A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-03-14 / 11. szám

LARRY SISNER Csak egy perere... REIMANN MIKLÓS kerek arcú, szőke, harminchárom éves fiatalember. Gyakran látni őt az utcán, sű­rűn lehet találkozni vele hangversenyter­mekben, színházak­ban. a különböző ha­zai zenefesztíválok irodáiban. Ez az örökmozgó életstílus lényegében a mun­kájához tartozik, hi­szen Miki a Slovkoncert művészeti ügynökség munkatársa, közismertebb néven: menedzser. — Miként kerültél ebbe a szokatlanul ritka munkakörbe? — Tulajdonképpen a véletlen hozta igy. Bra­tislavában, a gimnázium elvégeztével német-an­gol szakon szereztem tanári diplomát, utána pedig öt-hat évig tanítottam is a külkereskedel­mi vállalatok továbbképző intézetében. Egy al­kalommal azonban újságolvasás közben észre­vettem, hogy a Slovkoncert több betöltetlen állásra hirdet jelentkezési lehetőséget. Másnap én is ott voltam az érdeklődők között, s igy lettem az ügynökség külföldi kapcsolatokkal foglalkozó osztályának dolgozója. — Ki tanítja menedzselni a menedzsert? — Az első hetekben az idősebb munkatársak, utána már „csak" az élet! Ha valaki három-négy nyelvet beszél, szereti a mozgást, az ügyinté­zést, annak máris esélye van. Engem különösen leköt ez a munka, mert gyerekkorom óta kedve­lem a zenét, ami most hivatásként és szenve­délyként is betölti az életemet. — Mi kell ahhoz, hogy eredményesen vé­gezd el a munkádat? — Ötlet, kitartás és jó idegek. — Miért? — Mert rengeteg levelezést, telefonbeszélge­tést, esetleg személyes tárgyalást kell lebonyolí­tani. amíg egy-egy külföldi művész csehszlová­kiai vendégszereplése megvalósul. Vagy pedig épp fordítva: megbetegedések, olykor más vá­ratlan akadályok esetén egyik óráról a másikra kell találni egy-egy „beugrásra" hajlandó, meg­felelő művészt. — A rugalmasságon kfvül egyéb jellegze­tessége is van ennek a munkakörnek? — Főként az, hogy nemcsak a színpadról vagy a hangversenydobogóról, hanem személyesen is megismerhetem a nemzetközi komolyzenei élet számos jeles egyéniségét, igy aztán otthon, rádiózás vagy lemezhallgatás közben, még évek múltán is ismerőéként tűnik föl előttem a ha­zánkban járt külföldi művészek arca. — Gondolom, az elmúlt esztendők során valóban sok énekes, karmester és hangszer­szólista csehszlovákiai bemutatkozását, hangverseny körútját szervezted meg. „Ven­dégeid" közül kire emlékszel különösen szí­vesen? — A Szovjetunióból érkezett művészek közül például Jevgenyij Nyesztyerenko bratislavai fel­lépése volt valóban nagy esemény, nehéz fela­dat volt megszervezni a világhírű orgonista és karmester Karl Richter vagy Brenda Jackson néger énekesnő vendégszereplését. Persze, hosszan folytathatnám még a sort... — És mi lesz a legközelebbi napok zenei eseménye ? — Ferencsik János és Kovács Dénes hangver­senye a Szlovák Filharmónia zenekarával márci­us 20—21-énl (mik-) Fotó: Gyökeres 22 AZON a szerdán bementem a vállalathoz, mert valamivel jobban éreztem magamat. Arnold kisasszony ilyképpen üdvözölt: — Jó reggelt, Matterson úr. Borzalmasan rossz állapotban van. Muszáj dolgoznia? — A gyomrom rendben van, tehát dolgoz­hatok. — Egy hónap alatt három roham. Mind ez ideig olyan egészséges volt. Arnold kisasszony 21 esztendeje a titkár­nőm. Nem volt éppen észkombinátus, de az édesapám ragaszkodott hozzá. Az anyámra nem emlékszem. Megszökött egy patológus­sal, amikor mindössze kéthónapos voltam. A fater ezután tizenegyszer nősült. Sohasem kérte meg Arnold kisasszony kezét, tehát szerette. — El kell mennie doktor Lautnerhoz — mondta a titkárnő. — Reggel felhívtam telefonon, de azt vá­laszolták, hogy elutazott. — Van a városban egy rokonom, mindenki dicséri. Miért nem keresi fel? — Pszichiáter? — Azt hiszem... de nem olyan lüke pa­sas, aki lefekteti a pácienseket a fotelre és képtelenségeket kérdez, á ...! Igaz .. . kissé különc, de ... I — Hogy hívják a rokonát? — Robert Saymore a neve. Bejelentem magát, jó? Ezután felhívtam Stellát. Ez a Stella egy fehérneműt gyártó cég manekenje. A felesé­gem — Loma — semmit sem sejtett. Tehát felhívtam telefonon és ismét elmondtam, hogy mennyire szeretem. Stella 22 eszten­dős. a feleségem 50. Loma 26 esztendeje a feleségem! Tiszta őrület! Ah ... a gyomor­bántalmaim. Emiatt állok most a buszban és emiatt kell találkoznom Arnold kisasszony rokonával. Besétáltam a liftbe, felvitettem magamat az ötödik emeletre. Egy alacsony termetű férfi — kócos volt és rendetlen — az asztal felett újságot olvasott. — Maga doktor Saymore? — kérdeztem. — Michael Matterson vagyok. A rokona idetelefonált, nem ? Valami idegesség kínoz és gyomorbántalmatm vannak. Az utóbbi egy hónapban három rohamom volt. Két nappal ezelőtt a poklok kinja gyötört. Elmen­tem Lautner doktorhoz ... Ismeri? — Miért ismerném? — Mert ö a legjobb belgyógyász a város­ban. — Kinek vannak fájdalmai a gyomrában: magának vagy neki? — A doktor azt állítja, hogy kikészültek az idegeim. — Maga persze hisz neki. — Kicsoda maga? Lautner doktor reklám­főnöke? — A barátja. Évek óta gyógyít engem ... és a feleségemet. — Tehát nős. Az első roham, egy hónap­pal ezelőtt kapta el? — Úgy van. Két héttel ezután következett a második s aztán a harmadik. — Azelőtt olyan egészséges volt, mint a préribötény, mi? Értem. Iszik? — Nem ... az ital... csak a társaság kedvéért, ha éppen úgy jön ... — Tehát iszik. Mennyit? Mit iszik? — Csak a legjobb whiskyt — mondtam büszkén. — Térjünk át az étkezésre. Mit evett két nappal ezelőtt? — Pecsenyét. Borjúhúsból. — Étteremben? — Egyik ... egyik ismerősömnél. — Ő készítette el az ételt? — Ki? Ki az az „ő"? — A barátnője. Pontosabban: a szeretője. — Miről zagyvál maga ...?! — Meséljen valamit róla. — Stellának ehhez semmi köze. Két héttel ezelőtt spagettit ettünk. — A barátnője lakásán? Öt is elkapta a roham? — Nem. Az istenért... mire céloz? — Ezek szerint a kedvese nem jól főz. Stella is vedeli a whiskyt? — Nem iszik alkoholt. .Csak szörpöket. Ó... hiszen amikor először lettem rosz­szul... az nem nála történt, hanem nálunk. Otthon. Bárányhúst ettünk a feleségemmel. — Tehát az első roham otthon kapta el. A másik kettő a lány asztalánál. Logikus ... ha van kulcsa a lány lakásához. Van? Ott lóg a kulcstartón? Kitűnő. Az első roham nem volt fájdalmas. Azt mondta? — Ágyban maradtam ugyan, de másnap elmentem dolgozni. — A felesége aznap otthon tartózkodott? — Elment bevásárolni. — Azt állítja, hogy Lautner a felesége orvosa is? Szép. Nagyon szép, ha egy idő­sebb hölgynek van egy háziorvosa, aki meg­vigasztalja azokban a percekben, amikor a férj a. szeretőjével enyeleg. A roham után elment panaszkodni az orvosához?

Next

/
Thumbnails
Contents