A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-02-28 / 9. szám

ARANY JÁNOS Ki ne ismerné Arany Jánost, Petőfi kor- és fegyvertársát, a magyar néphagyományból kinőtt népi-realista költészet egyik legkiemelkedőbb képviselőjét, a magyar epikai művészet nagyszerű mesterét! Hiszen gyermekkorunk óta kedvelt költőink közé tartozik. A szűkebb szakmai körökön kívül, a szélesebb köztudatban azonban már kevésbé ismeretesek Csehországhoz, s tájainkhoz, a mai Szlovákiához fűződő kapcsolatai. A felvetődő kérdésre, vajon voltak-e Arany Jánosnak egyáltalán kapcsolatai a mai Csehországgal, ill. Szlovákiával, máris igennel válaszolhatunk. Arany költői munkássága nagyrészt a XIX. század második felében bontakozik ki. Egyre felfelé ívelő pályáját belső megtorpanások, válságos esztendők kísérik. Művészi fejlődése fokozatosan átalakul, kiszélesedik, elmélyül, de költészetének legjellemzőbb vonása, a népköltészethez való hűség mindvégig megmarad. Ez a magatartás Arany felfogásában a népköltészeten alapuló nemzeti költészet megteremtésének elvét jelentette, s amikor az elnyomott nép azonossá vált az elnyomott nemzettel. Arany a nemzet költőjévé emelkedett, akinek költészetéből nemzeti önismeretre serkentő erőt meríthetett. Talán ezért is nevezik öt gyakran a lelkiismeret költőjének. Költeményeiben, balladáiban nagy szerepet játszanak a lélektani, erkölcsi konfliktusok, epikai alkotásainak többsége pedig valójában az eljátszott lehetőségek, a bűn és bűnhődés drámái. Ezek között több olyan elbeszélő költeményt találunk, melyeknek a cselekménye, vagy annak egy része a mai Csehszlovákiában, ill. Szlovákiában vagy Csehországban játszódik. A szabadságharc előtt írt elbeszélő költeményei közül, a Toldi első részét nem számítva, amelyben Toldi Miklós a cseh bajnokot győzi le a lovagi tornán, a Murány ostroma (1847) c. művét kell említenünk. Murány ostromának történetét Gyöngyösi óta több költő próbálta epikai formába önteni. Arannyal egyidöben Petőfi és Tompa is feldolgozta a témát. A tárgy súlyos konfliktust rejt magában. A történeti valóság szerint Wesselényi Ferenc és Szécsi Mária házassága politikai árulás, érdekházasság volt. Az irodalmi hagyomány azonban megszépítette a tényt, átformálta Arany János padja a fürdő parkjában és teljesen elszakította a valóságtól. Mind a három költő az elítélés és a felmentés dilemmáját veti fel művében. Petőfinél Szécsi Mária szerelme a szerelem legyőzhetetlen hatalmának példázatává válik. Tompánál az esküszegés miatti jószándék szólal meg. Aranynak pedig az asszonyi lélek válságát sikerült ábrázolnia a leghitelesebben. A szabadságharc utáni időszakban irt művei közül a Kata/in (1850) és A nagyidai cigányok (1851) története a mai Szlovákia területén játszódik, a Toldi szerelme (1879) cselekményének egyes részei pedig Csehországhoz kapcsolódnak. A Katalinban a szerelmesek tragikus sorsát a hatalmas sziklákra épített trencséni vár zord színekkel megfestett, ijesztő környezetének ábrázolása teszi emlékezetessé. A natjyidai cigányokban, amely a szabadságharc keserű paródiája, ugyanazt az eszmét, az eljátszás eszméjét ábrázolja Arany, amely más színezetben, tragikus változatban a Toldi szereimében is kifejezésre jut. A mű regényes cselekménye során Toldi többször is megfordul Csehországban. Részt vesz a prágai kalandban, majd az olasz hadjárat után, amikor vét a lovagi erkölcs ellen, az egyik csehországi rablóvár foglya lesz, ahol az egykor legyőzött cseh vitéz fia és leánya, Jodok és Jodovna uralkodnak. A későbbiek folyamán. Tar Lőrinc meggyilkolása után, amikor sírrablással is vádolják, egy csehországi kolostorba készül, ahol nincs foganatja, a királyi ítéletnek és az egyházi átoknak. További bolyongásai során találkozik a flagelánsokkal, majd a kobzossal, egy alkalommal kiemeli a sárból Károly császár kocsiját, aki meghívja magához, s Toldi részt vesz egy vadászaton, ahol karikás ostorral ejt el egy vadat. Ebben a részben szövi bele Arany a műbe egyik személyes élményét a Karlovy Vary-i forrásokról : Ötszáz évvel utóbb — vagy igen, már többel. Sokat ábrándozott egy beteg, ősz ember; Megáldotta vizét nagy jótéteményért, Ha nem új életért, új élet-reményért, S ha'valaha célhoz bír jutni az ének: Köszöni e forrás csuda hévvizének. Köztudomású, hogy Arany a szóban forgó epikai műveinek tárgyát történelmi forrásokból merítette, sok helyen, ahol költeményeinek cselekménye játszódik, meg sem fordult. A mai Csehszlovákiába először 1862 nyarán került. Akkoriban már Pesten lakott. Egy évvel előbb a Kisfaludy Társaságban bemutatta a Tragédia íróját, Madách Imrét, akivel szoros barátságot kötött. Madáchhoz írt levelében (1862. júl. 31.) megemlíti, hogy a nyár folyamán Szliácsra készül, s szeretné, ha közben találkozhatna vele s Tompával. Az utazásra 1862. augusztus 9-én került sor. Arany feleségéhez írt levele szerint, melyet Szliácsról keltez (1862. aug. 1 3), vonattal Utazott Vácig, ahová Madách elfoglaltsága miatt nem mehetett, de kocsit küldött elébe, amely Aranyt Csesztvére vitte, Madách testvéréhez, Károlyhoz. Nemsokára megjelent Csesztvén Madách is, s másnap reggel Alsósztregovára (Dolná Strehová) utaztak. A-rany emiitett levele szerint „Sztregova (Alsó) egy szép fekvésű tót falu, nem is nagyon terméketlen a földje, bükk erdeje van sok, egy hasonló kis folyam mellett. Egészen a Madáché, kinek azonfelül még 2—3 faluban is van birtoka. Ódon tornyos kastélya valami 20 szobát foglal magában, különben csak földszinti, mert alja inkább souterrain, mint a Szendrey házé". Arany három napig volt Madách vendége, majd barátja elkísérte Szliácsra, ahol Arany egy egész hónapot töltött. Arany másodízben 1869 nyarán járt a mai Csehszlovákia területén, ezúttal Karlovy Varyban, ahová ez időtől kezdve 1876-ig minden nyáron ellátogatott. Arany ezekben az években sokat betegeskedik. Máj-, epe-, tüdőbántalmak keserítik, fejfájásokkal bajmolódik, kedélye is változó. Megrongált szervezetének jót tesz a meg-megismétlődő Karlovy Vary-i gyógykezelés. A város klímájáról, kulturális életéről, a gyógyforrások hatásáról, a gyógykezelés módjairól stb. Eduard Hlawacek német nyelvű könyvéből (Karlsbad in geschichtlicher, medicinischer und topographischer Beziehung. — Achte durchaus versbesserte und vermehrte Auflage. — Prag und Karlsbad, 1868) tájékozódik. A könyvet Bohuslav Lobkowitz, azaz Bohuslav Hasistejnsky z Lobkovic, a kimagasló XVI. századi cseh humanista író latin nyelvű ódája, az In thérmas Caroli IV. vezeti be, melyet Arany Károly császár forrásaihoz címen fordít le, s a könyv borítólapjának belső oldalára egy négysoros német nyelvű versikét is feljegyez Mottó címen. Az óda Arany fordításában így hangzik: Forrás, kit Helikon kara méltán zöngve ma, gasztal. Honnan hő folyamid, híg kén- és (oh csudai) élő Mész-ereid! Vajon, amely Siciliában az Aetnát Élteti, a tűz, vagy Pluto s a Styxi közelség. Az melegíti vized? Bajaenak martja irigyel S m^y Antenor-lakta Timávra tekinget, a kútfő, S mely kék Rajna körül támad, nemesítve halálod Által, régi királyok legszentebbike Károly. Nézd, mint hányja kevély buborékját a levegőbe! Mint tarkázza kövét márvánnyá, amelyen elfoly; Iris alig ragyog oly sok színbe!? Fakadj is örökké. Szent forrás, bőven s légy üdvös az emberi nemnek; Tőled az agg erejét, s félénk lyányka virágzó Szépségét, s valamennyi beteg hadd nyerje meg újra Felgyógyulását s térjen vidulva hónába Mind, ki törött testét kristály vizeidbe meríté. A hexameterekben hömpölygő óda mellett írja Karlovy Varyban a Nőmhöz címzett töredékes költeményét is, melynek egy része így hangzik: Ifjú voltál, ifjú voltam. Árva voltál, én szegény: Nem volt messze olyan összeillő pár a föld-tekén. Egy másik rövidke versében — Búcsú a fürdőtől — kesernyés humorral int búcsút a híres cseh fürdővárosnak: Isten veled Karlsbad szép tája! — Örökké az ember nem állja. Rothad neki tüdeje- mája; — így végződik a földi pálya. Alás'szolgája! A Karlovy Varyban töltött nyarak azonban távolról sem vesznek kárba. Igaz, Arany sokat pihen, sétál, üdül. A Hlawacek könyvéhez illesztett térképen bejegyzi hosszabb-rövidebb sétáit is. Büszke rá, hogy 1874 augusztusában felkapaszkodik a város környékének legmagasabb csúcsára. Közben szorgalmasan dolgozik. Itt kezdi meg Arisztophanész vígjátékainak fordítását is. 1872 nyarán befejezi Az acharnabeiieket, egy évvel később pedig a Lysistrate egyes részeit fordítja le. 1874-ben már készen állt Arisztophanész mind a tizenegy fennmaradt vígjátékának magyar szövege. A komédiákat 1880-ban, három kötetben adta ki az Akadémia. Arany „tamburás öregúr" volt már akkor, s a Gyulaitól kapott híres kapcsos könyvével az Őszikék kései lírai remekeit lopta bele halhatatlan életművébe. Karlovy Varyban tartózkodásának emlékét a városban — a császári vártoronytól nem messze álló, 4-es számmal jelölt kétemeletes sárga házon — fekete márványba vésett aranybetűs felirat őrzi. Költészete nem ismeretlen a cseh és a szlovák olvasóközönség előtt sem. Művei P. O. Hviezdoslav, J. Vrchlicky, valamint L Hradsky és K. Bednár fordításában ismeretesek. GARAJ LAJOS csehszlovákiai kapcsolatai