A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-05-16 / 20. szám

ették a népgyűlés rendezőinek, akik már lem értesíthették erről a lakosságot, ízért a Vízkelet és Hegy felől érkező nunkások egy csoportja Major István :épviselővel az élükön meglepődött, ami;or a kosúti temetőnél szuronyos csendőök fogadták őket. Ugyan nem tartóztaták fel a csoportot, de végigkisérték a falu itcáján a piactérig. Itt már gyülekeztek a lelybeliek, s alighogy kezet fogtak az íjonnan érkezőkkel, amikor a községháza idvaráról fegyveres csendörosztag vonult ü a térre, majd kordont vontak az út >zélességében és csőre töltött karabéllyal i kezükben, fenyegetőn készen álltak a ámadásra. Major képviselő a csendőrpaancsnokhoz, Jánosík főhadnagyhoz foriult s arra kérte, hogy a gyűlést zárt telyiségben tarthassák meg. Ekkor már a ;sendörök puskatussal verték az emberetet, és a parancsnokuk sem volt hajlandó izóbaállni Major képviselővel, sőt kardot rántott s kiadta a legénységnek a szuronyt szegezz parancsot. Major szenátort ekkor ütés érte, és arccal a földre bukott. Amint a legközelebb álló munkások Major segítségére siettek, eldördültek az első lövések. Zsabka Sándor átlőtt szívvel rogyott össze,Thurzó István kosúti munkásnak csendőrszurony döfte át a mellkasát, és a 15 éves Gyevát János diószegi munkást menekülés közben lőtték agyon. Mindhárman a kosúti temetőben nyugszanak. Az emberek rémülten menekültek a legközelebbi házak kapujába vagy a szövetkezeti élelmiszerüzlet udvarára, miközben szüntelenül ropogtak a fegyverek s a menekülő emberekre vadásztak a csendőrök. Amikor a vérző sebesülteket összeszedték és a nagyszombati kórházba szállították, az ottani orvosok egyértelműen megállapították, hogy az öt sebesült közül négyet hátulról ért a találat. A kibocsátott látlelet a következőről tanúskodik : „... Pszota Ferenc 56 éves kertészt, (aki véletlenül éppen akkor jött ki a gyümölcsösből az utcára) oldalról lőtték hasba, s a golyó megsebesítette a jobb kezét is; Pszota Erzsébet földmunkásnőt a térde alatt érte a lövedék s a lábát teljesen szétroncsolta. (Kezelőorvosa szerint a sebet valószínűleg nem egyszerű lövedék okozta.) Popluhár József 20 éves munkást hátulról találták fejen, s a lövedéket műtéttel távolították el. Kuglet Józsefre, aki a kezén és a lábán sérült meg, szintén hátulról lőttek rá, akárcsak Molnár Dánielre, akinek a bal combját találták el. Rapan Gyulának is a lába sérült meg ..." E tények a sebesültek és szemtanúk vallomásával egybevágóan arról tanúskodnak, hogy a csendörök nem kényszerhelyzetben használták fegyverüket, mint ahogyan azt Slávik belügyminiszter valótlanul állította a parlamentben, hanem védtelen, menekülő emberekre lőttek. így esett áldozatul Thurzó István is, aki a határból jövet kapával a vállán megrökönyödve nézte, hogy mi történik a faluban, de a csendörök a férfi kapáját „támadó fegyvernek" nézték, s így e fiatal férfit átdöfték szuronnyal. Miközben állandóan ropogtak a fegyverek, Kugler Józsefnek, aki sebesülten, vérezve a porban feküdt, János öccse sietett segítségére, s a magatehetetlen embert a hátán cipelte a legközelebbi ház kapujába, körülöttük pedig süvítettek a golyók, s a szerencsétlen sebesültet másodszor is találat érte. Zsabka Sándornak a menyasszonya akart segíteni, amikor kétségbeesve látta a vérző haldokló vőlegényét, de a csendörök puskatussal brutálisan eltuszkolták. Hrdlica Diószegre rohant orvosért, hogy megmentse barátja életét, de a 15 éves Gyevát János ekkor már halott volt. A vörösen izzó nap már rég lebukott a Mátyusföld búzamezőin, amikor összeszorult torokkal vitték az emberek haza a faluba a szomorú hírt a fiú idős szüleinek. Az említetteken kívül persze sokkal többen sebesültek meg, de félve a meghurcoltatástól, inkább saját maguk, otthon gyógyították sebeiket. Major képviselőt, mentelmi jogával mit sem törődve, még aznap letartóztatták. Később a per során derítettek fényt az igazságra, hogy hamis vádak alapján vették őrizetbe és fogták pörbe. Mindez hivatalosan akkor derült ki, amikor Jánosík csendőrfőhadnagy visszavonta előző vallomását. Ezért kellett Slávik belügyminiszter parlamenti beszédének jegyzőkönyvét utólag cenzúrázni és törölni belőle azokat a részeket, amelyeket a védőügyvédek a per során felhasználhatták volna a képviselő vagy a többi vádlott javára. A parlamenti jegyzőkönyv tanúsága szerint beszédében a miniszter a kommunistákat vádolta az eseményekért. Összehordott tücsköt-bogarat, „rohambrigádokról" és ágyúkról beszélt, amelyekkel a tüntetők a csendőröket akarták megtámadni, s hogy még jobban alátámassza érveit, a kosúti események előzményeként ilyen történettél hozakodott elő: „... Kosútra érkezett Hucskó Cecília Vágsellyéről, a párt lelkes agitátora és Major képviselő segítőtársa s a fogyasztási szövetkezet udvarán összegyűlt körülbelül 50 munkás között agitált. Polgári személyek vallomása szerint azt ígérgette hogy a tüntetőket gépfegyverrel szerelik föl a csendőrök ellen..." Ezek a nem éppen miniszter szájába való agyrémnek is beillő szavak derültséget váltottak ki a parlament kommunista képviselőinek padsoraiban. A hivatalos gyorsírásos jegyzőkönyv arról tanúskodik, hogy a belügyminiszter beszédét a kommunista képviselők — Gottwald, Valló, Dvorák — sürü közbekiáltásai szakították meg, s a miniszter állandó tiltakozó felkiáltások kíséretében ismertette a hivatalos álláspontot. A képviselőház elnöke nem győzte rázni a csengőt. Söt a kommunista szenátorok ismételt felkiáltásai és az általános lárma miatt az ülést egyidőre felfüggesztették és a karzatot kiürítették. Korabeli hiteles dokumentumok elsárgult oldalait lapozva kezembe kerül a szlovák írók kiáltványa, amelyben többek közöt L. Novomesky, E. B Lukác, J. Smrek, P. Jilemnicky, J. Ponican, és F. Král' tiltakoztak az ellen, hogy „... a kosúti eseményeket az ártatlanok a holtak vagy élők bűnéül róják fel, követeljük, hogy a valódi bűnösöket büntessék meg: azokat, akik a dolgozó népet oktalanul nyomorban tartják: akik előidézték, hogy ártatlan emberek vére folyjon!" E kiáltványhoz a cseh és magyar írók is csatlakoztak, többek között Zd. Nejedly, M. Majerová, l Olbracht, K Neumann, J. Fucik, Fábry Zoltán, Forbáth Imre és Földes Sándor. A sortüzet követően az országban távolról sem állt helyre a rend és a nyugalom, amint azt a parlamentben Slávik belügyminiszter beharangozta. Röplapok jártak kézről kézre, amelyek „Újból munkásvér folyt!", „Város és falu dolgozói ki az utcára!" vastagbetűs cím alatt magyarázták az embereknek, hogy miért került sor a kosúti vérontásra. Egyre nőtt a tiltakozási hullám. A kosúti eseményekre Európa-szerte felfigyeltek a haladó gondolkodású emberek. Felemelte szavát Romain Rolland is, aki az újságíróktól megkérdezte, hogy mit szól a vérontáshoz Masaryk elnök? DUSEK IMRE