A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-05-09 / 19. szám

kedései tették lehetővé, hogy kiküszöböljük a torzításokat, és újra meginduljon az eredményes tervgazdálkodás. A CSKP XIV. és XV. kongreszszusa marxista alapokon elemezte a gazdasági növekedés korszerű tényezőit, leleplezte és elutasította a helytelen törekvéseket, egyben megszilárdította a szocializmusnak megfelelő gazdaságirányítási elveket. A pártban és a társadalomban az 1968—69-es válságos időszakot követően végbement konszolidációval kialakultak a sürgető problémák megoldásának feltételei, és új szakasz kezdődött Csehszlovákia fejlődésében. A CSKP 1981. április 6 és 11 között megtartott XVI. kongreszszusa jogosan állapította meg, hogy a CSKP XV. kongresszusát követően tovább szilárdult a cseh és a szlovák nemzetnek, valamint a Csehszlovákiában élő nemzetiségeknek az egysége és a testvéri együttműködése. Ma már nem léteznek az országrészek közötti egykori jelentékeny gazdasági, politikai és kulturális különbségek, amelyek történelmileg alakultak ki. A hatodik ötéves tervidőszakban (1975—1980) a nehéz belső és külső feltételek ellenére az ipari és az építőipari termelés egynegyedével, a mezőgazdasági termelés — az előző tervidőszakhoz viszonyítva — kilenc százalékkal emelkedett. Csehszlovákiában a bérből, illetve fizetésből élők havi átlagos jövedelme jelenleg 2643 korona, 339 koronával több, mint öt éve volt. Országszerte rengeteg új létesítménnyel gazdagodtunk, rohamosan fejlődött Prága, Bratislava és az ország valamennyi városa. Nagyarányú átalakulások történtek a magyarok lakta falvakban és városokban is. Dél-Szlovákia, főleg a Csallóköz fejlesztése mostanában elsősorban a munkaerő-tartalékokra, valamint a kedvező vízgazdasági feltételekre épül. A Dél- és Kelet-Szlovákiában az utóbbi években épült gyárak a családok tízezreinek biztosítanak munkát és megfelelő kereseti lehetőséget. Egyben hozzájárulnak a vidék arculatának, a lakosság szociális összetételének és gondolkozásának a megváltoztatásához. Ma már Dél- és Kelet-Szlovákiának is nemcsak mezőgazdasági és értelmiségi dolgozói vannak, hanem fejlett, létszámát tekintve erős munkásosztálya is van. A lenini nemzetiségi politika érvényesítése meghozza a várt eredményt. A felszabadulás óta megtett út — a közben előállt nehézségek és fogyatékosságok ellenére — eredményes. A kitűzött feladatok többségét teljesítettük. A CSKP-nak a XVI. kongresszuson elfogadott határozata is arra irányul, hogy biztosítsa az életszínvonal további emelkedését, a lakosság anyagi és szellemi szükségleteinek fokozott kielégítését. Az elkövetkező időszakban az a legfontosabb, hogy a népgazdaság minden ágában fokozzuk a munka termelékenységét, használjuk ki az eddiginél is jobban a hazai nyersanyagokat, érvényesítsük a gyakorlatban a tudomány és a technika eredményeit, tökéletesítsük mindenütt a szervezést, a munka irányítását. A munka minőségének a javítása és a hatékonyság növelése mindenki állandó feladata. Május kilencedike jelkép: a győzelem és a béke szimbóluma. A győzelem és a béke megszületésének harminchatodik évfordulóját több fontos esemény jegyében ünnepeljük. A közelmúltban zajlott le az SZKP XXVI. és a CSKP XVI. kongresszusa. A harmadik és negyedik szintén fontos esemény, hogy a CSKP megalapítása 60. évfordulójának megünneplésére és a választásokra készülünk. Az SZKP XXVI. és a CSKP XVI. kongresszusa egyaránt sokat foglalkozott a béke kérdésével, és meghatározta azt is, mi a teendő, hogy továbbra is békében és biztonságban élhessünk. Leonyid Brezsnyevnek az SZKP XXVI. kongresszusán elmondott szavaival: „Nincs jelenleg fontosabb feladat nemzetközi téren pártunk, népünk számára és bolygónk valamennyi népe számára, mint a béke megvédése... A békét védelmezve nemcsak a most élő emberek, nemcsak gyermekeink és unokáink érdekében munkálkodunk, hanem a jövő nemzedék boldogságáért is ... Ha béke lesz, a népek alkotó tettereje—a tudomány és a technika vívmányaira támaszkodva — bizonyára megoldja azokat a problémákat, amelyek jelenleg aggasztják az embereket ... Nem a népek anyagi és szellemi javainak értelmetlen eltékozlására kárhoztató háború előkészítése, hanem a béke megszilárdítása a holnapba vezető út vezérfonala." Az elmúlt években a Szovjetunió és az egész szocialista tábor megnövekedett gazdasági ereje tudatában fokozta a béke és a biztonság megszilárdítására, valamint a nemzetközi együttműködés bővítésére irányuló céltudatos és következetes politikáját. A realitásokra épülő törekvés eredményeképpen a békeszerető erők hatalmas egységfrontba tömörültek. Készek erélyesen küzdeni egy újabb háború veszélyének elhárításáért, az óriási összegeket felemésztő fegyverkezési hajsza megszüntetéséért. BALÁZS BÉLA Hétvégi levél Ilyenkor május 9-én, hazánk felszabadulásának napján, mely egyben a fasizmus fölött aratott győzelem napja is, akaratlanul az emlékek sokasága elevenedik meg bennünk. Háborús emlékek, melyek ma már 36 év távlatából úgy tűnnek fel, mint rémlátomások. Pedig nem azok. A sok szenvedés, a halál, az éhség, a koncentrációs táborok, a gázkamrák és a tömegsírok — mind-mind élő valóság volt. Mint ahogy valóság volt a német fasizmus, a nácizmus, amely kegyetlenkedéssel, népek kiirtásával akarta megalapozni azt a bizonyos felsőbb rendet, amelyben a német nácik lettek volna az urak, és minden más nemzet a szolga. Ám a szolgáknak szánt népek összefogtak és főleg a dicső szovjet hadsereg segítségével pozdorjává zúzták a német fasizmust és annak csatlósait. 1945. május 9-én teljesedett be az a történelmi győzelem, amely meghozta Európa népei számára a békét, a békés építő munka lehetőségét. Hazánkban is ennek a történelmi győzelemnek nyomán 36 éve folyik a békés építő munka. Szemünk előtt épültek fel gyárak és üzemek, új lakótelepek százai, s nyomukban a felismerhetetlenségig megváltozott a falvak és városok arculata. Megváltozott egész életünk, az egykor munkát, kenyeret követelő nincstelen ipari és agrárproletár ura és irányítója lett az országnak. Ezzel együtt megváltoztak életkörülményeink is, egyszerűen kifejezve — jól élünk. A szocialista társadalomban végzett becsületes munka olyan életszínvonalat biztosított az ország minden lakója számára, amelyre joggal büszkék lehetünk. Igaz, ha visszatekintünk az elmúlt harminchat évre, és közben nemcsak az eredményeket, hanem a hibákat fogyatékosságokat is látjuk, akkor mindjárt hozzátehetjük, hogy még jobban is élhetnénk, ha jobban sáfárkodnánk mindazokkal a lehetőségekkel, amelyeket a szocialista társadalom számunkra megteremt. De miért van ez így? Minden bizonnyal azért, mert valahol az anyagi lét fejlődése mögött elmaradt az emberek gondolkodásának a fejlődése. Ez egyszersmind azt igazolja, hogy Leninnek volt igaza, amikor megállapította, hogy az emberek gondolkodásának megváltoztatásához egy egész történelmi korszak szükséges. Ezért bizony 36 év sem volt elegendő ahhoz, hogy az emberek gondolkodásából kirekesszük az önzést, a felelőtlenséget, a közömbösséget, a nemtörődömséget, a vagyon utáni megszállott vágyódást, és nem utolsósorban a harácso/ásra való hajlamot. Az a tény sem változtat ezen, hogy közben felnőtt nálunk egy új nemzedék. Mindezek együttesen adják meg annak az okát. hogy miért nem élhetünk még jobban, mint ahogy élünk. Hogy nem sáfárkodtunk jobban a 36 békés esztendő nyújtotta lehetőségekkel. Bizony ezeket az emberek gondolkodásában megnyilvánuló csökevényeket és torzulásokat nem mindenütt és nem mindenkinél váltották főt olyan fogalmak, mint a becsületesség, az igazmondás, a munka- és tervfegyelem, a felelősségérzet a társadalom iránt, a társadalmi tulajdon védelme és gyarapítása, a kezdeményezés stb. Ezekre a pártunk XVI. kongresszusán elhangzott beszámoló is rámutat, amely például az irányítás területén mutatkozó hibákkal kapcsolatban hangsúlyozza: „Következetesen növelnünk kell a vezető beosztású dolgozóknak az eredmények eléréséért való felelősségét, meg kell tőlük követelnünk, hogy ne tűrjék el a lazaságokat, vonják felelősségre és sújtsák anyagi bírsággal mindazokat, akik nem értékelik az emberek munkáját, és pazarlóan bánnak a társadalom vagyonával. A különbségeknek azok között, akik jól és azok között, akik rosszul gazdálkodnak, jobban meg kell nyilvánulniuk a kollektívák, valamint az egyének anyagi és erkölcsi elismerésében. A termelésben fontos szerepe van a művezetőknek... meg kell őket szabadítanunk a fölösleges ügyintézéstől, hogy jobban szervezhessék a munkát, az embereket munkafegyelemre és a feladatok kezdeményező teljesítésére ösztönözzék". A kongresszusi beszámolónak a vezető beosztású dolgozók felelősségéről szóló része természetesen ugyanúgy vonatkozik mindenkire, akinek valami munkaszerszám van a kezében, legyen az toll, gyalupad, marógép, légkalapács, kombájn, traktor vagy bármilyen más munkaeszköz. Valamennyiünk kötelessége megtenni mindent, hogy munkánk eredménye még jobb tegyen, hogy hatékonyabb legyen a termelés. A magunk urai vagyunk, és csak tőlünk függ, hogy még jobban kihasználjuk az adott lehetőségeket. Sáfárkodjunk tehát mindnyájan jobban a nép vagyonával, a szocializmus adta lehetőségekkel, hogy a következő években békés építő munkánk nyomán tovább gyarapodjon szocialista hazánk és benne kiteljesedjen az egyén anyagi és kulturális jóléte, de szocialista gondolkodása is. Ezzel nemcsak önmagunknak tartozunk, hanem azoknak is, akik 36 évvel ezelőtt életüket áldozták azért, hogy békében éljünk és dolgozhassunk. 3 béke