A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-03-28 / 13. szám

MAGVAR TANNIYELVU GIMNAZK fUVELTSEGET NYUJTO BRATISLAVA DUNAUTCA 33 S VYL'C JAZYKOM MA&ARSKYM NAZlUr. egészen estig az épület tantermeinek többségében a központi nyelviskola fel­nőtt hallgatói tanulnak németül, angolul, franciául és spanyolul. A gyakorlatban ez szinte lehetetlenné teszi a délutáni szak­köri tevékenységet, hiányzanak a helyisé­gek a társadalmi és kulturális rendezvé­nyek megtartására, de az iskola ifjúsági és pionírszervezetének munkáját is gátolja a teremhiány. Sajnos, kereken tíz éve tartó szükségállapot ez, melynek megoldása túlnő az iskola igazgatóságának vagy a körzeti nemzeti bizottság hatáskörén. Ez ellenben mit sem változtat azon, hogy itt lenne az ideje annak, hogy a nyelviskola osztályainak zömét mielőbb más, a Duna utcainál megfelelőbb épületbe helyezzék. Felnőttek az iskolapadban Az idei tanév egyébként kettős jubile­um a Duna utcán: az iskola fennállásának harmincadik és az esti tagozat létezésé­nek huszadik évfordulója. A gimnázium esti tagozatát kenyérkereső felnőttek lá­togatják. Családos emberek jelentkeznek ismét az iskolapadokba, hogy négy évvel később tudásban gazdagodva vegyék át az érettségi bizonyítványt. — A felnőttoktatás „tantárgyát" ne­künk, pedagógusoknak is meg kellett ta­nulnunk, hiszen más módszereket igényel a tizenéves diákok, és másokat a felnőt­tek oktatása — mondja Koudelka György­né igazgatóhelyettes, az esti tagozat veze­tője. — Az idősebb diákok tanításához több türelemre, közvetlenebb és barátibb kapcsolatok kialakítására van szükség. Természetesen, a szertári felszerelés és a könyvtárak az estisek számára is nyitva állnak. Az „elsősök" többsége nem pusztán az érettségi bizonyítvány megszerzéséért ha­tározza el magát a tanulásra, hanem azért, hogy ily módon pótolhassa mindazt, ami­re fiatalon különböző okoknál fogva nem volt módja vagy lehetősége. Ezt mi sem bizonyíthatja jobban mint az, hogy a le­morzsolódás nagyon kicsi, aminek ered­ményeképpen a Duna utcán eddig érett­ségizett felnőtt korú diákok száma csak­nem háromszáz! Sőt, voltak, akik nem elégedtek meg az itt szerzett ismeretek­kel és különböző fölépítményi szakközép­iskolákban tettek még egy érettségit; né­hányan pedig levelező hallgatókként főis­kolán folytatták tanulmányaikat! Egyetlen riport keretében lehetetlen mindarról szólni, ami e kerek jubileum kapcsán tollvégre kívánkozna ... Az isko­la életének számos mozzanatáról lehetne még szólni, bővebben írni a tanulók mate­matikai, fizikai, kémiai és biológiai olimpi­ászokon elért kiváló eredményeiről, a sportszakkör jó munkájáról, a kulturális élet sikereiről; de behatóbban lehetne méltatni több kiváló pedagógus munkáját is. Ezúttal azonban — a szokványos jubile­umi köszöntő helyett — inkább a szülők­nek, a diákoknak és a tanári karnak az igazgatóság által tolmácsolt kérelmét ve­tem papírra: a Duna utcai iskola aligha kaphatna szebb „születésnapi ajándékot", minthogy végleg megoldódjanak eszten­dők óta húzódó teremgondjai!... MIKLÓSI PÉTER GYÖKERES GYÖRGY FELVÉTELEI lösségének is jelentős szerepe van abban, hogy a bratislavai magyar tannyelvű ki­lencéves iskolát és gimnáziumot — ered­ményesség dolgában — tulajdonképpen szlovákiai viszonylatban is jegyzik. — A tizennégy-tizenöt évesek, illetve a gimnazisták pályaválasztási szándékait évről évre reális esélylatolgatás s józan mértéktartás jellemzi — mondja az igaz­gató. — Sikerült rávezetnünk a diákokat arra, hogy többségük a természettudomá­nyi és a műszaki pályák felé vonzódik. Ez nem véletlenül van így, hanem pedagógu­saink, pályaválasztási tanácsadók irányí­tásának köszönhetően. Köztudott tény ugyanis, hogy a társadalomtudományi szakokra csupán nagyon korlátozott szá­mú hallgatót vesznek fel, ezért tanácsadó­ink előre figyelmeztetik a diákokat arra, hogy inkább olyan pályát válasszanak, amelyen könnyebben tudnak érvényesül­ni. — Közeledik az érettségik és a felvételi vizsgák időpontja. A ballagás napján vajon miiyen szavakkal bocsátja majd útjukra az életbe lépő maturánsokat? — Rendszerint türelemre, kitartásra, igyekezetre és becsületre intem őket. Ma­gam is úgy tapasztaltam, hogy ez a leg­fontosabb egy ember életében. Gondolom, nem tűnik túlzásnak ha megállapítom: a kívülálló minden bizony­nyal úgy látja, hogy az elmúlt három évtized során az iskola végleg biztos rév­be ért, hogy nincsenek problémái ... A valóságban azonban — sajnos — mindmá­ig aktuális a „belvárosi" örök problémája — a helyhiány. A kora délutáni óráktól Biológiaóra a gimnázium második osztályában Abban, hogy a Duna utcai növendékek szilárd léptekkel haladnak a tudás „országútján", mind a kilencéves iskola, mind a gimnázium segédeszközökkel meg tanszerekkel való gondos ellátottsága is közrejátszik. A szakoktatás korszerű kö­vetelményeinek megfelelően fizikai-ké­miai és nyelvi laboratórium áll a diákok rendelkezésére, de aligha hiányzik valami is a legkorszerűbb szertári felszerelés kö­zül. Több ezer kötettel büszkélkedhet az évről évre gyarapodó diákkönyvtár is, és a diavetítéssel tarkított magyarázatot pe­dig a mai tanulók éppen oly köznapinak, természetesnek tartják, mint annak ide­jén nekünk tűntek az írók s költők arcmá­sai, vagy a táblákra akasztható ábrák. De a pályaválasztás és a pályairányítás fele-13

Next

/
Thumbnails
Contents