A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-05-30 / 22. szám

mon. Mindhárom alkalommal a járás fejlő­dését érintő kérdésekről beszéltem. — Éspedig? — Első felszólalásomban a szerdahelyi járás területén épülő vizierőmü szükségle­teivel kapcsolatos egészségügyi és szol­gáltatási hálózat fejlesztéséről, másod­szor az úthálózat minőségének javításá­ról, harmadszor pedig újra a szolgáltatá­sok bővítésének s az iskolaügy fejleszté­sének gondjait tettem szóvá. — Vajon történt-e érdemleges intéz­kedés e felszólalások nyomán? — Igen. Ha nem is egyik napról a másik­ra, de fokozatosan. A kézenfekvő beruhá­zási és műszaki lehetőségekhez mérten meggyorsult a felvetett problémák megol­dásának üteme. — Mi változott a dunaszerdahelyi já­rásban az elmúlt választási időszakban ? — Sok minden. A hatodik ötéves terv feladatait, járási viszonylatban, a Nemzeti Front választási programjaiban konkreti­záltuk. Visszapillantva az 1976 óta eltelt Az elmúlt választási időszakban so­kat fejlődött, csinosodott a járás­székhely is esztendőkre megállapítható, hogy ezeket a társadalmilag fontos feladatokat szinte maradéktalanul teljesítettük. Elért ered­ményeink azonban nem feledtetik az elő­forduló problémákat. Például a szolgálta­tások további javításának minőségi kívá­nalmait, a lakásállomány bővítésének és karbantartásának gondjait, a közművesí­tés és a járulékos beruházások terén vég­zendő teendőket. — Ha minderről a számok tükrében beszélnénk ? — Nehéz lesz, hiszen az egészségügyi ellátás fejlesztését, a lakásépítés ütemét. a bolthálózat s az áruellátás bővítését illetően, továbbá az iskolaügy, a közműve­sítés, a járulékos beruházások vagy a szo­ciális gondoskodás tekintetében valóban számtalan adat kívákozna az ember nyel­vére. Ezért hadd említsek csak néhányat a fejlődés legjellemzőbb eredményei közül. Itt van például a mezőgazdasági vagy az ipari termelés. Az egyiknek is, a másiknak is évi volumene meghaladja már a másfél milliárd koronát! Sikerült elérnünk, hogy a járás úthálózatának kilencvennyolc száza­léka már portalanítva van. Javult az egész­ségügyi ellátás, hiszen egy orvosra jelen­leg 481 lakos esik, ami csaknem száz fővel kevesebb, mint öt évvel ezelőtt. 284 hellyel bővült a bölcsődei és az óvodai férőhelyek száma, 85 millió korona beru­házással ötvennégy bolthelyiséget s egyéb kereskedelmi egységet adtunk át, művelődési ház épül Somorján és Bősött, a 30 millió korona értékben épült duna­szerdahelyi kultúrház pedig már harmadik éve szolgálja a lakosság éredekeit. Hason­ló adatokat említhetnék az állóalapok fej­lesztésének, a szociális biztosítás felada­tainak vagy a lakosság kezdeményezését dicsérő Z-akció tárgyköréből. — Mindennek jnb-elnökként vagy képviselőként örül jobban ? — Ez a kettős szerepkör szorosan ösz­szefonódik a munkámban. De azért a sta­tisztikák és a száraz adatok helyett, sok­kal inkább szeretem az emberekkel való munkát, az élet hozta kisebb-nagyobb problémák megoldását. — Mit tart egy képviselő legfontosabb gondjának? — Én inkább úgy mondanám, hogy fela­datának. Azt, hogy élénk és közvetlen kapcsolata legyen a közvéleménnyel. A képviselő hivatása, akár az orvosé: a min­dennapi élet pulzusát kell kitapintania. És ha valahol gondokat, rendellenességet ta­pasztal, azt jelezni köteles. Fotó: Prandl Sándor és archív a nemzeti bizottságtól, de társadalmi munkával maguk is részt vesznek a fej­lesztésben. Végezetül még az iskola felől érdeklő­döm Dobos Sándortól. Elmondja, hogy jelenleg 344 tanulója van a magyar tan­nyelvű általános iskolának, s húsz peda­gógus folytat oktató-nevelő munkát. Gondjaik nekik is vannak, hiszen az alsó tagozat osztályai egy öreg kastély épüle­tében vannak, így nincs lehetőség a bőví­tésre, hozzáépítésre, pedig csak ez biztosí­taná terem-gondjaik megoldását. Talán, reménykedik Dobos igazgatóhelyettes, a következő megbízatási időszakban erre is lesz mód. Az iskolából a közelben levő bevásárló központba indulok. Az úton velem szem­ben egy idős néni kétkerekű kocsit tol, benne szép piros-barnára sült hatalmas házikenyerek: hét darab, egyenként négy-négy kiló. — Nem mind nekem lesz ez, lelkem, nagy a család, meg a szomszédokét is hazaviszem — mondja majd a fényképe­zés után gyorsan továbbsiet. Az áruház vezetője, Matzner György Dobos Sándor: „Ipolynyék a nagykürtösi járás legnagyobb községe" büszkén meséli, hogy közelebbi, távolabbi környékről is szívesen járnak ide vásárolni az emberek, hiszen általában bő a válasz­ték, bár — mondja — az országos hiány­cikkek — olcsó cipők, gyermekruhák tízé­ves korig, munkásruhák, tavaszi kabátok, csokoládé- és cukorkafélék — itt is csak részben, kis választékban kaphatók. El­mondja még, hogy az áruház alapterülete, raktárakkal együtt 2500 négyzetméter, évi tervezett forgalmuk tizennyolcmillió korona, s havonta mésfél millió körüli a forgalom. Sőt, hozzáteszi még azt is, hogy amióta egy fedél alatt vásárolhatnak az emberek a bevásárló központban, a bol­tok vétele 30—35 százalékkal emelke­dett. Végezetül még arról tájékoztat, hogy a kiszolgálást huszonnégy eladó két jól működő szocialista brigádba tömörülve végzi. Ha már jártam a bevásárló központban, gondoltam, benézek a könyvtárba is; hadd lássam, a szellemi táplálék mennyire kelendő a faluban. A művelődési ház eme­letén levő könyvtárban régi ismerősre. Terebessy Zoltánnéra találok, aki öröm­mel, lelkesen beszél munkájáról, az olvas­ni szerető emberekről. — De vajon van-e belőlük elég? — Elégedett sosem leszek, de azért már ötszázharminc — többnyire rendszeres — olvasóval dicsekedhetek. És azzal is, hogy könyvállományunk jelenleg 9520 kötet, hetven százalékban magyar nyelvű. No -meg aztán, azzal is, hogy elsőnek a járás­ban az ipolynyéki könyvtár kapta meg a „Példás könyvtár" kitüntetést. — Tizenkét éve dolgozok már itt, isme­rem és ismernek az emberek, s öröm látni, főleg vasárnap délutánonként, hogy már három óra előtt várnak a nyitásra, sorban állnak azok, akik olvasni szeretnének. Tegnap például huszonketten kölcsönöz­tek ki könyveket, volt, aki tizenötöt vitt, de vasárnaponként ötvenen hatvanan is jönnek, még a szomszéd falvakból is. Pillanatképek egy községről, Ipolynyékről, amely a környéken egy kicsit viszi a prí­met, amelyre egy kicsit felnéznek a kör­nyező faivak lakosai. Biztosan nem vélet­lenül ... ZOLCZER JÁNOS A szerző felvételei 13

Next

/
Thumbnails
Contents