A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-10 / 2. szám

A Csemadok életéből w Máté László többen megszeretik a kóruséneklést és részt vállalnak a Sajóvölgye kórus munkájában. Szeretném, ha egyre többen énekelnének, énekelnénk, érvényre juttatva Kodály ismert megállapítását :„Nem sokat ér, ha magunk­nak dalolunk, szebb, ha ketten összedalol­nak. Aztán mind többen, százan, ezren, mig megszólal a nagy harmónia, amiben mind egyek lehetünk. MÁTÉ LÁSZLÓ bzerkilencszázhatvanhatban vettem át a zété­nyi helyi könyvtár vezetését, és mindig arra törekedtem, hogy a könyvvel való munkával is hozzájáruljak a község lakosságának kulturá­lis felemelkedéséhez. Fiatal korom óta min­dig tanítónő szerettem volna lenni, de sajnos szüleim nem tudtak taníttatni, nem jutottam el a képzőbe. Később mégis megvalósulha­tott — legalábbis részben — az álmom. Amikor ismét megindult a háború után a magyar nyelvű oktatás Csehszlovákiában, de nagy hiány volt képzett pedagógusokban, lelentkezni lehetett kisegítő tanítónak. Én is lelentkeztem a királyhelmeci tanfelügyelösé­gen, a vizsgán megfeleltem, így felvettek és két évig taníthattam falumban. Később aztán képzett tanítók vették át ezt a munkát, s ennek eredménye volt, hogy magam köré gyűjtöttem a faluból — ahol iskola nincs — Bolyba és Királyhelmecre járó iskolásokat s betanultuk Benedek András: Csudakarikás cimü darabját. Örültünk annak, hogy a mun­kánk eredményes lett és másoknak is tet­szett. A könyvtárat 14 éve vezetem, amint azt már említettem, de a színjátszó csoporttal egy éve foglalkozom. Háztartásbeli vagyok, a gyerekeim megszületése előtt Ágcsernyőn dolgoztam az ottani építőipari vállalatnál. Polgári iskolát végeztem (magánúton) és két­éves kereskedelmi szaktanfolyamot. A ház­tartás vezetése mellett a szövetkezetben. ahol a férjem és a fiaim után kimérik ezt a területet. Ugyanis a férjem és két fiam a szövetkezet könyvelöségében dolgozik (a legkisebbik fiam nemrég szerelt le). Minde­zek mellett még szeretek varrni a lányaimnak és ismerősöknek. A családom nagy. Öt gyer­mekem van, így a családban is gyakorolhat­tam a nevelő munkát. Legidősebb fiam ma­tematika-képzőművészeti szakos tanító, messze került a családtól, már megnősült, Csicsón laknak és ott is tanít. A két fiatalabb fiam szintén a gimnáziumban érettségizett, szakérettségit szerzett kétéves tanfolyamon Tornaiján (Safárikovo) a mezőgazdasági technikumban. Az idősebb lányom a bélyi általános iskolában úttöröcsapat-vezetö. Neki sokat köszönhetek, mert a szabad ide­jében sokat segített nekem és szorgalmasan készítettük elő a gyerekeket a Dunamenti tavaszra. Fiatalabb lányom a Királyhelmeci Állami Gazdaság könyvelöségén dolgozik. Az itthon maradottak tagjai vagyunk a CSEMA­DOK helyi szervezetének. Az emberek külön­bözőek. Vannak, akik értékelik, vannak, akik semmibe veszik a kulturális tevékenységet. Nagyon jól esett például, hogy Rigó Olga hnb-titkár a bemutató előadás napján nyil­vánosan megköszönte a munkánkat, de kü­lönösebb támogatást nem kaptunk és nem igényeltünk. A helybeli efsz kisegítette a csoportot annyiban, hogy rendelkezésünkre bocsátotta autóbuszát, amikor a környező falvakba mentünk játszani. A csoportnak tizenhét tagja van, tizenkét lány és öt fiú. Mint már említettem, a bolyi illetve a királyhelmeci iskolák tanulói. A pró­bákat úgy intézem, hogy ne menjen a tanu­lás rovására. Bizony elég rideg körülmények kőzött kellett sokszor próbálni (pl. fűtetlen kultúrházban stb.), de a gyerekek igazán kedvvel és odaadással dolgoznak. Tavasszal jelentkeztünk a Dunamenti Tavaszra, s a legnagyobb örömünkre meghívást kaptunk a rendezvényre. Eredetileg nem készültünk da­rabbal semmilyen versenyre. Ez bizony sok gondot okozott, rengeteg munkával járt, mert tudtuk, hogy a mi csoportunk lesz az első, amely a Dunamenti Tavaszon a tökete­rebesi (Trebisov) járást képviseli, annak elle­nére, hogy színjátszó csoportunk egész fi­atal, még hogy úgy mondjam, gyerekcipőben jár. S bizony nagyon sokat dolgoztunk, pró­báltunk, hogy helyt álljunk a versenyen. Eb­ben a munkában sokat segített a lányom és egyik kolléganője. Ronkay Ágnes. Igaz, he­lyezést nem értünk el, és mint mindenkit, minket is ért kritika, de ez nem tört le bennünket, így is őszintén, igazán örültünk, hogy eljuthattunk az országos versenyre. Ajándékot és oklevelet kaptunk és néhány fényképet egyes jelenetekről. Számomra az volt a legnagyobb elismerés, hogy a gyere­kek örültek, nagyon boldogok voltak, hogy ilyen szép élményben volt részük. SZAXON GYULÁNÉ krásna (vezényelte Máté László) és Kodály Zoltán: Jelige című kórusmüve. Külön ki kell emelni a fesztivál műsorveze­tőjét, Somogyiné Sörös Mártát. Megnyerő modorával stílusosan, szép kiejtéssel konfe­rált mindkét nyelven. DEBRÖDI D. GÉZA Évzáró, jubileum, tárlat Szegheő Miklós Ószi hangulat a kamocsai Vág-parton és Virágcsendélet című olajképei. A CSEMADOK érsekújvári (Nővé Zámky) he­lyi szervezete székházának nagytermében december 1 -én tartotta meg évzáró taggyű­lését. Elsőként a helyi' szervezet Kodály­énekkara kórusmüveket adott elő Zsilinszky Sándor karnagy vezetésével. Ezután Sidó Zoltán, a helyi szervezet és a járási bizottság elnöke üdvözölte Őszi Lászlónét, a járási bizottság titkárát, Vajzer Andrást, a vnb oktatási és művelődési osztályvezetőjét, va­lamint a megjelent szép számú tagságot. Major Ferenc, a szervezet titkára, értékes, konkrét eredményekben gazdag beszámoló­ját a tagság megelégedéssel vette tudomá­sul. A helyi szervezet 23-tagú vezetősége a kitűzött terv szerint példásan irányítja a szer­vezet és ezen belül a tíz szakcsoport, illetve szakkör eredményes, jó munkáját. Szaló Béla tartotta meg a pénztári beszámolót, s az ellenőrző bizottság elnöke terjesztette elö a bizottság beszámolóját. Majercsik Hilda is­mertette az 1981-es munkatervet, hangsú­lyozva az igazi internacionalista szellemű eszmei-politikai nevelés fontosságát. A vitában felszólalók közül Száraz László igazgató a magyar tannyelvű általános iskola három évtizedes eredményeiről számolt be. Hiányolta, hogy iskolájában nincs gyermeké­nekkar. Az iskola fennállásának 30. évfordu­lójára szeretnék, ha a CSEMADOK helyi szer­vezetével együtt a XII. Czuczor-napok kere­tében közös ünnepséget rendeznének. Vaj­zer András, a vnb oktatási és művelődési osztályvezetője az Érsekújvár városi rangra emelésének 400. évfordulója alkalmából ki­adott emlékplakettet adott át a helyi szerve­zet vezetőségének. Őszi Lászlóné, a járási bizottság titkára magasra értékelte a helyi szervezet jó mun­káját. Sidó Zoltán elnök vitazáró beszédében értékelte az elhangzott felszólalásokat. ígé­retet tett, hogy az általános iskolával együtt megszervezi a javasolt közös műsort a Czuczor-napokra. A helyi szervezet székházának nagytermé­ben ünnepi esten emlékezett meg a színját­szó csoport fennállásának 30 éves évfordu­lójáról. A három évtized alatt 27 háromfelvo­násos színdarabot tanultak be és adtak elö. Ezenkívül esztrádműsorokkal és aratás ide­jén vidám műsorokkal is szerepeltek. A 27 színdarabot összesen 310 alkalommal adták elö. A tarkaestekkel együtt mintegy 200 ezren tapsoltak a lelkes színjátszóknak. Az ünnepi esten a Járási Művelődési Köz­ponti részéről Csicsátka Éva szlovákul kö­szöntötte a jubiláló színjátszó együttest. Azoknak, akiknek tevékenysége a harminc év alatt hozzájárult az elért szép sikerekhez, értékes ajándékokat nyújtott át. Utána Major Ferenc, a helyi szervezet titkára ünnepi be­szédében méltatta az eddigi rendezők, sze­repelök működését és közel nyolcvan elis­merő oklevelet, valamint emléktárgyat adott át nekik, s azoknak, akik munkájukkal segí­tették a színjátszó csoportot. . k. Az érsekújvári Városi Művelődési Központ nagysikerű kiállítást rendezett 16 amatőr képzőművész alkotásaiból. Ezeket öttagú bí­ráló bizottság választotta ki és díjazta. A bizottság elnöke Stefan Sudolsky festőmű­vész, a négy tag egyike Kopócs Tibor festő­művész volt. Már szinte hagyományosan Szegeö Gábor kapta olajfestményeiért az első dijat. A má­sodik díjjal Bugyács Sándort jutalmazta a zsűri, a megosztott harmadik díjra pedig Fucsik Ilonát és Kotrusz Sándort tartotta érdemesnek. A kiállított képek közül különö­sen Szegheő Miklós Öszi hangulat a kamo­csai Vág-parton című olajképe és Surányi Éva akvarell tájképei tetszettek, de Bartusz Júlia naiv festő Csendélet és Uzsonna című olajképei is dicséretet érdemelnek. Eva Matkovciková huszonhét zománcozott kerámiamunkájának színvonala már eléri a hivatásos színvonalat. A kiadott tetszetős katalógus a rendezők jó szervezéséről tanús­kodott. A 16 amatőr közül 9 a CSEMA­DOK érsekújvári helyi szervezete képzőmű­vészeti szakkörének tagja. HOFER LAJOS 7

Next

/
Thumbnails
Contents