A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-03-07 / 10. szám

ratlanul vitát kavar. Dr. Hulkó Beáta szerint a férfi semmivel sem alkalmatlanabb a betegápolásra mint a nő, sőt bizonyos esetekben a betegágynál kapóra jönne egy erős férfikéz, hiszen gyakran megtörténik, hogy a magatehetetlen beteget ölben kell vinni valahová. Bíró Mária viszont úgy véli, hogy a nő alkatánál fogva sokkal alkalmasabb az ápolásra és a beteggondozásra. Észrevétlenül személyes jellegű problémákhoz érkezünk. Elvégre az orvosnők és a nővérek nemcsak munkájukat végző emberek, hanem családanyák is. — Én nagyon szeretem a munkámat — mondja Kovácik doktornő —, néha mégis fárasztónak érzem. Tudja, havonta hét-nyolc éjszakai szolgálatom van, s ilyenkor két napig nem is lát a család. Másfél éves kisfiúnkra édesanyám vigyáz, s ez nemcsak felbecsülhetetlen értékű segítség, hanem végtelenül megnyugtató érzés is. Most egyébként az első orvosi szakvizsgámra is készülök, s ez bizony a kevés szabadidőmet is jócskán megkurtítja néhány órával. — Nekem még van néhány évem az első orvosi szakvizsgáig — mondja dr. Hulkó Beáta —, de ezt leszámítva szinte szórói-szóra ugyanazt elmondhatnám magamról, mint Mária. A karcsai intézettel egyébként csak most ismerkedem, hiszen néhány napja kerültem ide a dunaszerdahelyi kórházból. Bíró Mária főnővér már a tapasztaltabb generációhoz tartozik. Vágfarkasdon (Vlcany) született, a rozsnyói (Roznava) egészségügyi szakközépiskolában érettségizett tizenkilenc esztendeje. Akkoriban még nem volt sem a Csallóközben, sem pedig a Mátyusföldön magyar tannyelvű egészségügyi szakközépiskola, ráadásul a végzett diákokat egy felsőbb szerv döntése alapján irányították új munkahelyükre. Nem egyszer megesett, hogy a galánta-környéki vagy a csallóközi lányoknak Zilinán vagy Presovban kellett munkába állniok. Bíró Mária azonban inkább hazajött. Szerencséjére a vadonatúj dunaszerdahelyi kórházban nem kérdezték, hova szól a papírja, minden ügyeskezü nővérre szükség volt. Amikor tavaly megkezdte tevékenységét a karcsai utókezelő osztály, öt bízták meg a főnővéri teendők végzésével. Aztán ismét szakmai jellegű kérdések kerülnek terítékre. Megtudom, milyen fontos láncszeme a karcsai utókezelő belgyógyászati osztály a dunaszerdahelyi járás egészségügyi hálózatának. Működésének alig több mint egy esztendeje alatt máris jó hírnevet szerzett magának a járásban. Folyamatosan gyarapodik az osztály berendezéseinek a száma, a rehabilitációs részleg felszereltsége már ma is kielégíthetőnek mondható. A tervek szerint idővel röntgenfelvételek készítésére alkalmas berendezést is kapnak, s Kovácik doktornő úgy véli, hogy egy biokémiai laboratórium is hasznos lehetne az intézetben. Hogy a fennállás óta eltelt egy esztendő alatt mennyire összeszokott az osztály dolgozóinak közössége, azt egyebek mellett az is bizonyítja, hogy néhány hónapja szocialista munkabrigádot hoztak létre, amelynek dr. Vyberal Zsuzsa föorvosasszony a vezetője. A párt megalakulásának 60. évfordulója és a XVI. kongresszus tiszteletére igen sok értékes felajánlást tettek. Tavaly, a nemzetközi nőnapon a férfi betegek kellemesen meglepték az orvosokat, nővéreket, ápolónőket, szakácsnőket: kis zenés ünneplést rendeztek a tiszteletükre. Őszintén remélem, hogy az idén sem feledkeznek meg erről. LACZA TIHAMÉR (PRANDL SÁNDOR felvételei) amíg valamelyik betegünk fel nem gyógyul. — Úgy tudom, ez az intézet arról is nevezetes, hogy döntő többségben nők dolgoznak itt. Bíró Mária főnővér máris papirt meg ceruzát kerít és számolni kezd, majd mosolyogva mondja: — Csak biztos akartam lenni a dolgomban. Tehát: a harminchét alkalma— Ez minden esetben a beteg állapotától függ. Általában húsz-huszonöt napot vesz igénybe. — Hány betegük van jelenleg? — Az az igazság, hogy nálunk mindig telt ház van, ami 45 beteget jelent. Sok beutalt várakozni kényszerül addig. Ktopitz Mária „ kép baloldalán) és Csomor Katältrr rehabilitációs nővérek munka közben zott közül harmincegy a nő és hat a férfi. Tekintettel arra, hogy az intézetnek saját konyhája és gazdasági részlege is van, a harmincegyes számban bennefoglaltatnak nemcsak a nővérek és az ápolónők, valamint a három orvosnő, hanem a konyhai és az irodai alkalmazottak is. A hat férfi közül öten az épület körüli teendőket végzik: télen fűtenek, nyáron kertészkednek, s rájuk várnak az apró-cseprő karbantartási munkák is. A hatodik férfi ápoló. — Ez bizony nöuralom — mondom a tréfa kedvéért. — De ez talán érthető is, hiszen a betegápolás végeredményben mégiscsak nőkhöz illő munka. Ártatlannak szánt megjegyzésem vá-I n Bíró Mária főnővér (balról az első), dr. Hulkó Beáta és dr. Kováóik Mária