A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-03-28 / 13. szám

megállva a Csillagok lánya helyileg kinemesített rózsafajtánál, jelképe­sen fejet hajtottam az első űrhajósnö előtt. A rózsát Valentyina Tyeresko­va tiszteletére nevezték el így. Utaztam a Jaltát Szimferopollal összekötő, csaknem száz kilométer hosszú trolibusz-vonalon, a szimfero­poli piacon — suba alatt — vettem egy gyönyörű gyapjú vállkendöt. A jaltai kofával tíz percig alkudoztam, mire tíz kopejkát — egy koronát — engedett a kovászos uborka áriból, viszont egy másik kofától méregdrá-Emberi sorsok KISKORÚAK HÁZASSÁGA Az anyakönyvvezető: — Amikor tizennyolc éven aluliak házasodnak, akkor ott általában nincs valami rendjén. Többnyire úton van már a gyerek. A jog képviselője: — Államunk védi a család és a házasság intézményét, és azt kívánja, hogy tartós házasságok jöjjenek lét­re. Senkinek sem érdeke, hogy olyan házas­ságok is létrejöjjenek, amelyek alkalmatlanok céljaik betöltésére. Ez különösen a kiskorúak által kötött házasságokra érvényes. Ezért a 1 8 éven aluliak házasságkötéséhez gyámha­tósági engedély szükséges. Az engedélyezés módját rendelet szabályozza: a gyámható­ságnak meg kell vizsgálnia, hogy a házasság­kötés a kiskorú, esetleg a születendő gyer­mek érdekét szolgálja-e? Természetesen, a riporter is erre volt kí­váncsi. D. Katalinból három évvel ezelőtt lett B. Lászlóné. A fiatal pár otthona egy körfolyo­sós bérház szoba-konyhás lakása. A szobá­ban világos, modern bútorok vannak, a falat fametszet díszíti. — Ezt mind mi teremtettük elö — mondja Kati —, pedig tulajdonképpen csak két évet lehet számolni, mert Laci egy évig katona volt. Utána megbetegedett és leszerelték. Én egy szabóságban dolgozom. Laci pedig rak­táros. — Tizenkilenc éves vagy, a többi korodbeli lánynak szórakozáson jár az esze, neked pedig már komoly családi gondjaid vannak. Érdemes volt ennyire sietned? — Úgy gondolom, ha egy lány rendes fiút talál, akkor azt becsülje meg. — De a megbecsülés egyenlő a korai házassággal? — Nem vagyok táncolós, szórakozós ter­mészetű; legföljebb moziba járunk Lacival. Esténként általában tévénézés a program. Egyébként nem bántam meg, hogy korán férjhez mentem, bár jó lett volna gimnázium­ba menni. De azért így is jó. Jó szakmám van, és talán sikerül nagyobb lakást is sze­rezni, hiszen nyárra várjuk a második gyere­ket. Z. Viktória tizenhét éves és szakközépisko­lába jár. Házasságát a körzeti gyámhatóság engedélyezte. Arca csupa bizakodás, hiszen alig néhány hete volt az esküvő. — Apám sohasem tartott rám igényt, úgy­hogy az anyám és a keresztanyám neveltek. Ők, annak ellenére, hogy testvérek, sajnos nem értik meg egymást — mondja. — Ke­resztanyám a házasságomat is ellenezte, mert a vőlegényem segédmunkás. Azt kép­zelte, vegyészmérnökhöz vagy orvoshoz me­gyek, mert egészségügyi szakközépiskolába járok. Én viszont azt mondom, a képzettség nem minden. — Szerinted mi számit? — A becsület. A férjem becsületes, igyek­vő. És nagyon szeretjük egymást. — Mit tartasz a szerelemről? — Nem lehet, vagy legalábbis nehéz róla beszélni. Azt érezni kell. A házasságról vi­szont annál többet lehet mondani. Ebben a nö szerepe elsődleges, neki kell felmérnie, hogy mi minden szükséges a jó házasság­hoz. És nem árt, ha a jövöbe is lát egy kicsit. — A ti jövőtök milyen lesz? — Leérettségizem, aztán a szakmában helyezkedem el. Szeretnénk mielőbb lakást kapni, utána legalább két gyereket. Egyenlő­re a férjeméknél lakunk, később, ha másképp nem megy, albérletbe szeretnénk költözni. Persze, van ellenpélda is. A bíróság folyosóján ismerkedtem meg Edittel és Zoltánnal. Simán ment minden, a válást kimondták. Indok: „az elromlott, for­málissá vált kapcsolat további fenntartása mind a házasfelek, mind a társadalom szá­mára értelmetlenné vált". Edit már a tárgya­lás előtt visszaköltözött szüleihez. — Mennyi ideig éltetek együtt? — Öt hónapig. — Régóta ismertétek egymást? — Nincs éppen szerencsénk az ünnepek kel. Tavaly szilveszterkor ismerkedtünk meg és húsvétkor már meg is tartottuk az eskü­vőt. — Nem lett volna érdemes várni egy ki­csit? — Ha anyámra hallgatunk, akkor igen. De mi úgy éreztük, hogy fiatalon is nagyon szeretjük egymást. — Szó ami szó, nem tartott túl sokáig . . . — Bizony nem ... Én olyan lány vagyok, aki imádom a szórakozást, a volt férjem inkább otthonülö típus. Azt sem bírtam, hogy minden este meleg vacsorát kellett adnom, mert a hideget meg nem ette soha. Ehhez jött még a mosás, vasalás, takarítás. Nem akartam idö előtt belefásulni . . . Edit ősszel lesz tizennyolc éves. A gyámhatóság illetékes dolgozója évek óta foglalkozik a fiatalkorúak házasságának kérdésével. Vajon milyenek az ö tapasztala­tai ebben a tekintetben? — Ebben az egyben nincs egyenjogúság. A 18 éven aluli fiúkat egytől egyig lebeszé­lem — mondja. — Egy ilyen korú fiatalember semmiképpen sem alkalmas még arra, hogy férj, vagy még inkább családapa legyen. A lányoknál viszont más a helyzet, hiszen sok­szor az ö érdekükben kell megadni az enge­délyt. Mi tagadás, számtalan példa van arra, hogy fiatalok között is szövődhet tartós, mély, életre szóló szerelem. — Talán híve a korai házasságnak? — Erről szó sincs, mert ugyanakkor gyak ran tapasztaljuk azt is, hogy a fiatalok hajla­mosak eltúlozni, vagy félreismerni saját ér­zelmeiket. Sokszor figyelmen kívül hagyják, hogy a házasság a közös örömökön kívül hétköznapi gondokat is produkál, melyeknek legyőzéséhez jócskán kell lemondás, megér­tés, türelem. Ezek a tulajdonságok pedig nem éppen a fiatalok sajátjai! § § § Joggal merül fel hát a kérdés: házasodja­nak-e, vagy ne házasodjanak a tizennyolc éven aluli fiatalok? A családjog szakemberei közül sokan nemmel válaszolnak erre a kérdésre, hiszen manapság a fiatalokat nem társadalmi-gaz­dasági okok kényszerítik korai házasságkö­tésre. Általában közvetlen környezetük vagy valamilyen személyes indok miatt kérnek engedélyt. Az a tapasztalat, hogy a gond és a baj, amely elöl menekülni igyekszenek — a házasság hatására sem szűnik meg. Söt, gyakran még tetéződik is. A kiskorúak életta­pasztalata kevés, érzelmi ingadozásuk pedig nagyobb, mint az idősebbeké. Természete­sen lakás- és anyagi helyzetük is rendezetle­nebb, s ennyi hátránnyal bizony nehéz neki­vágni az életnek. Elgondolkoztató, hogy évente mégis sokan vannak, akik engedéllyel lesznek felnőttekké. 17 muskina és Natalija Csurjumova — halmoztak bennünket informáci­i/al. Keresztül-kasul bejártam Jaltát, oltam a Mogabi-hegy lejtőjén elte­ilő Livádiában. Itt, az orosz cárok jykori nyári rezidenciájában, a livá­ai palotában tartották meg 1945 bruárjában a jaltai konferenciát, nelyen a három szövetséges nagy­italom képviselői, Sztálin, Roose­ilt és Churchill elhatározták, hogy egsemmisítik a német militariz­ust és nácizmust, s gondoskodnak IL'l» L LH 1114L' gTKl»JI Г»4»J »J »12 1г2 Ш |Г*1 »1*1 á* flWH? Н ЯМД рШщ Веб РиВЯ ЯЯНМЯШВНУЯШБМЯН ГД c*i 111 гп I Гп ЯКД^н ?7пТ 1 -1»1 кт/»] i L» к г^ТУ^^^Д» [н IÍ» К»1 [»I» 1М Ж» l Ti.tlh |[ 11 и г !' IЧ LV I ['I '1 ч 11ИI (') 1' is 11111 111 I ГттТчЯ *T»i чти I л1 д 'Л- к »ми гпТТч^^^К^тТнТГпшТи Я fi Яднж »I» Ж Т 1 I иПи! Я Г» I iíjzf- 2ji» j 1Г»]»1»Д Ulli) п»у 7TI Д пТоПТЯшЗп»]» ШШШШШ 2 [»1МКТ ^ • ЖДИлчУгТ» Я ^Г- 11x5 HI »мТжЗЯ АЩИ» 2 1 шЯми н1йЖ шя тц ЁшИШ'ШшММ gán megvettem egy marék dísztök-és padlizsánmagot. Nagyokat sétáltam a szinte bejár­hatatlan parkokban, megcsodáltam a mai orosz népművészet páratlan szépségű alkotásait, a festett fenyő­zsindelyből készült madarakat, a nyírfakéregből font és festett kosár­kákat, no meg az egész világon meg­csodált és keresett „matrjoskákat", a fából esztergált, kézzel festett, szín­pompás virágmotívumokkal díszített egymásba rakható bábukat. Egy játékautomatán — a mi gyerekeink is bizonyára szívesen játszanának ha­sonlókkal — megtorpedóztam kilenc kalózhajót. Majd kisétáltam a móló­ra, ahol déltájt a vállalkozó kedvű „bennszülöttek" már tömegesen mártogatták a vízbe a horgászzsinórt. Erre félkemény bőrdarabkát fűznek, a zsinórt az ujjukra tekerik, a kapásjel­zőnek használt bőrdarabkát a hü­velyk- és a mutatóujjuk közé szorít­ják, a horogra darabka sós halhúst tűznek s már kezdődik is a „mártoga­tás". Akinek szerencséje van, fél óra alatt két-három halat is foghat — olyan háromdekásakat. De szórako­zásnak ennyi is elég: ha sikerül a bevágás, a „mester" mozdulatait fi­gyelő tizenöt-húsz bámészkodó elis­merő hümmögéssel és sűrű fejbólin­tással újabb vállalkozásra serkenti a pecázót, aki amíg tart a csalinak használt huszonöt-harminc dekás hal, általában hagyja magát rábeszélni. (folytatjuk) KÁDEK GÁBOR Fotó: A szerző és archív IfeAsz/m Gorkij szobra a jaltai Jurij Gagarin Prímorszkij-park bejáratánál.

Next

/
Thumbnails
Contents