A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-03-14 / 11. szám

— Az Ipoly hajózható folyó — mondták a „bölcsek" jó hatvan évet. Pedig szegény folyó ladikot is csak elvétve lárfbtt a hátán, hajót meg soha. Már már gátakkal övezett, megzabolázott vize nyaranta jó, ha térdig ér. Fürödni se érdemes benne, olyan csak, mint a pocsolya. Már csak arra jó, hogy Ipolyság előtt, ahol még nem szorítják partjait gátak, kiontson, rémítgesse a népeket, tengerré váljon — de ladik vagy hajó még így sem merészkedik rá. Partja Ipoly kezdőnevű falvakkal szegélyezett: egyik jobban, másik kevésbé tapad hozzá. Szülőfalum. Ipolybalog őslakossága talán a legszerencsésebben választotta meg a település helyét. Alig néhány házat veszélyeztetett csak a víz, ha gondolt egyet és kilépett a medréből. A falu főutcája, magja magaslatra épült, a templom és a temető a legbiztonságosabb részen kapott helyet. Kicsinyke, de masszív, méternyi vastag falai köré még lőrésekkel ellátott védőfalat is emelt a gondos előrelátás, többször biztosítva menedéket a község párszáz lakójának. És, ha igaz, Károly Róbert és Vencel királyok viszálykodása idejében, az 1300-as évek elején egy éjszakán át ebben a templomban őrizték a magyar koronát. Bár erre semmiféle bizonyíték nincs, az egyes mo nográfiák is egymásnak ellentmondó té nyeket, adatokat közölnek, s a legújabt ilyen könyv, „A korona kilenc évszázada' című tanulmány erről említést sem tesz Sőt, azt is határozottan tagadja, hogy a korona Vencel révén Prágába került volna pedig a néphagyomány szerint amikoi Prágába vitték, az ipolybalogi templom ban helyezték el egy éjszakára. Ma mái szinte kideríthetetlen, hogy s miként tör tént, de alighanem a mondára utal, hogy az ipolybalogi templom tornyára kérészi helyett a magyar korona pontos másál tették. Így ez a templom az egyetlen a bratislavai Szent Márton székesegyházor kívül, amelynek tornyát a korona díszíti Maga a templom, amelyet már évtize dekkel ezelőtt műemlékké nyilvánítottak román kori. valószínűleg az 1100-as évek végén, az 1200-as évek elején épült. Máic nagy mértékben megőrizte eredeti forrná ját. Meglehetősen ritka és becses műemlék, hiszen a mai Szlovákia területén csak igen kevés, négy-öt ilyen Árpád-kori román stílusú templomról tudunk. A hetvenes évek derekára már annyira rossz állapotba került a műemlék-templom — elkorhadt a tető faszerkezete, csorgott a falakra a víz, mállott a vakolal —, hogy menthetetlenül időszerűvé vált a helyreállítás, a restaurálás. A műemléki