A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-03-28 / 13. szám

Negyvenegy tabló, rajtuk negyvenegyszer huszonöt-harminc arc. Pontosan 1174 érettségizett diák arcképe. A tablók többségén ugyanaz a felirat olvasható: A Bratislavai Magyar Tannyelvű Gimnázium. Csaknem ezerkétszáz arc ... Vajon milyen elképzelésekkel, reményekkel, tervekkel léptek az életbe ezek a fiatalok? Vajon van-e emlékezet, amely úgy tudna visszanyúlni az időben, hogy árnyaltan idézné föl a nagy tervek, álmok és őszinte szándékok soha vissza nem térő idejét? Az osztályokban óra van, úgyhogy ezen tűnődöm az iskola második emeleti folyosóján sétálgatva; amíg azt várom, hogy kicsengessenek. Közben-közben régi emlékek sejtenek föl bennem, hiszen ritkán adódó, kellemes kötelesség számomra bemutatni a fennállásának harmincadik évfordulóját ünneplő Duna utcai magyar tannyelvű alapfokú iskolát és gimnáziumot, mert engem is itt (illetve az iskola korábbi székhelyén) avatott a betűvetés titkaiba a határtalanul türelmes és talán mindig mosolygó Moskó Andrásné tanítónő; tizenegy évvel később pedig Janda Iván igazgató ennek az iskolának falai között nyilvánította ünnepélyesen éretté évfolyamunkat. Emlékeim mozaikkövei között kutatva a legkülönbözőbb személyes élmények is fölsejlenek, amelyek mind-mind ide kívánkoznának, de a helyszűke egyszerűen megálljt parancsol a fantázia szárnyalásának és a tódnak is. Tény viszont, hogy több mint egy évtizedig gondtalan diákként együtt éltem az iskola számtalan örömével s gondjával, de csupán ma, visszatekintve az ott töltött évekre tudom igazán értékelni azt a rengeteg fáradságot, kitartást és igyekezetet, amellyel egykori tanítóink — leküzdve a sorozatos nehézségeket — nemcsak fővárosi, hanem szlovákiai viszonylatban is rangot meg tekintélyt biztosítottak e három évtizede létesült iskolának. Pillantás a múltba A felszabadulás, pontosabban a februári fordulat után Bratislava első magyar tannyelvű iskolája a tégla-mezei Kalinőiak utcán volt. Egy évvel később már a mai Duna utcai iskola elődjeként a Podjavorinská utcán, valamint Ligetfalun (Petrzalka) és Főréven (Prievoz) is nyíltak magyar osztályok. A „belvárosiba" akkoriban öszszesen 148 tanuló iratkozott be; s az alapiskolát elvégzett tanulók száma azóta 1421 növendékre kerekedett. Az első másfélszáz diák tanítói Szlánszky Pálné igazgatónő irányításával Huszák László, Kaperőek Alfréd, Divin Antal, Moskó Andrásné és Szliva Nóra voltak. A tanári kar néhány hónappal később Havas Vilmosnéval, az Andrássy-házaspárral, Fónodné Domonkos Máriával, Kostyál Ferenccel és 12 HARMINC ÉV UTÁN... ÜNNEPEL AZ EGYKORI „ BELVÁROSI n Janda Iván nőségi mércéjének állandó emelésével valóban szakképzett és egységes szellemben oktató tantestületi gárdát sikerült kialakítanunk — mondja Janda Iván. — Valamennyi pedagógus képesített, megfelelőnek mondható a tanári kar korátlaga, és egységesen sikerül teljesítenünk az oktatói-nevelői folyamat közös céljait, de a nemzetiségi iskolákra háruló sajátos feladatokat is. Hadd említsen meg, hogy tanerőink közül sokan ott szerepelnek a közkézen forgó tankönyvek szakmai bírálóinak, esetleg szerzőinek névsorában; többen a rendszeres tanitás és az iskolán kívüli foglalkozások vezetése mellett tudományos kutatómunkát is végeznek. A tanári kar igyekezete, munkájának egyre növekvő színvonala — természetesen — a diákság egyre bővülő ismeretanyagán, növekvő tudásszintjén is meglátszik. Kézenfekvő bizonyítéka ennek, hogy a főiskolákra vagy egyetemekre jelentkező Duna utcai diákok zöme mind a fölvételiken, mind az azt követő szigorlatokon és vizsgákon is sikerrel helytáll. Havas Vilmosné, Koudelka Györgyné, Kulcsár Tibor, Balay Vera, Fulajtár Péter, Dávid Béla és a többi volt osztályfőnök egykori diákjai közül ma már sokan elismert tudású építészek, gépészek, vegyé-Tóth Károllyal bővült. A számos kezdeti nehézséggel bajlódó iskolának nem volt pedellusa és takarítónője, így ezeket a teendőket is jobbára a tanerők végezték. A téli hónapokban a fűtőanyag árát a szülői munkaközösség fedezte, de nagyon hiányos volt az iskola egyéb fölszerelése is. A legnagyobb gondot azonban a tankönyvhiány jelentette, aminek kiküszöbölése huzamosabb időt vett igénybe. A pedagógiai munka színvonalának emelését nagyban elősegítette az egyre jobban működő szakkörök tevékenysége, de jól szerepelt a Domonkos Mária vezette énekkar és tánccsoport is. Az első osztálykirándulás úticélja — az iskolakrónika tanúsága szerint — 1953 februárjában, a Magas-Tátra volt. Időközben a szülői munkaközösség egy nagyobb, megfelelőbb s főképpen önálló iskolaépületet szorgalmaz. A sok utánjárás eredményeképpen az iskola az 1953/ 54-es tanévet a Zoch utca 3/a szám alatti épületben kezdi, dö ez a megoldás sem végleges, mert rövidesen itt is kevésnek bizonyul a tantermek száma. Eleinte a hat tanteremben, két váltásban. 238 diák tanul, az 1957/58-aá tanévet viszont már 422 diák kezdi meg! Amikor már nyilvánvaló, hogy az adott körülményekben zökkenőmentes tanítás biztosítása szinte lehetetlen, a bratislavai magyar iskola — 1959 nyarán — mai székhelyére: a Duna utcára kerül. Ez a változás reális lehetőséget biztosít az iskola sokoldalú és gyors ütemü fejlődéséhez, amihez az egymüszakos tanítás bevezetése is hozzájárul. — Az évek múlása során, munkánk miszek, de gyógyszerész, közgazdász, atomfizikus vagy jogász is szép számmal található az eddig érettségizett növendékek sorában. A tablókat nézegetve, a régi osztálykönyveket lapozgatva szinte keresni kell az olyat, aki nem találta meg helyét az életben. A számok pedig ennél is pontosabban bizonyítanak, hiszen a csaknem 1200 érettségizett diák közül százhatvanketten lettek pedagógusok, százhuszonheten mérnökök, kilencvenen orvosok, huszonhatan újságírók vagy szerkesztők, tizenhatan vannak művészpályán és hoszszan sorolhatnók még a Duna utcai magyar gimnáziumból indult s az életben eredményes pályát befutott szakemberek „jegyzékét". Folytatni a sort Hallgatom az igazgatót, s közben azon tűnődöm: vajon mi módon követik nyomon diákjaik további sorsának alakulását? Janda Iván elmosolyodik. — Az első támpontot mindig az érettségit követő első hetek adják, akkor derül ki, hogy hány tanulónak sikerült eredményesen túljutnia a felvételi vizsgákon. A későbbiekben pedig felmérések, kérdőívek segítségével tájékozódunk diákjaink további érvényesüléséről, de az érettségi találkozókon is viszonylag átfogó adatokat kapunk minderről, hiszen a megjelentek rendszerint elmondják életük alakulását. — És mi tudható meg az öregdiákok „feleleteiből"? Gyakorlat a kémiateremben — Elsősorban az, hogy az ország többi magyar tannyelvű iskolájához hasonlóan, a mi iskolánk növendékeinek érvényesülése is cáfolja azt a helytelen szemléletet, hogy a magyar iskolák diákjai, egyesek szerint, nem boldogulnak az életben; hogy nem állják meg a helyüket a főiskolákon és az egyetemeken. Volt diákjaink eredményessége épp ennek fordítottját bizonyítja, s ezért bízom benne, hogy eddigi sikereinkből kiindulva a jövőben is folytatni tudjuk a sort. Figyelnek az elsősök