A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-02-28 / 9. szám

Sokat hallottam már a légi (Lehnice) kórházról, az itteni — igen sikeres — gyógyító munkáról. Gondoltam, nem lenne érdektelen bemutatni. A kórház, amely a tüdő és a légutak megbetegedéseit gyógyítja, már 26 éve működik a nagylégi volt Benyovszky-kastélyban. A kastély egy 35 hektáros, szépen gondozott park közepén áll, és századunk húszas éveiben épült neoreneszánsz stílusban. Négytornyos, kétemeletes, manzárdos, igen mutatós külsejű épület. A gyógyintézet konyhája és társalgója a régi, lebontott kastély megmaradt szárnyában kapott helyet. Tájékoztató tábla mutatja, hogy a férfi osztály a kastélyban, a női osztály a parkban valamivel távolabb álló egyemeletes épületben található. A kastély emeletre vezető lépcsőfordulójának pihenőjében Robert Koch Nobel-díjas bakteriológus mellszobra. A folyosókon a rendelők előtt várakozó betegek, ki melegítőben, ki házikabátban, ki pedig már elbocsátás előtt lévén — utcai ruhában, nagykabátban, fiatalabbak, idősebbek vegyesen. ORVOSI ÉS NÖVÉRLAKÁSOK -VAGY PAVILON ? — Tetszik keresni valakit? — szól hozzám egy férfi. — Igen, a főorvos urat. Egyik ajtón sem találom a nevét — mondom. — Nem is csoda. Szerénységből nem írja ki. De mi tudjuk, hol kereshetjük, ha egy kis vigasztalásra van szükségünk. Sosem mondta még, hogy nem ér rá. Szintén beteg? Nem? Újságíró? Akkor okvetlenül írja meg, hogy a világ legbecsületesebb orvosa. Bekopogtam hát dr. Stefan MikluSSák professzor igazgató-főorvoshoz. Mosolygós, barátságos jo ötvenes, de igen fiatalos ember. — A kollektíváról beszéljünk ne rólam, mert az összmunka a lényeg — mondja határozottan. — Kilenc szakorvosa van az intézetnek, de két kollégánk huzamosabb időre kiesett. Valamennyien hangyaszorgalommal dolgoznak, és hogy milyen körülmények között, azt majd megmutatom. Mindannyian ingáznak, ha váratlanul kiesik valaki és ügyeletesként be kell ugrani helyette, annyian jelentkeznek, hogy azt kell eldöntenem, ki ne vállalja. Szóval, megérdemlik a dicséretet... — Milyen körülményekre gondolt az imént, főorvos úr? — Nem túlzok, ha azt mondom, életveszélyes körülmények között dolgozunk. Téglák potyognak a mennyezetből az emeleti folyosón, így állandó az életveszély. Ezenkívül a kórház átadása óta nedvesek a falak. Rosszul szigeteltek: lentről a talajvíz szivárog, fentről meg beáznak. Láthatja a falakon, hogy fentről-