A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-02-14 / 7. szám

Csak egy perere... Tavasz, nyár, ősz, tél. Egy új szezon nem kezdődhet el divatbemutató nélkül, egy-egy jelentősebb fővárosi divatbemutató pedig BAKOS JUDIT manöken nélkül. — Hogyan lesz valakiből manöken ? — Rendszerint véletlenül, mert úgy látszik, a manökenre is áll az, ami a költőre: nem lesz, hanem születik. Sok esetben volt már példa arra is, hogy a reklámirodák és szalonok vezetői az utcán vagy egyéb nyilvános helyen láttak meg valakit, s az ismeretlenből némi rábeszéléssel manöken lett. A próbakisasszonyok többsége érettségizett s általában civil foglalkozást is űznek, elvégre a manökenség legfeljebb pár évig gyakorolható, bár aki vigyáz magára, az az évek során sem veszíti el ideális méreteit. — Melyek ezek? — Hozzávetőleg legalább 160— 170-es testmagasság, mell- és csípőbőség 96, derék 66 centiméter, testsúly 52—54 kiló. És van valami, ami mindennél fontosabb: a sikk. Tehát könnyed elegancia, kellem, finomság együtt. A vérbeli manöken mozgása többnyire aszerint alakul, hogy milyen ruhát visel. Másképpen jár a franciás, másképpen a sportos ruhában. Itt nyilvánul meg a tehetség, sőt az egyéniség is. — Sokat dolgozol? — A manökenség rokon a fotomodellséggel. Sokan, így én is, mindkettőt párhuzamosan űzöm. A ruhabemutató a manöken alapmunkája, a fotózásnak pedig külön nehézségei vannak. Néha egy-egy fotós a legfantasztikusabb pózba merevít, és amikor már teljesen elzsibbadtam, akkor mondja, hogy mosolyogjak. Szerencsére, mostanában a fotósokat is könnyebb rávenni, hogy kinn a szabadban dolgozzunk. Szeretem a természetet, mert színei és formái a legjobb hátteret adhatják. — Közismert tény, hogy általában feltűnően elegánsak vagytok. . . — Igen, mert sohasem tudhatjuk, hogy hol lát meg bennünket valaki a munkaadók és reklámszakemberek közül. Én például öltözködésben a hosszú, lezser vonalakat, a változékony színeket szeretem. — Sok időt fordítasz magadra ? — Csak annyit, amennyit minden nőnek kellene. Szerintem nincs „szép nő privilégium", mindenkinek egyformán törődnie kell magával. Főleg az arccal, a hajjal és a kéz ápolásával. — Hát a vonalaid? Azokat miképpen őrzöd meg? — Nem viszem túlzásba az evést és reggel-este rendszeresen tornázom. Valamikor sportoltam is, akkoriban szoktam meg a rendszeres testmozgást. — Mivel töltöd a szabad idődet? — A szabad időm egyetlen állandó elfoglaltsága az udvarlóm. Bármivel szívesen foglalkozom: mozi, tánc, színház, de csakis a leendő férjemmel együtt. — Mit csinálsz majd, ha már nem lehetsz manöken? — A szakmában szeretnék maradni, mint reklámszakember. — Adj valami jó divattanácsot, főképp fiataloknak! — Nagyon fontos, hogy nemcsak sok pénzből lehet divatosan öltözködni. Mi magunk is gyakran vásárlunk alkalmi boltokban olcsó ruhaanyagokat, s otthon megvarrjuk. Nemcsak az ember ruhatára gazdagodik így. de olcsóbb is. (mik-) Nem rossz dolog a mienkhez hasonló sokemeletes bérházban lakni. A lakók tapintatosak egymáshoz, éjjel nem jönnek haza kurjongatva, az ajtókat sem csapkodják hajnali háromkor, sőt sokan nem is köszönnek s mostanában már az is egyre ritkábban fordul elő, hogy kiöntik az alsóbb emeleteken lakó szomszédokat, ,a kéthetes tátrai üdülésre való elutazást megelőző izgalom ban nyitva felejtve a melegvizes csapot a fürdőszobában. Szóval panaszra alig van ok. Persze, azért aki szeret panaszkodni, az mindig talál erre okot. Mostanában például az a bizonyos energetikai világválság foglalkoztat bennünket, amely a tömegtájékoztatási eszközök szerint hozzánk is begyűrűzik. Ezt a begyürüzest nem úgy kell érteni, hogy a lakásokban kikapcsolják a központi fűtést — csak éppen nem kell állandóan nyitva tartani a szellőztető ablakot. A melegvízszolgáltatás sem szűnt meg — csak időszakokra korlátozódott. Söt: ez a begyűrűzés még azt sem eredményezte, hogy valaki (mondjuk a szülök) megtiltanák a házban és a környéken lakó srácoknak, hogy szünet nélkül utazgassanak a felvonón, fel-le, felle ... Az energetikai világválságot házunk lakói előtt elsősorban a házkezelöség által a lépcsőházban időről-időre kifüggesztett felhívások, figyelmeztetések, útmutatások aktualizálják. Hogy aszongya: ahol nem tartózkodunk — ott ne égessük a villanyt, a borotválkozáshoz nem okvetlenül kell egy hektoliter forróvíz, hogy téli időszakban intenzív módon kell szellőztetni stb. A házban tapasztalható számos tünetből Befejezés a 4. oldalról naszét. Országos felháborodás. Nemzetközi tiltakozó hullám. Bírósági tárgyalás, börtön. Akkor éreztem igazán, milyen sokan vagyunk, mennyire erősek vagyunk. Hatalmas tömeg áll mögöttem: az ország és a világ dolgozóinak szolidaritása! Akkor döbbentem tá, esetleg meg is kell halnom azért, hogy több helyünk legyen a világban. Már börtön és halál sem torpantott meg. 1931—32-ben a Kommunista Ifjúsági Szövetség területi titkáraként tevékenykedtem Érsekújvárott. Ott is felkeresett néhányszor Major István, Steiner Gábor. Vittem a központi vezetők utasítását a falvakba. Egyszerű és nagyszerű emberek egész sorával ismerkedtem meg. Aztán majd két esztendeig katonaidőmet töltöttem. További két évig munkanélküli voltam. 1936-ban a kommunisták segítségével kerültem be a Gumón gyárba. A fasizmus veszélye ekkor már Európára és a világra vetette árnyékát S a gyári mun: kás helyzete is elviselhetetlenebb lett. Az ifjú munkások körében fejtettem ki pártmunkát. Éreztem, mindenünnen száz veszély leselkedik rám. Szabotáltuk a munkát, tiltakoztunk a háború ellen, s 1941 március közepén lebuktunk. Olyan kiváló kommunisták kerülnek csendőrségre, bíróságra, börtönbe, mint Matik Emii, Puha Vince, Molnár Géza, Malifták elvtárs, jó-BEGYŰRŰZÉS azonban arra lehet következtetni, hogy a lakók az energetikai világválságot a legkevésbé sem veszik komolyan. Sőt, mit több, a házkezelöség kifüggesztette cetliket sem! Ezt abból is lehet látni, hogy a dolgok továbbra is a maguk kitaposott medrében folydogálnak tovább. Arra is lehet következtetni, hogy a begyűrűzésből eredő fejfájás sem tömegbetegség a házban s az emiatti álmatlan éjszakák száma is nagyon elenyésző. Mindezt nagyon szemléltető és egyszerű módon lehet ellenőrizni a ház hatalmas, kétszárnyú bejárati ajtajánál, mondjuk a reggeli vagy a délutáni csúcsforgalom idején, amikor a lakók munkába mennek vagy jönnek. Az ajtók nem önzáróak, vagyis isménti bezárásuk emberi erővel történik. Vagy inkább kéne történnie ... Mert ezt a kétszárnyú ajtót a lakók következetességgel mindig nyitva hagyák maguk után. Úgy ahogyan azt forró nyári napokon megszokták. De most jeges tél van és a nyitva hagyott ajtónyíláson szabadon és gátlástalanul süvít be a házba a szél, emeletről emeletre haladva, egészen a tizennegyedikig. S közben bebújik a nagyjából szigetelt lakásajtók alatt, a tévé előtt gubbasztó háziak talpa alá. A házbizalmi időnként kiírja az ajtóra, hogy „tessék bezárni", de ezt — ki vesz nálunk komolyan valamilyen tiltó táblát? — senki figyelembe se veszi. magam és mások. Megkóstoltatták velem a híres illavai fegyház keserű kenyerét. Magamba szívtam a börtön fojtó, dohos levegőjét. Ott sem nyugodtam. A fegyházban js szervezkedtem. Újabb és újabb embereket nyertem meg ügyünk számára. Erőt öntött belém az illavai börtön vasrácsain beszivárgott hír: A Vörös Hadsereg feltartóztathatatlanul nyomul előre, kitört a Szlovák Nemzeti Felkelés. Erősödik a kintiek mozgalma. 1944. augusztus 21-én megnyílnak a börtön kapui a politikai foglyok előtt. Óh, szabadság, hadd nézzek szemedbe ... Akik szabadultunk, mind kelet felé néztünk. Kelet jelentette számunkra mindig is a reményt. Kelet felé indultam az illavai fegyház vasrácsai mögül, a Vörös Hadsereg elé, amely Kelet-Szlovákia fővárosát, Kassát (Koáice), 1945. január 19-én szabadította fel. Ott ért Kassán a felszabadulás. Az ellenállás harcosai mind munkához láttak. Felvettük a kapcsolatot a szovjet városparancsnokkal. Háromszáz főnyi kommunista és antifasiszta tanácskozásra ült össze. A front erősítése, a rend helyreállítása szerepelt napirendünkön. A városi pártbizottság titkárának választottak. Fényre léptek a fényért pörölök! Később Bratislavában a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom titkárának neveztek ki. Nem sokáig tölthettem be ezt a funkciót. A magyar dolgozókra nehéz idők jártak, s az események engem sem hagytak érintetlenül. Négy hektár földdel kárpótoltak a város szélén. Kölcsönt vettem fel, és gazdálkodtam. Nem tört meg a hitem. Tudtam, jönnek majd értem. Szükség lesz rám. Úgy is volt. A februári győzelem után, 1949-ben már a pártközponton dolgoztam. A káderképzés és a mezőgazdaság szocialista átszervezése lett a feladatom. 1949-től 1961-ig számos szlovák és magyar tanítási nyelvű mezőgazdasági szakközépiskola megnyitását szorgalmaztam. Közreműködésemmel, s felelős szerkesz— Kovács lakótárs, ma reggelre mínusz 16 fokot jelentett a rádió, — figyelmeztette a minap a szomszédot. — De jó annak, akinek reggelenként még rádiózni is van ideje, én örülök, ha elérem a buszt, — horkantott fel a szomszéd s kiviharzott a házból, tárva-nyitva hagyva maga után az ajtót. Egymás után lépnek ki a házból (jönnek haza) a lakók. S az embernek már csak egyetlen kívánsága van: hogy valaki, legalább egyetlen lakó csukja be maga után az ajtót! S már-már kedvét veszti a várakozó, amikor megtörténik a csoda, egy tízéves fii személyében. Előreszaladva, készségeser tárja ki a házbizalmi által korábban becsukott ajtót és gálánsán maga elé enged gyerekkocsit toló anyját, aki nagy sebbellobbal érkezik. Amikor az anya kimegy, a fit nagy készséggel nekilát, hogy becsukja az ajtószárnyakat, de az anyja türelmetlenü ráförmed: — Hagyd már az ördögbe azt az ajtót nem elég, hogy miattatok elkésem, méc most is hülyeségekkel szórakozol. .. Siess siess... A fiú egy pillanatig tanácstalanul néz az ajtóra, utána a gyorsan távolodó anyjára majd vállat vonva, ügyet sem vetett többet í kitárt ajtóra, s anyja után iramodott. S a jeges januári szél továbbra is vidámar és gátlástalanul süvített be a ház elöcsarno kába, onnan fel az emeletekre, egészen fel fel a tetőig. Mondhatnám úgy is: begyűrűzik a ház ba ... AGÓCS VILMOÍ tésemmel indult útjára a Szabad Földmű ves. A mezőgazdasági irodalom és propa ganda is a munkakörömbe tartozott. 1949-ben Major Istvánnal, Fábry István nal, Lőrincz Gyulával és másokkal azt megbízást kaptam, hogy segítsem elő magyar dolgozók bekapcsolódását az ép tő munkába. Mindent megtettem ezért, i CSEMADOK alakuló közgyűlésének így é is egyik előkészítője lettem. Országo alelnöknek választottak. Évekig részt vei tem a Központi Bizottság Elnökségéne munkájában. Több mint tíz évig dolgoz tam a pártközpont mezőgazdasági osztí lyán. Rengeteget utaztam, nagyon so szövetkezetet alakítottam. Volt már he lyünk a világban. A legmegfelelőbb feltí teleket kellett kialakítanunk. Magunknal másoknak, mindenkinek. Ha Dél-Szloví kia járásaiban megfordulok és a virágz szövetkezeti gazdaságokat látom, meglc dul a szívem. Mert arra gondolok, hog munkám nem volt hiábavaló. Mikor a pártközpontban fontos posztr állítottak, Krausz Feri barátom jutol eszembe. Ő vezetett rá az olvasásra, tani lásra. Vajon most milyen könyvet nyomn a kezembe? Mert most már építeni kel 1952-ben elvégeztem a CSKP KB öthón, pos pártiskoláját, s felnőtt fejjel, távútoi leérettségiztem a komáromi mezögazd; sági szakközépiskolában. A Kosúti Mac termesztő Állami Gazdaság élén már mi gam is tudtam, milyen könyvet forgassa a kezemben. 1973-tól vagyok nyugdíja: de a problémáit még mindig érdekelnel Időnként összehívnak bennünket, megbc szélik velünk a gondokat. A 120. utc; pártszervezethez tartozom. Oda járó gyűlésekre. Meg amikor tehetem, a ke tembe is szívesen megyek. No és ... o vásni változatlanul nagyon szeretek, nei unatkozom. MÁCS JÓZSE (Prand! Sándor felvételi