A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-02-28 / 9. szám

A Csemadok életéből Pálinkás Ferenc Kevés falunak olyan fejlett a kul­turális élete, mint Szögyénnek(Svo­dín), ahol lakom. A községben már a felszabadulást kővetően megin­dult az öntevé­keny színjátszás, akkor még szegé­nyes körülmények között, az iparos­ilietve a gazda­körben. Később a színjátszó együttes bővítette sorait, munkások, tanítók is jelentkeztek. A régi lelkes alapító tagok jó munkájának és Tháliához való hűségüknek köszönhetően a kulturális tevékenységnek ez a formája azóta is virágzik: nemzedékek veszik át egymástól a stafétabotot. Az ötvenes évek végétől, a hatvanas évek elejétől különösen fellendült a színjátszás, amikor Pék László vette át az együttes vezetését. Emlékszem rá, amikor első szerepemet kaptam. Nemcsak én kezd­tem így. több más újonc is. Fiatal voltam, nem sok tapasztalattal rendelkeztem, de mindig csodálattal néztem a színészeket. Pék László igen kiváló rendező, szervező és színész is volt egyszemélyben. Az ő szakava­tott vezetésével forrott ki az a gárda, amely­nek akkori tagjai közül még ma is többen játszanak. Jómagam első ízben a Doktor úr című darabban kaptam szerepet, amit nagy Jelenet a Könnyű a nőknek című vígjátékból megtiszteltetésnek vettem. Mondhatom, szorongással töltött el a készülődés. Vajon el tudom-e játszani és hogyan Cseresznyés szerepét? Tudom-e majd azt nyújtani, amit a rendező megkíván? Ezt a kezdeti szorongást kitűnően oldotta fel bennem Pék László megnyugtató szavaira sikerült megfeledkez­ni a színpad nyomasztó súlyáról, a nézők kíváncsi tekintetéről. Jól esett, hogy sikerült első bemutatkozá­som. Úgy vélem, ez döntően befolyásolta további aktív munkámat. A színjátszás utáni vágyam valami szomjúsággá vált, s valahogy máig sem csillapodott. Az első bemutatko­zás után sora játszottam újabb és újabb darabokban. A hatvanas évek vége és a hetvenes évek eleje jelentette színjátszó cso­portunk munkájában a legtermékenyebb időszakot. A Bumeráng, A szabin nők elrab­lása, a Dollárpapa, a Tíz nap a szerelemért, a Könnyű a nőknek című darabokkal sikert sikerre halmoztunk, mindegyiket 4—6 alka-Bemutatkozom... lommal telt ház előtt mutattuk be itthon, s vendégszerepeltünk velük a környező falvak­ban. 1978-ban. 1979-ben és 1980-ban a járási versenyen mindig az első helyezést értük el. Az amatör színjátszók tavalyi kerü­leti fesztiválján úgy érzem, nem sokkal ma­radtunk le a Jókai-napokon részt vevő po­zsonyeperjesi (Jahodná) színjátszó csoport mögött. Jelentős fordulat állt be csoportunk életé­ben, amikor 1976-ban Pék László távozott az élők sorából. Ez rendkívül érintette mun­kánkat. A hetvenes évek második felében hároméves szünet következett. Ezután kért fel a helyi szervezet vezetősége, hogy ve­gyem át a csoport vezetését. A hároméves pihenés után nem volt köny­nyű az újra jpdulás. A helyi szervezet vezető­ségének aktív támogatásával, segítségével azonban sikerült minden akadályt leküzdeni és így a színjátszócsoport újra megkezdhette a munkát. Fáradozásunk nem volt hiábavaló, mivel mint ma említettem — az utóbbi két évben elsők voltunk a „C" kategóriában az amatőr színjátszó csoportok járási verse­nyén. 1979-ben itt a legjobb férfi alakítás díját Dékány József tehetséges színjátszónk kapta, 1980-ban pedig engem tartottak ér­demesnek a legjobb rendezésért járó díjra. Ha ma visszagondolok, bizony küzdelmes volt az az út, akadályokkal teli, amit a cso­porttal a hosszú évek során megtettem. De ez már a múlté. Községünk ma korszerű kultúrházzal rendelkezik, lényegesen jobbak a feltételek. De néha úgy tűnik, kevés az utánpótlás. Két éve vezetem a csoportot, s ez nem nagyon hosszú idő. Valamikor nem is gondoltam, hogy egyszer majd rendezőként fogok tevékenykedni azon a területen amit nem annyira hobbinak, mint második hivatá­somnak tartok. Nem tartozom a nagy mű­veltségű emberek közé. Egyszerű munkás­családból származom és mint kőműves dol­gozom. A Thália szolgálatában eltöltött több mint 20 év alatt szerzett gazdag tapasztala­taimra támaszkodva végzem ezt a nemes tevékenységet. Egy színjátszó kör vezetése rengeteg gonddal jár, nagy odaadást igényel. Ez csak azok számára nyilvánvaló, akik dol­goztak ilyen közösségben. Szeretem ezt a munkát, szívesen áldozom rá szabad időm jó részét. S a legnagyobb fizetség az elismerés, a közönség tapsa, elégedettsége. Negyven­éves vagyok, de szeretnék még vagy három évtizedet eltölteni a közönség, az anyanyelvi kultúra szolgálatában. Itthon a szögyéni Barátság efsz-ben dol­gozom mint kőműves. A csoport vezetése az idényszerű próbák kivételével is leköti sza­bad időm túlnyomó részét, de igyekszem időmmel gazdaságosan bánni, hogy min­denre teljen belőle. Úgy hiszem, egyik legna­gyobb gond a megfelelő színmű kiválasztá­sa. Nehéz jó, megfelelő mondanivalójú, mai mércével mért színvonalas darabot találni. Szükséges, hogy az embernek megfelelő áttekintése legyen a füzetekben megjelent színdarabokról és nem utolsósorban tudo­másom legyen hivatásos színházaink, a MA­TESZ és a Thália Színpad műsoráról. Két leánygyermek apja vagyok. Családom, de főképp feleségem igen megértő és maga is aktív színjátszó. Szívesen vállal szerepeket. Gyermekeim közül leginkább a fiatalabbik szereti, űzi a színjátszást. Munkahelyemen úgy érzem, megbecsülnek ezért a társadalmi munkámért. A szövetkezet vezetői minden­ben támogatják a munkámat, segítenek, ahol csak tudnak. Pálinkás Ferenc IGÉNYLIK A KULTURÁLIS MUNKÁT „A város Csemadok-tagsága és magyar nemzetiségű lakosságának nagy része igény­li a szövetség rendszeres munkáját" — álla­pították meg a Csemadok zselizi helyi szer­vezete évzáró taggyűlésének résztvevői. A járás legnagyobb és legaktívabb tevékenysé­get kifejtő szervezetének évzáróján megje­lent dr. György István, a KB vezető titkára és Szebellai János, a járási bizottság elnöke. A vezetőségi beszámolóból kitűnt, hogy az elmúlt évben is legfontosabb feladatuknak tartották a tagság nevelését a proletár inter­nacionalizmus és a szocialista hazafiság szellemében a XII. országos közgyűlés vo­natkozó határozatának megfelelően. A felnőttoktatás és a szakköri mozgalom területén igen eredményes tevékenységet fejtettek ki. Meghívták körükbe Krocsány Dezső minisztert. Marosi Endre történészt. Szepesi Györgyöt, az MLSZ elnökét. Iró-olva­só találkozót rendeztek Gál Sándorral. Az irodalom népszerűsítése céljából a népkönyvtárral közösen könyvkiállitásokat rendeztek, s aktívan bekapcsolódtak a Har­madvirágzás irodalmi vetélkedő szervezésé­be és lebonyolításába; a verseny kerületi döntőjét Zselizen tartották meg. A beszámoló megállapította, hogy a Mű­velődési Klub rendszeres és megfelelő szín­vonalú tevékenységet fejt ki. Kialakult egy 50—60 tagot számláló törzsgárda, amely rendszeresen látogatja a rendezvényeket, a nagyszámú alkalmi érdeklődő mellett. A ve­zetőség javaslatára a klub a közeljövőben felveszi Lőrincz Gyula nevét. Ugyancsak tevékenységet fejt ki a színját­szó csoport. Ez tavaly Gyárfás Miklós; Di­nasztia című történelmi vígjátékát tanulta be és vitte színre, s tavaly első ízben nevezett be versenyre, és nem vallott szégyent. Zselizen és a környező falvakban tíz alkalommal ad­ták elő a darabot. A zselizi szervezet vezetősége és tagjai évről évre hathatós segítséget nyújtanak a Központi Bizottságnak az Országos Népmű­vészeti Fesztivál előkészítésében és lebonyo­lításában. Amint a beszámolóból kitűnt, 12 új tagot szerveztek be és 6 új előfizetőt szereztek a Csemadok képeslapjára, a Hétre. A város fejlesztésére és szépítésére 1750 órát dolgoztak társadalmi munkában. Az idei évre is gazdag tevékenységet irá­nyoztak elö. Új munkaformák kialakításán fognak fáradozni, s összhangba hozzák a közművelődést a társadalmi igényekkel. Minden eszközzel támogatni fogják a jogi nevelést és propagandát. Megemlékeznek az egyes politikai és tör­ténelmi évfordulókról, előadásokat szervez­nek a szlovákiai magyar népköltészetről, a Petőfi partizáncsoport harcairól, a tudomány szerepéről korunkban. Beszélgetésre hívják meg Zalabai Zsigmondot, Grendel Lajost, Török Elemért, Pálffy Józsefet, valamint Bo­ráros Imre színművészt, aki önálló műsorával lép fel. A színjátszók bemutatják Bukovcan: Luigi szíve című darabját, megemlékeznek Kazinczy Ferenc és Katona József, valamint Alois Jirásek életéről és munkásságáról. Elő­irányozták, hogy további 5 új előfizetőt sze­reznek a Hétre és tízzel gyarapítják a taglét­számot. A vnb szükségletei szerint 1500 órát dolgoznak majd társadalmi munkában. Ezenkívül még számos rendezvényt szándé­koznak szervezni. A vitában felszólalt György István vezető titkár is. Szólt a Hét terjesztésének és a tagállomány rendszeres növelésének fontos­ságáról, s felhívta a figyelmet azokra a mun­katerületekre, melyeket a helyi szervezetek­nél fejleszteni kell. Köszönetet mondott a több mint 750 tagú helyi szervezet tagjainak múlt évi jó tevékenységért. ÁBEL GABOR H cr ULI tf) <D > Qű C < > CO > o So % >> Z c Nagymegyeren (Calovo) a város kulturális élete iránt érdeklődő lakosság jól ismeri Nagy Albertet, a városi énekkar egyik leglel­kesebb pártfogóját és több mint öt évtizeden át aktív és állandó tagját. Nagy Albert 1901 -ben született Nagyme­gyeren, kisparaszti családból. Ő maga is kezdetben mint önálló kisparaszt, a felsza­badulás után pedig az efsz tagjaként dolgo­zott. Életét végigkíséri a kultúra szeretete és igénye. Albert bácsi még 1922-ben tagja lett a város dalárdájának, amelyet Hencz Pál tanító vezetett. A felszabadulás után a városi énekkar egyik újjászervezője és egészen a nyolcvanas évek elejéig aktív és állandó tagja. így .élete összefonódott Nagymegyer kulturális életével, énekkar-mozgalmának legsikeresebb szakaszával. Mint a CSEMADOK helyi szervezetének egyik alapító tagja hosszú időn át állandó és aktív munkát végzett a város kulturális életé­nek szolgálatában. A városi énekkar, majd később a CSEMADOK-szervezet pénztárosa és a járási bizottság tagja volt. Kitűnt példás szervező tevékenységével a tagtoborzás te­rületén. Aktív és példás munkáját több esetben értékelték a kulturális szervek. 1967-ben a városi énekkar megalakulásának 75. évfor­dulója alkalmából a CSEMADOK KB emlék­érmével, 1979-ben pedig a vnb, illetve a CSEMADOK városi szervezetének elismerő oklevelével tüntették ki. Nagy Albert élete az egyszerű munkásem­ber élete, aki azonban városa és az anyanyel­vi kultúra iránti elkötelezettségével és hűsé­gével példaképül szolgálhat mindannyiunk számára. A közösség érdekében kifejtett több mint öt évtizedes aktív társadalmi mun­kája tiszteletet és megbecsülést, az utódok számára pedig követésre méltó példát jelent. VARGA LÁSZLÓ SAJNOS AZ ANYAG NYOMDÁBA LEADÁ­SA UTÁN ÉRTESÜLTÜNK RÓLA, HOGY NAGY ALBERT MEGHALT. (SZERKESZTŐSÉG)

Next

/
Thumbnails
Contents