A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-04-25 / 17. szám

Az olasz televízióban elkészült az Antonio Gramsci életéről szóló film. A négyrészes film fiatalságától haláláig követi a nagy olasz forradalmár és gondolkodó életútját. A filmet az egyik legismertebb olasz tévé­rendező, Raffaele Maiello készítette, Gramscit Mattia Sbragia (képünkön közé­pen) alakítja. a hullámok. A hajósok egykori rémének „földi maradványait" a londoni Termé­szettudományi Múzeumba szállítják. Az NSZK legnagyobb közel kétmillió lakosú városáról két dolgot mindenki tud: a világ egyik legforgalmasabb kikötővárosa és — az európai prostitúció fellegvára. Ez utóbbinak az ősi városmag, a St. Pauli negyed ad otthont; itt is elsősorban a Reeperbahn ut­cájában. Látni itt nemcsak magukat áruba bocsájtó lányokat, de nézelődő, suttyomban fényképezgetö turistákat is: nőket, férfiakat egyaránt, a világ minden tájáról. Persze, estefelé a hosszú utat megtett, heteket, hónapokat vizén töltött tengerész a legtöbb. Napközben még aránylag biztonságos itt a bámészkodó sétálgatás, de este, szürkület után már nem tudhatja az ember, hol, kitől és miért kap egy nyaklevest, gyomorba rú­gást ... Én kora délután sétálgattam az apró porno-moziktól, kávéházaktól, porno-üzle­tektöl hemzsegő egyébként hangulatos, szí­nes-tarka negyedben, amikor már javában beindult a „gépezet". Még mielőtt ide indul­tam volna, a helyi újságokban riportot olvas­tam egy, a várost megdöbbenésbe ejtő eset­ről. Egy tizennégy éves lány vidékről Ham­burgba utazott, hogy itt találjon munkát, megélhetést. Tétován bolyongott a pályaud­var környékén, amikor két fiatalember meg­szólította őt: Kedveskedtek vele, „megsaj­nálták öt", felvitték á lakásukra, néhány na­pig gentleman módjára tejben, vajban fü­rösztötték. Aztán két hét elteltével eljött az idő, hogy piacra dobják, áruba bocsássák a könnyűszerrel csapdába ejtett „kis vadat". A lány néhány hónapig tűrte a prostituált meg­alázó szerepét, „futtatóinak", a selyemfiúknak a fenyegetőzését, aztán menekülni próbált. De csakhamar elfogták s brutális, vandál módon üveggel a felismerhetetlenségig ösz­szeszabdalták az arcát, testét. Olyannyira, hogy a lányon már a plasztikai műtéttel sem lehet segíteni: a nyomokat élete végéig ma­gán kell viselnie. Sajnos, az effajta esetek nem ritkák és sokszor halálos kimenetelűek Hamburgban. Éppen ezért egyre nehezebb horogra kapni új, friss „árut", s ezért is indult meg az afrikai és távol-keleti országokból a leánykereskedelem, s ölt egyre nagyobb mé­reteket. A prostitúció pedig szabadon, legálisan, törvényes keretek között zajlik, virágzik. Hamburg Szabad és Hanza város (ez a hivatalos megjelölése) az NSZK tíz szövetségi államával egyenrangú városállam. Alapítása 811-re vezethető vissza, és törté­nete évszázadok során szorosan összefonó­dott a Hanza-szövetséggel, amely virágzó, pezsgő életű, gazdag várossá tette Hambur­got. Kitűnő földrajzi fekvése miatt — 110 kilométerre az Északi-tengertöl, amely az Elbán hajózva óceánjárókkal is kényelmesen megközelíthető — Amszterdam után Európa második legnagyobb és negyedik legforgal­masabb kikötője. (Csak csehszlovák kami­onokból közel tízezer érkezik ide és indul innen évente.) És mint minden forgalmas világvárost Nyugaton ugyanúgy jellemzi a gazdagodás, a fényűzés, mint a nyomor és a bűnözés. ZOLCER JÁNOS A szerző felvételei 9 Jellegzetes Hanza-házak az óvárosban, előttük a zöld korláton túl a csatorna A városháza, az udvaron levő szökőkút mellől fényképezve

Next

/
Thumbnails
Contents