A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-02-28 / 9. szám

Innen-onnan Hallottukolvastukláttuk SZÍNHÁZ II. Richárd Érdekes, hogy ez az 1595-ben íródott s az emberi lélek legrejtettebb bugyraiba is bepillantó tragédia a viszonylag ritkán játszott Shakespeare-alkotások közé tartozik. Pedig Somlyó György, a shakespeare-i életmű egyik legjobb ismerője és magyar fordítója is a világirodalom legszebb királydrámái egyikének tartja a II. Richárdot, amit a következőképpen indokol: „Richárdból, a királyból úgy bújik elő fokozatosan a maga sajátos emberi jelleme, érzelmi gondolatvilága, ahogy lecsúszik róla a királyi palást, kicsúszik kezéből a jogar, leperdül fejéről a korona — a hatalom névtelen, merev és uniformizált jelvényei. Elvesztve királyi mivoltát, előttünk válik emberré. És ugyanennek a metamorfózisnak fordítottja megy végbe ellenlábasán, Bolingbroke-on, az új királyon. Ahogy Richárd királyból emberré, úgy válik előttünk Bolingbroke emberből királlyá. A dráma ennek a kettős, ellentétes mozgásnak csodálatos kiegyenlítettségü óramüve." Valóban kevés költőibb természetű, metaforisztikus mü akad a világ drámairodalmában, mint Shakespeare II. Richárdja. Egyesek vélekedése szerint a főhős alakjában maga a szerző szemlélendő, Bolingbroke Henrik pedig az, akivé Shakespeare lenni szeretett volna. Milos Pietor céltudatos és a darabban rejlő jelképek kidomborítására összpontosító rendezése a Szlovák Nemzeti Színház színpadán megteremti ezt az egyéni és társadalmi érvényű szimmetriát. Ehhez igazítja az előadás nyitó- és záróképét is, amikor a színpad előterében egy-egy koporsóba fek tetett holttest fekszik: a történet elején Richárd és Bolingbroke viszálykodásának áldó zata, azaz „csupán" valaki harmadik; az előadás végén azonban már e két vetélytárs közül a vesztes, míg az (ideiglenes) győztes elégedett, örömittas arccal hajol a kihűlt tetem fölé. M. Pietor ezzel nemcsak a darab dinamikus szimmetriarendszerét zárja egységes keretbe, de egyben bizonyos történelmi törvényszerűségek, a szerencse forgandósága, a csúcsra jutás és a bukás kérdései is kiemelt hangsúlyt kapnak. A címszerepet Martin Huba és Dusán Jamrich, Henriket Juraj Kukura és Jozef Adamovic játssza kettős szereposztásban, de a többi figurát is a bratislavai Hviezdoslav Színház társulatának legjobbjai (L. Chudik, I. Mistrík, Ct. Filcík, S. Kvietik, J. Pántik, M. Královicová) alakítják. (mp) Gasztronómiai kalandozások Európában Külföldi csavargásaim során, ha csak tehetem, mindig előszeretettel tanulmányozom az adott ország, nép konyha- és szakácsművészetét, étkezési szokásait, kultúráját. Teszem ezt elsősorban nem azért, mert szeretek különlegességeket, jókat, nagyokat enni; hanem mert abból, hogy mi van a svéd, az olasz, a román, a dán háziasszony asztalán — hogyan készíti és fogyasztja el — már egy nemzet mindennapjainak megértéséhez, megismeréséhez juthatok közelebb. Múltról, jelenről, kultúráról mesélnek az ételek, tapasztaltam ezt már sokszor s mindez most Halász Zoltán könyvét olvasva még inkább igazolódik. Vegyük csak példának az általunk bécsi szeletként ismert rántott húst. Automatikusan arra gondolunk, hogy Bécsből indult „hódító" útjára ez a maga módján Ínyenc étek. Holott Radetzky marsall Milánóból hozta receptjét, ahová valószínűleg V. Károly spanyol zsoldosai révén jutott el. De még az Ibériai-félszigetet sem nevezhetjük őshazának, hiszen spanyolhonba a hódító arabok vitték magukkal a panírozást, de a Közel-Kelet szakácsai is a bizánciaktól tanulták a mesterséget, a rántott hús művészetét. S ez az útvonal már egyben az emberiség történelmének egyik fejezetét is kiteszi, a bécsi szelet vándorlásával nyomon követhető egy sor fontos történelmi esemény. Mindezzel persze nemcsak a fentieket szeretném igazolni, hanem azt is, hogy e metszetekkel, képekkel gazdagon illusztrált könyv Európa minden országából egybegyűjtött étel-receptek mellett rengeteg hasznos, fontos ismeretanyagot közöl. A kőkorszaki ember terítetlen asztalától eljutunk egészen korunk fehér abroszos „nagy zabálásáig"; miközben annak is élményt jelenthet az olvasás, aki még életében krumplit sem hámozott, fakanál nem volt a kezében s az is távol áll tőle, hogy az ínyencségek valamelyikét elővarázsolja. -zolczer-Thury Zsuzsa: Barátok és ellenfelek Először az „Ördögtánc"-ot olvastam Thury Zsuzsától, amelyben apját, Thury Zoltánt, a századforduló újszerű és merész novellistáját rajzolja meg gyöngéd szeretettel, ugyanakkor feleleveníti a mozgalmas és visszasóvargott gyermekkort. A „Barátok és ellenfelek" szintén emlékezés, sokkal kevesebb lírai töltettel, mint az Ördögtáncban, de annál több színnel, eseménnyel, mozgalmassággal. A harmincas évek Kolozsvárjának atmoszféráját érezhetjük, amelyben ott mozognak a különféle figurák (írók, újságírók, színészek, orvosok stb.), a magyar és román intelligencia érdekesebb egyedei. Thury Zsuzsa 1930-tól 36-ig élt Kolozsvárott, mint az „Ellenzék" című napilap belső munkatársa, kezdő újságírója, napszámosa. Újságíróként járja a várost és környékét, ismerkedik a sajátos erdélyi élettel, a vidám művészi kompániákkal, a flekkenező, sörözö, nagy kártyacsatákat vívó bohémekkel, akik csakhamar maguk közé fogadják a megfelelő sex-appeallal rendelkező pesti lányt. Thury Zsuzsa mozaikszerűen, apróbb-nagyobb színfoltokból rakja össze könyvét, ezért dinamikus, eredeti és izgató a Kolozsváron töltött idö életszakaszának megörökítése. A történetek egybefolynak s hol előre, hol hátra ugranak az időben. Sokszor alapos odafigyelést igényel a könyv, mert a tárgyalt történet hirtelen megszakad és az idősík előre vagy hátra csúszik. A könyv helyenként komoly hangon tárgyalja az eseményeket, majd anekdótikussá válik s bizarr és egyedi történetek kerekednek ki. Különösen az „Ellenzék"-nél dolgozó kollégák egyénisége válik plaszti kussá, itt-ott a könyv rovására, mert gyakran a jelentéktelenebb figurák kapnak benne nagyobb teret. Például a fiatal újságírónő egy ideig Dsida Jenöéknél lakott, de Dsidáról (aki eléggé érdekes jelensége volt az irodalmi életnek) szinte alig mond valamit. Szentimrei Jenő, a kiváló erdélyi író, költő és publicista alakja Is eléggé elnagyolt, pedig szerkesztő társa volt Thury Zsuzsának. Találóbb viszont Tamási Aron, Kosztolányi Dezső vagy Szigeti József, a világhírű hegedűművész megrajzolása. Különösen Szigeti jellemzése bravúros, aki a harmincas években, hírneve tetőfokán útbaejtette Kolozsvárt. Megvillan előttünk Gaál Gábor, Kuncz Aladár, Kemény János, Bölöni György, Hunyadi Sándor, Nyíró József arcéle, kedves adomát olvashatunk Bródy Sándorról, láthatjuk Fedák Sárit, Kovács Györgyöt, Lenkeffy Icát, Szőke Szakállt és másokat néhány tollvonás erejéig. De nemcsak írói, művészi, újságírói portrékat látunk, a nagyobb szabású kolozsvári események is helyet kapnak Thury Zsuzsa könyvében, például Károly román király kolozsvári látogatása, egy-egy nevezetesebb fogadás vagy botrány. Ahol komoly, hol bohém események sodrában ott sötétlik már a hitleri terjeszkedés árnya is, a németországi történések ómenje. Betekinthetünk Thury Zsuzsa különös életébe is, nyomon követhetjük jegyességének, házasságának ellentmondásos szakaszait, a fiatal újságírónő derűs és borús hangulatait. Ha itt-ott talán szimplifikál is az írónő, a könyv sodrása erös, mert átélt eseményekről ad hírt, egy elsüllyedt világról, amelyet feltámaszt az emberi emlékezés. —Des— HANGLEMEZ Vádav Hybs profillemeze Václav Hybs neve és zenekara jól ismert mindazok számára, akik kedvelik a színvonalas könnyűzenét és a rádió és tévé különféle műsoraiban, valamint eddig megjelent hanglemezein már találkoztak vele. A kitűnő zenekar és nem kevésbé jeles karmestere, Václev Hybs talán az ugyancsak igen népszerű Studio Brno zenekarhoz hasonló a könnyűzene hazai és külföldi sikerszámait népszerűsiti hangversenyei, rádió- és tévészereplései alkalmával. Václav Hybs zenekarának azonban természetesen megvan az egyéni hangzása és varázsa, ami az előadott számok sajátos hangszerelésnek, a hangszerüket virtuóz szinten kezelő zenészeknek és persze nem utolsósorban a kitűnő karmesternek köszönhető. És talán még egy körülménynek: Václav Hybs zenekara igen gyakran ad lehetőséget a közreműködésre vendégművészeknek: énekes és hangszeres szólistáknak is. Ezt látszik igazolni az új Suphraphon-lemez is, Václav Hybs zenekarának legújabb profillemeze, amely „Václav Hybs zenei lakomája" (Hudební hostina Václava Hybse) címmel jelent meg. A lemez nyolc könnyűzenei világslágert tartalmaz és egy egyveleget az utóbbi évek cseh könnyűzenéjének sikerszámaiból. A világszámok közt megtaláljuk a lemezen Addinsell „Warsaw Concerto"-ját, Lennon-McCartney népszerű „Yesterday"-ét, de a legmaradandóbb élményt az ismert Monti-csárdás jelenti, Felix Slovácek érdemes művész szopránszaxofon szólójával, és Edith Píaf egykori híres száma, Louiguy „La vie en rose" című szerzeménye, melyet a zenekar egyik vendége, Helena Vondrácková bizonyságot téve kitűnő hangjáról és interpretáló készségéről. Nagyszerű előadásmód, kitűnő hangszerelés és muzikalitás jellemzi a zenekar által előadott cseh könnyűzenei sikerszám-egyveleget is, melyben népszerű számok is szerepelnek, mint K. Svoboda „Paganini", „Lady Carneval" és „Hol a fészked, kismadár" („Kdepak, ty ptácku, hnízdo más") cimü szerzeménye. Sági Tóth Tibor A Párizs—Lyon vonalon közlekedik majd az új francia expressz-vonat, a TGV („train á grandé vitesse", vagyis „nagyon gyors vonat"). A kísérleti útvonalon óránkénti 260 kilométeres sebességet ért el. Elena, a minszki diáklány még nem nevezhető „dáménak", hiszen csak 16 éves. A dámának nevezett játékban viszont egyszerűen utolérhetetlen; nemcsak a Szovjetunió bajnoka, hanem a Hollandiában rendezett világbajnokságot is megnyerte. A magyar autóskiub budapesti körúttal köszöntötte az új esztendőt. A sárga angyalok a szerencse biztosítása érdekében egy jóképű malacot is magukkal vittek körútjukra.