A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-04-11 / 15. szám

Hétvégi levél italtunk ki azoknak, akik önerőből kívánnak pítkezni. Sajnos, a Stavoprojekt késlelteti nnek a tervnek a megvalósítását. A lakásépítés mellett melyek voltak a álasztási programba felvett fontosabb bérűázások ? - Többek között felépült egy 120 féröhe/es óvoda, közel 3,5 milliós költséggel; 19 lillió koronát fordítottunk új bevásárlási özpont és 900 ezer koronát a gázvezetékálózat építésére. Befejeztük a művelődési özpont első szakaszának az építését és lkészült az autóbuszállomás is. Ezt a közeljvőben adjuk át rendeltetésének. Ezenkívül városban müködö üzemek és vállalatok •eruházásai meghaladták a 38,5 millió koroiát. - Az elmondottakból az tűnik ki, hogy min'ent sikerült megvalósítaniuk, amit terveztek, 'alóban igy tenne ? - Sok mindent sikerült megvalósítani abból, mi a választási programban helyet kapott, z tény. Ennek ellenére vannak gondjaink is. lem mindenre futotta az erőnkből. Szepsi ek égetően szüksége lenne új szakorvosi andelöintézetre, mert a meglévő, amely az •tvenes években épült, ma már nem felel leg a követelményeknek. Igaz, ennek a elépítése nem szerepelt a választási progamban. Ez viszont nem zárja ki, hogy ne ellene gondoskodnunk a probléma megolíásáról, hiszen mintegy 36 ezer embernek - az egész Bódva-völgye lakosságának — gészségügi ellátásáról van szó. - A választási program összeállításakor bizosan számoltak a lakosság társadalmi munájávat is. Az elmúlt négy év alatt milyen nértékü volt ez az aktivitás, és milyen értékéét hozott létre ? - Ezzel, mint mindenhol, természetesen mi > számoltunk. És számításaink reálisaknak pizonyultak, hiszen városunk lakossága leheöségeihez mérten hozzájárult a választási irogram teljesítéséhez. Több olyan beruháást segítettek megvalósítani, amely kezderiényezésük, szorgalmunk nélkül nem kézült volna el határidőre. Elősegítették ezt a ílentös évfordulókkal kapcsolatos szociasta kötelezettségvállalások és a munkavereny is. Konkrétan: a most végetért megbiatási időszakban 3830 egyéni és 246 kollektiv kötelezettséget vállaltak a szepsiek, s több mint 571 ezer órát dolgoztak társadalmi munkában. Az igy létrehozott érték meghaladja a 40 millió 200 ezer koronát. — Hol, melyik beruházásokon mutatkozott meg ez az aktivitás a legjobban ? Elsősorban a Terasz városrészben lévő élelmiszerüzletnek, a kulturális központnak, a távfűtőrendszer kazánházának, az autóbuszállomásnak és az óvodának, de a legnagyobb mértékben a gázvezeték-hálóznatnak az építíse során. A városfejlesztési és szépitési mű. „Z" akció nem beruházási részében is komoly eredmények születtek. Például csaknem négy hektárral bővítették a város lakói a zöldterületeket, többek, között kiültettek 4600 rózsatövet. 9800 díszfát és -cserjét. De segítettek a gyermekjátszótér létesítésének munkálataiban is. Általában a lakókörnyezet szépítésével, javításával kapcsolatos minden akcióba bekapcsolódtak. — Még nem beszéltünk a választási program kulturális népművelési feladatairól... — Ezekre a kérdésekre is rendkívüli figyelmet fordítottunk. Elsősorban arra törekedtünk, hogy a város különböző nemzetiségű lakóit a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus szellemében a testvéri együttélésére neveljük. A szűkebben értelmezett kulturális és népművelési munka feltételeit részben sikerült megteremtenünk. A művelődési központban — a tömegszervezetek közremüködésévél — számos vetélkedő, előadássorozat, vitaest valósult meg. Gazdag tevékenységet fejt ki az úttöröotthon: 22 szakkörében ötszáznál több fiatal tevékenykedik. A választási program külön foglalkozott a könyvtár helyzetével, illetve a könyvvel való munkával. A városi könyvtár működési feltételei a művelődési központba való áthelyezéssel optimálissá váltak, s jelenleg másfélezer olvasót tart nyilván. Szepsi, mint már emiitettem, a hetvenes években indult ismét fejlődésnek. Az utóbbi négy év ezek során a legeredményesebbnek mondható minden tekintetben. A kővetkező választási programban — s ebben oszthatjuk Tamás László véleményét — ennek a fejlődésnek a folyamatosságát kell biztosítani. GÁL SÁNDOR Amikor Reagan, ma az Egyesült Államok negyvenedik elnöke, választási beszédeit mondta, nekem úgy rémlett, nem hajlandó tudomásul venni, hogy ma már nem lehet a világpolitikát úgy kormányozni, mint régen, amikor Winston Churchill angol politikus azt mondotta, hogy a Szovjetunió csak földrajzi fogalom. Azóta eltelt húsz év, és ő is megtanulta, hogy az általa földrajzi fogalomnak minősített Szovjetunió katonailag és gazdaságilag is vezető nagyhatalommá vált, és kénytelen volt a realitásokat figyelembe véve tárgyalóasztalhoz ülni az általa valamikor földrajzi fogalomnak nevezett nagyhatalom vezetőivel, sót mi több, szövetségre lépett vele a fasizmus elleni harcban, és ugyanezt tette az Egyésült Államok, ! akkor kormánya is. Ugyanez a Churchill azonban a második világháború befejezése után elmondta hírhedt fultoni beszédét, melynek lényege: az USA váljon ismét a világ csendőrévé. Ez a beszéd jeladás volt a hidegháború megkezdésére. És bizony ez is elég régen volt már, de ismét eltelt két évtized, és a hidegháborút felváltotta a nemzetközi feszültség enyhülésének folyamata, és a nemzetközi kapcsolatokban utat tört magának a különböző társadalmi rendszerek békés egymás mellett élésének lenini elve, s a kicsúcsosodásaként létrejött Helsinkiben az európai biztonsági és együttműködési értekezlet, amely záróokmányában rögzítette az európai biztonság kérdéseivel kapcsolatos megállapodásokat. Ez viszont már nem is volt olyen régen. Most azonban Reagan és kormánya újból folytatni akarja a hidegháborús politikát és ezzel párhuzamosan szeretné visszaállítani az USA világcsendőri szerepét. Levéltárak mélyéről előkotorják a Dulles-féle koncepciót, leporolják és felújított formában tálalni akarják, illete már tálalják is a nemzetközi közvéleménynek. Bizony az is igen régen volt, amikor az USA a világ csendörje pózában tetszelgett, amikor nyers katonai erővel vagy az amerikai titkosszolgálat hathatós segítségével, diplomáciai fondorlatokkal gátat vethetett mindé haladó mozgaom kibontakozásának Afrikában, Ázsiában, Latin-Amerikában és Európában is. Persze régen könnyű volt játszani a csendőr szerepét, mert az egyik oldalon ott volt a csendőr, a másik oldalon pedig a védtelen nép. A csendőrnek ez csak kirándulás volt, de azóta már régen megváltozott a helyzet, a csendőrakciók ma már nem jelentenek kirándulást, mert a népek védekeznek, harcolnak függetlenségükért, védik kivívott szabadságukat, ma már az egykori védtelen nép visszalő a csendőrre, legyen az amerikai, angol, francia vagy német. A népek ma már tudnak védekezni a világ csendőrét játszók ellen. Tudnak, mert harcukban a szocialista országok és a világ haladó népeinek erkölcsi és anyagi segítségére támaszkodnak. Ezen a tényen mit sem változtat az, hogy Reagan a történelem fejlődésének dialektikáját összekeveri a terrorizmussal. És a nemzeti felszabadító mozgalmakat vagy a társadalmi haladásért vívott harcot terrorizmusként bélyegzi meg, amely mögött, úgymond, a Szovjetunió áll, ugyanakkor teljesen megfeledkezik arról, hogy a társadalmi haladásért vívott harcnak ugyan megvannak a nemzetközi feltételei, de ennek a harcnak lényegét mindenkor a belső ellentmondások képezik. Úgy látszik, hogy új Reagan-féle doktrínát fogalmaztak meg, amely azt jelenti, hogy a jövőben az USA a nemzetközi terrorizmus elleni harc címén kíván fellépni a nemzeti felszabadító és haladó mozgalmak ellen, ezen a címen kívánja felújítani világcsendőri szerepét. Ezért jelentek meg Reaganék most Salvadorban, mely kis ország ma az amerikai politika érdeklődésének középpontjába került, és az amerikai diplomácia presztízskérdést csinál a salvadori hazafiak elleni harcból. Tény, az Egyesült Államok közelsége lehetőséget nyújt arra, hogy amerikai fegyverekkel irtóhadjáratot indítsanak a salvadori felszabadító erök ellen. Ezreket és ezreket mészárolhatnak le, de az is bizonyos, hogy nem lehet kiirtani az egész salvadori népet, és a fegyverek erejével csak ideig- óráig lehet megállapítani a társadalmi haladást. Most már csak arra vagyok kíváncsi, hogy mennyi időre lesz szüksége Reagannek ahhoz, hogy felismerje azokat az objektív tényeket, amelyek ma már nem engedik meg, hogy a világpolitikát úgy csinálják, mint régen. Winston Churchillnek ehhez húsz évre volt szüksége, remélen Reagannek ehhez sokkal rövidebb idö kell majd és a világ újból elindulhat a békés egymás mellett élés politikájának útján, minden nép javára.