A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-03-07 / 10. szám

il is eleget tud. Ö négyéves koráig volt ;künk, s csak szombatonként vitték •za a szülei, de vasárnap már visszahozk. Mire óvodába kellett íratni, megszülett a húga, Szilvia. Ismét volt kinek örül, volt kire vigyázni. Decemberben múlt éves, nagycsoportos az óvodában. A sgyedik unokám szintén kislány, Katini. A Péter húga. Egy ideig ő is nálunk >lt, de már óvodás lett. Most csak alkalanként vigyázok rájuk. A tavaszi szünet mindannyian nagyon várjuk ..." — Ki vette neked ezt a szép pulóvert? kérdezem Takács Andreától, aki háromies és kiscsoportos a negyedi óvodáin. — Az anyukám ... — feleli. Nagyanyjában az édesanyját látja, akire >m emlékszik. Tizennégy hónapos volt, nikor elveszítette. Testvérével, az ötödi-ÍS Jóskával együtt a nagyszülők házánál Itek otthonra. — Meghalt az anyjuk, golyvája volt, de rákosodott. Megoperálták, azután még írom hétig élt... — mondja Pálinkás tth Ibolya es Zsolti arról mesél, hogy ezen a helyen, ahol most járunk, valamikor nádas volt. — Méghozzá halban gazdag nádas. A nagyanyám még szitával fogta ott a halat. Úgy tanították őket a szüleik, hogy kis pupácskát, nagy halacskát harapjanak. Mert hal volt elég, de kenyér nem ... Közben megérkezünk. Az unokák — Ibolya és Zsolti — ikrek. Decemberben múltak háromévesek, de már óvodába járnak. Csak most éppen beteg mindkettő. — A kislánynak a füle fáj, a fiúcska elrontotta a gyomrát — mondja az édesanyjuk. Tóth Ibolya. Ritka, szokatlan szakmája van. Vasesztergályos Vágselylyén (Sala nad Váhom), a Nitrogén Művekben. Két és fél évig volt otthon a gyerekekkel, de csak úgy járhat munkába, ha a nagyszülők s azok szülei is segítenek gondozni a gyerekeket. • Mama, nagymama, mamuska, mamika, dédi... — becézni, szólítani nagyon sokféleképpen lehet a nagyanyákat. Legalább ilyen sokrétű az a szerep, amelyet unokáik életében betöltenek. Mit is jelentenek ? Családonként és személyenként mást és mást. A városi unoka a falun élő nagyanyában nemcsak a szerető, gondoskodó rokont látja, hanem a baromfival teli udvart, az egerésző macskát, a házőrző Bodri kutyát s azt a végtelen szabadságot, amit egy falusi udvar, kert, utca nyújt egy gyermeknek, aki óvodai kerítés mögött vagy napközi rend szigorúságában tölti az év nagyobb felét. Jelenti még a frissen sült rétes, a mákos- meg dióspatkó illatát, a tepsiben dülöngő pogácsát, a frissen rántott csirkét, a disznótorost... Az egyazon közösségben élő nagymama és unoka NAGYMAMA! Takács Andrea (jobb oldalt) ós Karkus Ilona óvónő >zsef, Andrea anyai nagyapja. — Mit hettünk? Csak nem adhattuk árvaházba (et! Az édesapjuk viszont egyedül nem ildogult volna a két kicsi gyermekkel ... Bármerre jártam, bárhol kérdezősköd•m, a nagymama mellett mindenütt fel-Jkkant az unokáját szerető, dédelgető jgyapa. Ilyen Tóth Benő is. Miközben fia Iza felé, az unokáihoz kalauzol minket. kozott sem kevesbe gazdag a kapcsolat. Példáink ezt bizonyítják. A nagycsalád, két-három nemzedék egy háztartásban, bár megszűnt falvainkon, de az együvé tartozás szelleme nagyon is élő. A gyermeknevelés ma is a nő gondja s feladata legyen bár húsz- vagy nyolcvanéves. FISTER MAGDA KONTÁR GYULA felvételei Hétvégi levél Március 8 — nemzetközi nőnap. Nem pirosbetűs ünnep a naptárban, mégis minden évben ezen a napon megtelnek a virágüzletek, az ajándékboltok, hogy ki-ki virággal, ajándékkal kedveskedve örömöt szerezzen édesanyjának, feleségének, munkatársnőjének, ismerősének, a tanító néninek. E nevezetes március 8-án elődeinkre gondolunk: mennyit küzdöttek, amíg elérkeztünk a világtól elzárt nőtől a szocialista társadalom egyenjogú polgáráig. Harminchat évvel ezelőtt december 1 -én született meg a világ haladó nömozgalmait egyesítő Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség. Az akkor meghatározott program ma is aktuális: a fasizmus végleges felszámolásának elősegítése, tevékeny munka a nemzetek politikai, gazdasági és kulturális együttműködéséért, a tartós béke biztosításáért, közös fellépés a nők jogaiért és a társadalmi haladásért, az egészségügyi ellátásért, a gyerekek életkörülményeinek javításáért. Ennek a szövetségnek a tagságát ma 114 ország 129 nőszervezete alkotja és asszonyok és lányok százmillióit tömöríti. Az egyenjogúság megteremtése korunk követelménye. A nőszövetség elsőrendű feladatának tekinti a nők politikai, gazdasági és társadalmi jogaiért való küzdelmet. A történelem során földünkön a nők jogaiért még soha ilyen mozgalom nem indult. A nőszövetség közelebb hozta egymáshoz a különböző nemzetiségű leányokat és asszonyokat, segítségükre van, hogy felismerjék helyüket a társadalomban. Egyesítette őket a háború, az elnyomás ellen, a szocialista haladásért folytatott harcban. A világ sok országában az egyenjogúságról szóló törvények csupán formálisak. A valóságban a nőket diszkriminálják. A Szovjetunió szót emel a dolgozó nők jogaiért, neki köszönhető, hogy a nők helyzetével az ENSZ különböző fórumai is foglalkoztak. A szovjet nők is nagy figyelmet fordítanak a nemzetközi szolidaritásra, erkölcsi és anyagi támogatást nyújtanak a nemzeti függetlenségért, a békéért harcoló asszonyoknak. A békéért folytatott harc mellett fontos szerepet kap a munkanélküliség elleni küzdelem, mert a kapitalista államokban a munkanélküliek fele nő. Sok helyen a nők nagy része csak fél napot dolgozik. mivel nincs kire hagyni a gyerekeket. A dolgozó nők munkabére sokkal alacsonyabb a férfiakénál még akkor is, ha egyenlő munkát végeznek. A munkaalkalom egyre kevesebb, amihez az automatizálás nagyban hozzájárul. Hazánkban a nők egyenjogúságát törvényeink védik. Szocialista társadalmunk mindent megtesz, hogy egyenlő jogaink minél jobban érvényesüljenek az élet minden területén. Bevezette a gyermekgondozási segélyt, bölcsődéket, óvodákat épít, javítja a szolgáltatásokat, melyek a nők munkáját kell hogy megkönnyítsék. Olyan lehetőségeket teremt számunkra, hogy egyszerre tudjuk vállalni mindkét feladatot: a munkát, a családot. Mindehhez azonban szükség van a férfiak megértésére is. A férfiaknak el kell ismerniük az anyasággal járó többletmunkát, és nemcsak addig kell segíteni, amíg a gyermek megszületik, hanem tovább is, amíg csak szükség van rá. Ha a gyereket a szülők vállalták, mindkettőnek közösen kell viselni az ezzel járó nehézségeket és problémákat. Nemzetközi nőnap van. Ezen a szép napon, amikor elfogadjuk a virágcsokrot, ajándékot férjeinktől, az elismerő szavakat munkatársainktól, barátainktól, gyakoroljunk mi is egy kis önkritikát. Kérdezzük meg önmagunktól, hogy az a kedvesség, amit mi kívánunk, az a figyelmesség, amit várunk a férfiaktól nem egyoldalú-e? Próbáltuk-e bizonyos problematikus helyzetekben legyőzni idegességünket, elnéztük-e néha szó nélkül, ha társunk a megszokott időpontnál, itt-ott később jött haza ? Azt hiszem nem leszek ünneprontó, ha ezen a napon megkérdezem nőtársaimtól, mi mindent tettek annak érdekében, hogy jó körülmények között éljenek, neveljék gyermekeiket és dolgozzanak, mert higgyük el, mi nők, a gyengébb nem képviselői vagyunk hivatottak arra, hogy a családot összetartsuk, nyugodt légkört teremtsünk, és meg vagyok győződve, hogy a férfiak ezért hálásak lesznek nekünk és nemcsak az ünnepnapon halmoznak el elismerő szóval, figyelmességgel. Csak így csilloghat igazi fényében ez a mai nap. ^/jvJiAajJ h-