A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-02-28 / 9. szám

Képes krónika FELAJANLASOK AZ SZKP XXVI. KONGRESSZUSÁNAK TISZTELETÉRE Ünnepi nagygyűlés a CKD Sokolovo prágai mozdonygyárában és a Martini Nehézgépipari Trösztnél Február 5-én Prágában, a CKD Sokolovo tröszthöz tartozó mozdonygyárban a prágai gépipari vállalatok és üzemek képviselői ünnepi nagygyűlésen adták át Alekszandr Botvinnak, a Szovjetunió csehszlovákiai nagykövetének az SZKP XXVI. kongresszusának tiszteletére — főként a Szovjetunióba irányuló exporttal kapcsolatos feladataik határidő előtti teljesítésére —> vállalt kötelezettségeikről szóló jegyzéket. A nagygyűlésen részt vettek: Antonin Kapek, a CSKP KB Elnökségének tagja, a prágai városi pártbizottság vezető titkára, és több más politikai és közéleti személyiség. A Martini Nehézgépipari Tröszt 22 vállalatának és üzemének dolgozói az SZKP XXVI. és a CSKP XVI. kongresszusának tiszteletére vállalták, hogy túlteljesítik a Szovjetunióba irányuló exportjuk idei tervfeladatait. Az erről készült jegyzéket február 10-én adták át Alekszandr Botvinnak. Az ünnepi nagygyűlésen jelen voltak: Miloslav Hruskovic, a CSKP KB Elnökségének póttagja, az SZLKP KB titkára, Josef Haman, a CSKP KB titkára, valamint a közép-szlovákiai kerület és a martini járás képviselői. — A martini nagygyűlésen beszédet mondott Alekszandr Botvin (kép) ULESEZETT A LEMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA Wojczech Jaruzelski az új lengyel miniszter elnök Február 9—10-én Varsóban megtartotta 8 plenáris ülését a Lengyel Egyesült Munkás párt Központi Bizottsága. Foglalkozott az ország politikai és gazdasági helyzetével. A központi bizottság elfogadta Jozef Pinkowski lemondását a miniszterelnöki tisztségről és úgy döntött, javasolja, hogy a parlament kővetkező ülésén hagyja jóvá Wojczech Jaruzelski hadseregtábornok, a PB tagja, honvédelmi miniszter kinevezését a Minisztertanács elnökévé. — A képeken: 1. Stanislaw Kania, a LEMP KB első titkára megnyitja a plenáris ülést, 2. Wojczech Jaruzelski AZ EL NEM KÖTELEZETTEK KÜLÜGYMINISZTERI ÉRTEKEZLETE Az indiai fővárosban, Új-Delhiben tanácskoztak az el nem kötelezett országok külügyminiszterei a mozgalom időszerű problémáiról, elsősorban az afganisztáni és a kambodzsai helyzetről, az iraki—iráni konfliktusról. A plenáris ülésen február 10-én felszólalt Isidora Malmierca kubai külügyminiszter (kép) (CSTK bel- és külföldi hírszolgálata) vV \fi «in!» * i ŐRSÉGVÁLTÁS WASHINGTONBAN Politikai megfigyelők világszerte találgatják, elemzik, mi várható bel- és külpolitikai téren a január 20-án hivatalba lépett új amerikai kormányzattól. Ha a Ronald Reagannek a választási hadjárat folyamán tett kijelentéseiből indulunk ki, akkor a következő négy évben a nemzetközi politika területén kevés olyan pozitív lépés várható, amely közelebb viszi az emberiséget a nemzetközi feszültség csökkenéséhez, a leszereléshez. Tudnunk kell azonban, hogy a választási hadjárat folyamán elhangzott beszédeket az amerikai választópolgárnak (a szélsőséges jobboldali elemektől a szélsőséges baloldali csoportokig) szánják, míg a megválasztott elnök akarva, nem akarva tekintettel kell hogy legyen a világban végbemenő objektív fejlődésre. Politikai megfigyelők az új elnök politikai irányvonalára nézve mindig megbízhatóbb jelnek tekintik a kormány összetételét, mint a választási kijelentéseket. Rámutatnak, hogy a Reagan-adminisztrációban túlsúlyban vannak a Nixon-kormányzattal eszmeileg rokon, mérsékelten konzervatív nézeteket valló republikánus politikusok. Az a tény azonban, hogy a külpolitika irányítását Reagan Alexander Haig tábornokra, a NATO volt főparancsnokára bízta, vésztjóslóan a hidegháborút juttatja eszünkbe. Haig tábornok jelölése majd a szenátus kinevezési bizottsága előtt elhangzott kijelentései senkiben sem hagynak kétséget afelől, hogy a külpolitikai célkitűzések megvalósítása eszközének a fegyverkezést és a katonai ütőerő fokozását látja. A szenátusi bizottság előtt elhangzott kijelentéseit húzza alá január 28-i beszéde is, ennek egyes kitételei azokat a megfigyelőket igazolják, akiknek véleménye szerint az új külügyminiszter szabad kezet kap külpolitikai elképzeléseinek megvalósításához. Maga Reagan is az „erős kéz" politikájának híve, s ígéretet tett az USA szövetségeseinek erősebb támogatására. Ennek a politikai irányvonalnak felel meg. hogy az új elnök hivatalba lépése óta az első hivatalos látogató Cson Tu Hvan dél-kóreai diktátor volt Washingtonban. Fokozzák a salvadori népirtó juntának nyújtott amerikai segítséget és hírek szerint a Reagan—Haig kettős minden segítséget kész megadni Izraelnek arabellenes politikájához. Az Egyesült Államok nyugat-európai NATO-partnereinek körében bombaként robbant Reagan hadügyminiszterének, Weinbergernek bejelentése: Washington hajlik annak a fegyvernek, a neutronbombának a rendszeresítésére, amelynek tervét Carter, részben a nemzetközi tiltakozás hatására, annak idején „jégre tette". Hogy az Egyesült Államoknak és nyugat-európai szövetségeseinek érdekei mennyire eltérőek, arra jellemző, hogy azóta több NATO-ország parlamentje hozott döntést a neutronfegyvernek az ország területén tervezett állomásoztatása ellen. Ami pedig Haig külügyminiszternek azt a vádaskodását illeti, hogy a nemzetközi terrorizmus hátterében a Szovjetunió áll, e harcias nyilatkozattal, vádaskodással szemben egyre több bíráló, sőt elítélő nyilatkozat kap nyilvánosságot az Egyesült Államok lapjaiban, politikai kommentárjaiban is. Alexander Haig szótárából teljesen hiányzik az „enyhülés" kifejezése. Csak is így tehetett olyan kijelentést, hogy „Vannak fontosabb dolgok is, mint a béke". A nemzetközi közvéleménynek erről más a véleménye: a Szovjetunió a szocialista közösség országainak, valamint az összes békeszerető erők nézetét osztja, miszerint napjaink legfontosabb kérdése a béke és a nemzetközi biztonság megőrzése. Reagan első sajtókonferenciája a hangnemet és a tartalmat illetőleg semmiben sem tért el külügyminiszterének kijelentéseitől, ha csak azt nem vesszük figyelembe, hogy ködösebben fogalmazott, mint Haig. Ennek ellenére is levonhatunk nyilatkozatából következtetéseket. Elsősorban is a Szovjetunió külpolitikájára vonatkozó ilyen faragatlan és vad kijelentéseket — az NBC amerikai televízió hírmagyarázója szerint is — a Fehér Ház egyetlen ura sem tett eddig. Ami a SALT—II egyezményt illeti, az elnök kijelentéseivel még maguk az amerikaiak sem értenek egyet. Ezek ellentétben vannak a választási hadjárat során több ízben is tett kijelentéseivel, hogy „kész megtenni minden tőle telhetőt a béke megerősítése érdekében, kizárni annak a lehetőségét, hogy az Egyesült Államok nukleáris háborúba sodródjék". Az új amerikai adminisztrációval ellentétben a Szovjetunió nem akart sem a múltban és nem akar a jelenben sem azokhoz csatlakozni, akik el szeretnék temetni a nemzetközi enyhülést. Tekintet nélkül arra, hogy milyen kijelentéseket tesznek Washington urai, a szocialista közösség továbbra is az enyhülés alapvető kérdéseit fogja támogatni mindenfajta kardcsörtetéssel szemben. Ha az új amerikai kormány együttműködésre fog törekedni, akkor a szovjet félnél mindenkor megértésre talál. Ha az amerikaiak nem vesztik el annyira a fejüket, és nem utasítják el a hetvenes években az enyhülés terén elért eredményeket, akkor lehetőség van a kölcsönösen előnyös kapcsolatok felújítására. A Szovjetunió nyugodt hangon válaszolt az elmúlt hetekben elhangzott vad szovjetellenes kijelentésekre. Nem hagyja provokálni magát. Tisztában van azzal, hogy a republikánus párt két szárnya, a radikálisok és a mérsékeltek közti harc eredménye Reagan politikája, hogy mindkét szárny befolyást szeretne gyakorolni a külpolitikai vonalvezetésre. Egyről azonban magának az elnöknek nem szabad megfeledkeznie: az erők egyensúlyáról a világban. Reagannek magának kell arra a meggyőződésre jutnia, hogy nem kompromittálhatja magát naiv tévedésekkel, mint elődje. Reagannek a Washington Post szerint minden lehetőséget fel kellene használnia a szovjet—amerikai kapcsolatok megjavítására. A reálisan gondolkodó amerikaiak tudják, hogy korunk reális politikai helyzetéből kell kiindulni és nem a múlt negatív dogmáiból. Az amerikai kormány minden konstruktív lépésére, amint azt Leonyid Brezsnyev mondotta, a szovjet—amerikai kapcsolatok és a világ égető problémáinak területén is a Szovjetunió részéről pozitív reakcióval találkozik. PÉK VENDEL