A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-02-28 / 9. szám

ws K, t Lyuk a mennyezeten A kórház konyhájának Szamaránszky Anna a vezetője. Büszkeségük, hogy a jó Dr. Barlos Mariann orvosi ellenőrzésen koszton egy betegük 15 kilót hízott. m. 41 „A" A főorvos a röntgenfelvételeket konzultálja munkatársaival lentről már összeérnek a nedves fol­tok. Amikor 1954-ben átalakították kórházzá, a műszaki átadás-átvétele­kor a beruházó, a pozsonypüspöki (Podunajské Biskupice) kórház la­mely akkor még „anyaintézetünk" volt) illetékesei nem ügyeltek ezekre a hibákra. így most az a fura helyzet alakult ki, hogy az azóta már önálló­sult gyógyintézet nem kaphat új épü­letet, mert a kastély sem „régi" épü­let még, és a dunaszerdahelyi járás­ban nincs a célnak megfelelő hasonló nagyságú és fekvésű épület. Ahhoz pedig, hogy helyreállítsák, huzamo­sabb időre ki kellene költöztetni a betegeket, szüneteltetni a gyógyke­zelést ... Új kórház építésére nincs beruhá­zási keret, viszont orvosi és nővér­szállások, garzonlakások építésére van. így született meg aztán az az ötlet: a rendelkezésre álló 4 millió koronáért nem orvosi és nővérlaká­sokat, hanem szép, korszerű pavilont építenek. — Ez ma nyílt titok. Nemegyszer meg is kérdezik élcelődve. „Hogy áll­tok a lakásépítéssel?" „Jól. Nemso­kára már a röntgenfelszerelést is megvásároljuk és felszereljük az új épületben!" — mondjuk ilyenkor... GYÓGYÍTÁS, KUTATÁS Ma 131 ágyas az intézet, ebből 28 ágy áll külön osztályon, ahol azoknak a vírusos tüdőbetegségekből, a légu­tak megbetegedéseiből kigyógyított pácienseknek az utókezelése folyik, akik valamilyen más betegségben (pl. magas vérnyomás, szívzörej stb.) szenvednek. A kórház igen kiterjedt körzetet lát el, amely a régi nagymegyeri, szenei, galántai, malackai, senicai, skalicai és myjavai járásokat öleli fel. — Több mint félmillió ember — mondja dr. Laczkó főorvos-helyettes. — Malacky környékéről csak a víru­sos tüdőbetegségekben szenvedők tartoznak hozzánk. — A tüdőgümőkórt, az egykori első számú népbetegséget, Csehszlováki­ában gyakorlatilag már teljesen le­küzdöttük — kapcsolódik be a be­szélgetésbe ismét Mikluásák profesz­szor. — Úgy tudom, tudományos kuta­tás is folyik az intézetben. — Igen. A tüdőt és a légzőszerve­ket megtámadó rosszindulatú daga­natokkal foglalkozunk már nyolcadik éve. Kutatásaink eredményéről egy alkalommal már beszámolt a Neo­plazma, a bratislavai Onkológiai Inté­zet angol nyelvű folyóirata, amely a rákkutatással foglalkozó egyetlen szakfolyóirat a KGST-tagállamokban. Most dolgozunk a következő tanul­mányon; ennek szintén a szervezet ellenállóképessége lesz a tárgya. Fel­jegyzünk minden észlelt adatot, ezért szükséges a jó összmunka. Az ápoló­nők alapossága nélkülözhetetlen eb­ben a munkában. — Gondunk is van e téren — mondja dr. Bartos Mariann. Pillanatnyilag nem rendelkezünk a fi­ziológiai kutatásokhoz nélkülözhe­tetlen giberellinsawal. Eddig a trna­vai sörgyártól kaptuk, de előállítása igen költséges, ezért megszüntették. Mindenesetre ígéretet kaptunk, hogy újra megindítják a szállítását. TERVEK — Az építők keze aranyat ér — mondja dr. Bartos Mariann, miközben baktatunk a hóban a női betegek épülete felé. — Akár esik, akár fagy, ők pontban hétkor kezdik a műsza­kot, de a délutáni munkaidőt sem kurtítják meg. Szeretnénk, ha a kö­vetkező beruházásunk kivitelezését is a Lábodi Sándor vezette brigád végezné, a Nyitrai Állami Építőipari Vállalattól. — Mert nagy terveink vannak — veszi át a szót Cech Stefánia főnővér és betessékel a rendelőbe. Elsőként szeretnénk létrehozni — egész szlo­vákiai hatáskörrel — egy geriátriai osztályt, ahol a tüdő- és légzőszervi megbetegedésekben szenvedő idős emberek, orvosi ellátását, szanatóri­umi kezelését végeznénk. — De 1985-ig szükségünk van még egy biokémiai laboratóriumra, továb­bá urológiai, ortopédiai és sebészeti osztály létesítésére, hogy minden vizsgálatot helyben elvégezhessünk — mondja dr. Bartos Mariann. Ml A SIKER? — Mit tart sikernek? DR. LACZKÓ: — Magát a gyógyí­tást, hogy azt a munkát végezhetem, amit végzek. DR. LACZKOVÁ: — Különben nem lenne értelme ingázni. Gyógyíthat­nánk esetleg a lakóhelyünkön is. DR. BARTOS: — Siker volt levezet­ni a szülést, amikor egy kismamát gyorsan ideszállítottak be. Ha nem lehetne éjjeli műszak után reggel fel­sóhajtani : — minden rendben, nem lenne értelme gyógyítani. Ez is si­ker ... MIKLUSSÁK PROFESSZOR: - Az­zal bocsátott útnak édesanyám: Úgy gyógyíts fiam, mintha mindenki a rokonod lenne! Eszerint élek. dolgo­zom. Az emberi szervezetnek, a leg­bonyolultabb biológiai „kisüzemnek" a karbantartójaként élni — manap­ság (és egyáltalán) sikerélmények­ben bővelkedő hivatás. Mert ezt csak így érdemes, így lehet csinálni. Közös eredmény, ha sikerült valakinek az életét hacsak néhány hónappal is meghosszabbítani. Nekünk 3-tól 5 évig terjedő időszakra sikerült már teljesen reménytelen esetekben is ... Mit tehetünk ehhez még hozzá ? Talán azt, hogy kívánjuk: egyre több legyen a megmentett, meghosszabbí­tott élet s egyre kevesebb a „re­ménytelen" eset... SÁNTA ÉVA PrandI Sándor felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents