A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-02-21 / 8. szám

A sarkvidéki Norilszk város uszodája a leghidegebb időben is „üzemel". Az úszni szerető gyerekeket a Vidám Delfin nevű autóbusz szállítja egészen a medencéig, nehogy megfázzanak. A Vidám Delfin ter­mészetesen a hazaszállítást is szívesen vállalja. Franciaország Kommunista Pártja 1980 végén ünnepelte megalakulásának 60. év­fordulóját. Ebből az alkalomból készült Jean Effel bűbájos rajza, amelyen a szüle­tésnapi tortát maga Marianne tartja. Lőcse (Levoca) városának egyik érdekes­sége a Szent Jakab templom szárnyas oltára és annak szobrai. Nagy sikere volt annak idején a brüsszeli világkiállításon, hi­szen valóban remeke a késői gótikának. Alkotója Lőcsei Pál mester, 1455 körül szü­letett opera készült. Ennek zenéjét Bartolo­mej Urbanec szlovák zeneszerző irta. Az operát a múlt év végén mutatta be a zólyomi (Zvolen) Tajovsky Színház Besztercebányán (Banská Bystrica) működő operaegyüttese, amely nem sokkal később már szlovákiai körútra indult a zeneművel. Felkerestem a szerzőt, Bartolomej Urbanec érdemes mű­vészt, nyitrai otthonában, ahol visszavonul­tan él és alkot, s megkértem, válaszoljon néhány kérdésemre. Elsősorban is arra vol­tam kíváncsi, mi késztette arra, hogy Lőcsei Pál mester alakját operaszínpadra vigye. — Eddig két operámat adta elő a bratisla­vai Szlovák Nemzeti Színház: 1976-ban a Hajnal asszonyát, (melynek megírására A. Casona spanyol író azonos című drámája ihletett), majd Peter Zvon drámájának, a Tánc a sírás fe/ettnek operaváltozatát. Már régóta izgatott a gondolat, hogy operában feldolgozom valamelyik szlovákiai képzőmű­vészeti nagyság életét. Először Kupeckyre, a híres festőre gondoltam, de később egyre jobban lenyűgözött a nagy szobrász Lőcsei Pál mester alakja, amely már több tollforga-Lőcsei Pál mester operaszínpadon tót megihletett, de az én munkámban most jelenik meg először operaszínpadon. — Kik írták a szövegkönyvet? — Magyarországon is ismert Stefan Krcméry szlovák költő neve, aki már régi időkben előharcosa volt a szlovák—magyar kulturális kapcsolatok fejlesztésének számos szlovák verset ültetett át magyarba és sok magyar költői alkotást szlovákba. Az egyik szövegkönyvíró az ö lánya, Jela Krcméryová volt, a másik Alexandra Braxatorisová, a híres szlovák költőnek Andrej Sládkovicnak (családi nevén Martin Braxatorisnak) az uno­kája. Mindketten mindent megtettek, hogy jó szövegkönyvet írjanak, feldolgozva Lőcsei Pál mester életét, a művész és a patrónusok sokszor megalázó viszonyát, az igazi tehet­ség ellen indított intrikákat és a szobrász magánéletét. Érdekes, hogy a darab gyilkos­sággal végződik, a szobrász egyik fia megöli a másikat. Mint szerző az opera zenéjéről nem nyilatkozhatok, de úgy érzem, a szöveg­könyvírók valóban dicséretre méltó munkát végeztek. — De mit mondana mégis a zenéről? — Előző operámat, a Tánc a sírás felett-et barokk motívumokra építettem, ennek az operának a zenéje, hogy úgy mondjam, rene­szánsz ihletésű. Persze áttanulmányoztam majd minden ilyen szlovákiai zenei forrást, a lőcsei reneszánsz zenegyűjteményt, hogy megvalósíthassam elgondolásomat. Az ope­ra „klasszikus": van benne kórus, balettbe­tét, de ugyanígy pantomim és karnevál jele­net is. Igyekeztem megfogni az egész kor zenei hangulatát. . . — Hány előadást ért meg eddig az opera ? — Besztercebányán úgy tudom, eddig ki­lencet, s a társulat a napokban indul el az operával szlovákiai körútra, majd végül Bra­tislavában is bemutatkozik vele. Játszották eddig Prievidzában, Zvolenban, áprilisban mutatják be Nyitrán. A társulatnak az az elképzelése, hogy játszani fogja minden olyan szlovákiai városban, amely kapcsolat­ba hozható Pál mester életével, igy Kassán (Kosice), Lőcsén, Iglón (Spisská Nová Ves), Bártfán (Bardejov), Eperjesen (Presov) és még több más helyen. A zenekart a turnén is Miroslav Smid fogja vezényelni, a rendező Koloman Ciliik, a koreográfus pedig Jozef Zajko. MÁRTON VÖLGYI LÁSZLÓ mukra. Lili, akit játszok, minden rosszat elvi­sel, ami vele történik, de csak úgy tudja kivédeni a támadásokat, ha látszólagos el­mezavarba burkolózik. Átlátja a dolgokat, tüntet a viselkedésével, de nem jut ki az áthatolhatatlan ködből. Bevallom, kétszázas vérnyomással és emelkedett testhőmérsék­lettel lépek színpadra, és az első perctől ösztönösen érzem, merre tartok. — Bordó ruha, térdharisnya, magas szárú fekete cipő —• ez már ugye. a Rozsdatemető Észtere ? — Nem nagyon szeretem ezt a lányt. Za­var nála, hogy nincsenek átmenetei. Vagy hallgat, vagy ordit. Mint mindenki más a környezetében. Talán a sorsa is másképp alakult volna, ha nem csapja meg a családi korlátoltság szele. Hábetler-lányokkal telik meg az öltöző. Gizi és Hajnalka életre keltői most színes divatlapot nézegetnek, görögországi forga­tásról és Bertolucci új filmjéről beszélgetnek; Borbás Gabi Mándy Ivánt hozza szóba. — Televíziós portréfilmjében kaptam sze­repet; felszolgáló leszek abban a presszó­ban, amelyben Mándy az életét tölti. Külö­nös, gyengéd szimpátiával átitatott kapcso­lat lesz a miénk, hiszen az író félelemmel, ugyanakkor nagy szeretettel közeledik a női nemhez. Amikor színpadra szólítják, még egyszer a tükörbe v néz, s megigazítja befont szőke haját. Átszellemült arcát látva biztosra ve­szem, visszafordulna, ha Eszternek szólíta­nám. G. Szabó László Máté Magda felvétele Esővel érkezett az alkony. Minél sötétebb van, annál kövérebb vízcseppek pattan­nak szét az ablakon. — Fáradt vagyok — töri meg a csendet Borbás Gabi a budapesti József Attila Szin ház öltözőjében. — Napok óta egyre inkább érzem, hogy fáradt vagyok, s rám férne már a pihenés. Ma is egész nap a szinkronstúdi­óban voltam. Hogy miért ez a bolondos iram? Nem tudom. De egyszer jól kialszom majd magamat, az biztos. A következő percben már a tükörben fi­gyelem. Arcát, szemét lesem, míg el nem kapja a tekintetemet. — Rég volt ilyen sok munkám — mondja őszinte hangon, közben arcfestéket és hajtű­ket szed elö a fiókból. — Pályafutásom első éveiben sem volt okom a panaszra, mert érdekesnél érdekesebb feladatokkal láttak el, később azonban egyre többször fordult meg a fejemben, hogy változtatni kellene az életemen. Most már nem bánom, hogy této­váztam. Ügy látszik, az idő mindent megold. — A tavalyi évadra gondol? — Igen, arra is. Azzal kezdődött, hogy „örököltem" egy szerepet. Egy amerikai egyetemista lányt, aki a hétvégéket takarító­nőként tölti egy tengerparti szállodában, közben milliomos szeretőre vágyik. — Nem zavarta, hogy korábban más valaki játszotta a szerepet? — Nem, dehogy. Egyébként akkor sem utasíthattam volna vissza, ha nem lett volna kedvemre való. A szerződésemben ugyanis az áll, hogy vállalnom kell, amit rám oszta­nak. Balzac Pajzán históriáinak vérbő komorná­ja jut eszembe, akit hitelesen, humorral fű­szerezve keltett életre. — Nagy örömünkre igazi műhelymunka részesei voltunk, hiszen Bodrogi Gyula, a zenés játék színpadra állítója olyan légkört alakított ki a próbákon, hogy mindenki fon­tosnak érezte magát. Tudta, mit és hogyan kell mondania, igy a kevés idö ellenére is nyugodtan dolgoztunk, s ráadásOl valameny­nyien úgy játszottunk, ahogy nekünk tetszett. — Tudom, Berényi Géza Halmijáról is ha­sonló emlékei vannak. — Barlay Gusztáv, a darab rendezője ugyanis elhitette velünk a mű aktualitását, s ettől minden instrukciója fontos volt szá-A magyarországi Kaposvár jurtának neve­zett új óvodája nem közönséges épít­mény, berendezése ugyanolyan szokatlan, mint a külseje. A gyerekeknek azonban különösen tetszik.

Next

/
Thumbnails
Contents