A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-03-07 / 10. szám

Következő számunk tartalmából: Mács József: GÉPGYÁR GÖMÖRBEN Illés Lászlóné: EGY PÉLDAMUTATÓ ISKOLA Keszeli Ferenc: PORTRÉ JAKOBY GYULÁRÓL Gál Sándor: KOMJÁT ALADÁR EMLÉKÉRE Zolczer János: ÖSSZEFOGÁSBAN AZ ERŐ TÁRGYAK ÉS TÖRTÉNELEM Címlapunkon Gyökeres György, a 24. oldalon Prandl Sándor felvételei A CSEMADOK Központi Bizottságé nak képes hetilapja. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Telefon. 332—865. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 893 36 Bratislava, ul. Cs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János, Telefon: 334—134, föázerkesztö-helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 332—864. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlace, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Vychodoslovenské tlaciarne, n. p., Kosice. Előfizetési díj egész évre 156.— Kcs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesitő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Index: 49211. Nyilvántartási szám: SÚTI 6/46. ••• Eredetileg a nőnap alkalmából akartam arról frni, milyen szerepet játszik a nagymama az unokák életében. Sikerült megszereznem néhány család címét, ahol a nagymama, olykor a dédnagymama, elvállalta a bölcsődés, óvodás korú gyermek egésznapi gondozását, felügyeletét, hogy az édesanya a szülési szabadság leteltével visszatérhessen munkahelyére. A hétvéget szántam erre a célra. Az akkorra beütemezett házimunkák várhatnak. Hát igen, ember tervez ... Gondoltam elhalasztom a nagymosást, szombaton főzök vasárnapra is, a gyerekeim szívesen játszanak együtt és egyedül, ők nem szoktak zavarni, írhatok nyugodtan ... Szombaton reggel hétkor már a kisfiam lázát mértem. A higany csak úgy kúszott fölfelé, mintha meg sem akarna állni. Citromos tea, aszpirin, vizesborogatás, a bodzavirág- és hársfatea váltogatásával telt el a nap. Moccanni sem mertem a gyerek mellől. Késő éjszaka lett, mire enyhült a láza. Na jól van, még nincs semmi baj. Holnapra jobban lesz, törődhet vele az apja, én meg írhatok ... Vasárnap reggelre a kislányom is belázasodott. Mire megjöttünk az orvostól, a férjem már elfoglalta megszokott helyét a dolgozószobában és írt. Néhányszor benyitottam hozzá, hátha eszébe jut, milyen sürgős munkám van s átadja a helyét az íróasztal mellett, de nem szóltam. Én sem szeretem, ha holmi prózai dolgokkal (teafőzés, meseolvasás) akarnak elszakítni az írástól. Pedig a nyomda nem vár! Igen ám, de a gyerekeknek mesélni kell, az elvarázsolt királykisasszonyról, a sárkányölő királyfiak, a vasorrú bábák nem engednek tollat fogni. Az éjféli gyógyszerosztás után elcsigázottan, kétségbeesve hétfőre halasztottam a riportírást. íme, az élet a legnagyobb regényíró! Miközben más portáján keresem a választ arra, mit jelent a nagymama, saját sorsom szolgált keserves példával. Nyolc hónap után pár napra hazahoztam a szüleimtől a kisfiamat. Náluk egyszer sem volt beteg. Nálam pár nap után már lázas, és nekem dönteni kell a riportírás, az adott szó megtartása (hiszen megígértem) és a gyermekeim ápolása között. Szívem szerint az utóbbit választanám. Nincs ennél szebb, nemesebb hivatás egy édesanya számára. De a tollamhoz sem lehetek hűtlen. Nézzük csak ki az, akire rámerem bízni beteg csemetéimet? Elsősorban is édesanyám, de hát ő messze lakik. Másodsorban egy nénire, aki nem rokon, „csak" ismerős, de felér a legdrágább nagymamával. Emelem a kagylót tárcsázok: ,— Ráérsz? Eljössz? Segíts rajtam! — Persze hogy megyek, Gabikához, Katikához mindig örömmel! Ezt hallva gyermekeim arcán a lázrózsából örömpír lesz. Végezhetem nyugodtan a dolgomat. Faragó Zoltánné, akit Somorján mindenki Katókának ismer, emberségből ismét jelesre vizsgázott. Hogy hány hozzá hasonló ember él az országban, arról nem készül statisztikai kimutatás. Arról sem, hogy a nagymama milyen sok esetben támasza a fiatal, családos, munkaviszonyban álló nőnek. Sőt, nemcsak a nagymamák, a dédnagymamák is derekasan kiveszik részüket az atomkor gyermekeinek neveléséből. Itt van például Szentiványi Mária, aki Vághosszúfaluban (Dlhá nad Váhom) él s minden másnap ő vigyáz a két és fél éves Andreára. A közbeeső napokon — a menyével, Lida asszonnyal közösen gondoskodnak a gyerekről. S Andrea, mint szállongó pillangó röpköd babikától (a nagy-MEGJÖTTÜNK anyjától) mamikához (a dédanyjához). Nem tudja, de érzi, hogy ő most nagyon gazdag, mert sok embert szerethet és sokan szerethetik. Ez látszik a viselkedésén. Magabiztos, határozott. Még a nyuszit is hajlandó a kedvünkért megsimogatni, ha a dédnagyanyja jelen van. • A falu másik végén Hátas Viktória így mesél az unokáiról. — „Lépcsőzetesen" jöttek. Peter a első. Két és fél éves koráig laktak nálunk Addig az enyém volt. Már nagy fiú, ötödi kes. A kötelező szlovák és orosz nyelvei kívül németül is tanul. Ügyes, okos gye rek. Nem kevésbé az unokatestvére, Vil mos, a második unokánk. Nagyon szépe rajzol. Ha lát valami érdekeset, már le i rajzolja. A szülei be akarják íratni a raj: szakkörbe, de azt mondta, rajziskola né Hátas Viktória V.- •