A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)
1981-05-16 / 20. szám
A falu nevét vérrel írták be ötven évvel ezelőtt munkásmozgalmunk történetébe. A csendőrkarabélyok sortüze olyan körülmények között dördült el Nemeskosút piacterén, amikor a pattanásig feszült helyzetben az osztályharc frontján ezt a puskaropogást sem visszavonni, sem elhallgatni nem lehetett. „Rövid négy hónap alatt Csehszlovákiában két ízben lőttek a munkások közé, 1931. február 4-én Duchcovban és május 25-én Kosúton. Négy halott Duchcovban, három halott Kosúton. Hét kioltott munkásélet és egy tucatnál több súlyos sebesült. Ez ennek az alig négy hónapnak borzalmas mérlege! — írta tiltakozásában Klement Gottwald a Rudé právo hasábjain 1931. május 29-én, majd így folytatta: — Duchcov és Kosút azt jelenti, hogy az uralkodó osztály le akarja törni a népi ellenállás hullámát, amelyet a burzsoázia nyomor-, munkanélküliség- és éhségoffenzívája hivott létre." A kosúti tragédia krónikáját így jegyezték fel a szemtanúk: Pünkösdhétfőn a földmunkások gyűlésre igyekeztek a galántai járás e magyarlakta községének piacterére, hogy megbeszéljék a sikeresen végződött sztrájk eredményeit és a további teendőket. Kosút és a környékbeli falvak népe nem tudta, hogy a gyűlést a galántai járási hivatal betiltotta, persze nem is tudhattak a tilalomról, mivel a végzést röviddel a kezdet előtt kézbesí-Kugler János, a kosúti sortűz résztvevője