könyveit. Furcsállom azt is, ha olvasom, hogy nincsenek rászorulva arra, hogy 3—4 éve megjelent könyvekkel foglalkozzanak. Huppmann Ferenc szerint mi legyen a 3—4 éve megjelent könyvekkel? Érdekelné az embert, mert sok ezer van belőlük. Antikvárium? Zúzda? De akkor mért kellett kiadni? Érdemes volt? És itt a Versbarátok Köre. Megemlítettem, hogy évente két hazai magyar költö könyvét is be lehetne sorolni. Ez érdekünk. A válasz: „Évente több verseskötetet megjelentetni hazai magyar szerzőktől a VBK-sorozatban nem lenne célszerű: aligha szolgálná a Versbarátok Köre minőségi szintjének a megőrzését. Először is, nem a Versbarátok Köre minőségi szintjének a megőrzése fontos, hanem a kiadott könyvek esztétikai értéke. Ez helyes is lenne, ha a gondolatsort nem fűzhetnénk tovább, mégpedig igy: Ha a Versbarátok Köre egyetlen hazai költő könyvét sem tervezné be, nyilvánvaló, hogy a minőségi szint ugrásszerűen megnövekedne. No de én ezt nem írom alá, és velem együtt a hazai magyar versbarátok sem. Mert ők, mint jómagam is (olvasóként) kíváncsi vagyok és kíváncsi leszek a jövőben is a hazai magyar költők termelésére. Egyébként nem ujjongok azért sem, hogy a versbarátok ebben az évben már nem postán kapják meg az illetményeket, hanem a legközelebbi könyvesboltban vásárolhatják meg, utánvéttel rendelhetik meg a könyvesboltból. Hogy mennyiben jó ez az újítás, nem tudom. Egy sanda gyanú azonban elhatalmasodik bennem : nem hiszem, hogy tolakodni fognak a tagilletményekért a könyvesboltokban. Régi pszichológiai gyakorlat: ha postán kapjuk, elfogadjuk, „elszenvedjük", de még utána is járni? Mi itt az előny? igy egyáltalán össze lehet még tartani a Versbarátok Körét? Haj, pedig mennyit cikkeztünk, ágáltunk az öszszehozásért jó másfél évtizeddel ezelőtt. No de ne emlegessük a múltat. DÉNES GYÖRGY 14