A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-03 / 1. szám

csak a tanulóifjúsága, de a tanári kara is. Voltak olyan professzoraink, akik vakon gyűlöltek minden forradalmiságot, diáktársaim között pedig tucatszámra akadtak olyanok, akik később nyilasokká lettek. Ebben a gimnáziumban érettségiztem le végül, és bár édesapámat nem nagyon lelkesítette elhatározásom, anyám biztatására a Színművészeti Főiskolára jelentkeztem. Fel is vettek minden akadékoskodás nélkül. Császár Imre tanárom kitűnően tanította a versmondást, nagyon sokat köszönhetek e téren neki. — Főiskolás korában is újpesti lakos maradt? — Független életet akartam élni, s apámnak sem tetszett, hogy a színészetre adta a fejét kisebbik fia. Ezért albérleti szobákban tengődtem, s bizony nemegyszer nyomorogtam, a statisztálásból ugyanis nemigen urizálhatott akkoriban az ember. Színházamban, a Nemzeti Színházban sem volt sok szerencsém az első években, ezért aztán a Színművészeti Főiskola mellett a bölcsészkar magyar—francia szakára is beiratkoztam. És bár a színháztól egy percig sem tántorodtam el, igen sok hasznom volt filológiai tanulmányaimból. Többek között szenvedélyesen gyűjtöttem a Daumier-illusztrációkat, s amikor egyszer egy III. Napóleonról szóló darabot hoztak színre a Nemzetiben és engem kértek fel a jelmezek tervezésére; olyan kosztümöket terveztem a Daumier-skiccekből, hogy 300 pengővel jutalmazták a munkámat. Ebből a pénzből teljesíthettem vágyamat, Párizsba, Ady Párizsába utazhattam s ott tölthettem két egész hónapot. Igaz, hogy Párizs ekkor már tele volt Hitler elől menekült német emigránsokkal, de ez is pozitívumként hatott akkor rám. Részint párizsi élményeimnek köszönhetem, hogy hazatértem után kapcsolatot kerestem és találtam a munkásmozgalommal. — Színészi teljesítményének sokrétűségét még az ország határain kívül élő magyarok is igen jól ismerik. Tudjuk, hogy minden műfajban kiváló, nagy erejű drámai karakter, különösen shakespeare-i alakításaiban, Hamlet, III. Richárd, Jago szerepeiben, valamint Moliére Tartuffe-jé ben nyújtott maradandót. De emellett derűs humorával is sikereket arat. Felejthetetlenek voltak például a Psota Irénnel kettesben előadott humoreszkjei, a közönség szívből kacagott ezeken a jól sikerült tréfás jeleneteken. Persze, sok-sok nagy sikerű filmben is maradandót nyújtott. A szűz és a gödölye, az Erkel, a Merénylet. A kőszívű ember fiai, A tizedes meg a többiek, A helység kalapácsa, az Egy magyar nábob, az Egri csillagok, a Szerelmi álmok. A gyilkos a házban van stb. És most kérem, mégis arról beszéljen inkább, amiről ma már szinte legendák keringenek. Azokról az illegális előadó délutánokról, amelyek miatt nemegyszer majdnem a vásárra vitte a bőrét. — 1939-ben a Népszavában dolgozó ismerőseim felszólítására mentem el először a vasasokhoz, ahol A város peremén című verset mondtam el az ott összegyűlt munkások előtt. Szinte megdöbbentő volt itt ezeknek az egyszerű embereknek a tetszésnyilvánítása. Ezután kezdtük el Hont Ferenccel együtt rendezni a vigadói estéket. Éles küzdelmet kezdeményezett ezzel a kommunista párt, hiszen mi nemcsak József Attila-verseket adtunk elő, hanem Csokonai-, Vörösmarty-, Petőfikölteményeket is. Ezeket pedig hogyan tilthatta volna be a munkásellenes uralkodó osztály, amikor az iskolában is azt tanították, hogy ezek hazafias versek. Volt például egy Csokonai-vers, Az estve című, amelynek közepén az urakat bírálta a költő és ezért teljes egészében nem jelentették meg. Nos, én teljes egészében elmondtam ezt a költeményt, s elképzelhető, hogy mit kapott ezért a nyakunkra ültetett cenzor! De úgy is fricskát adtunk az estekre kiküldött rendőrségi spicliknek, hogy ha valamelyik versben előfordult az a szó, hogy forradalom, úgy ejtettük ki e piros posztóként ható főnevet, hogy forr a dalom! A Népligetben, az akkori vurstliban pedig egyszer olyan „sikerrel" adtuk elő Moliére: George Dandin című vígjátékának Duda Gyuri változatát, hogy két nap múlva már rendőrlegények kergették szét az ott gyülekező munkástömeget. Persze, később már ravaszkodással sem tarthattuk meg az előadó esteket. 1944. március 19-én délelőtt például egy jóakaratú rendőrtiszt állított meg a Nemzeti Színház bejárata előtt és figyelmeztetett, hogy se a színházba ne lépjek be. se pedig a lakásomba ne térjek haza. Ekkortól kezdődött el aztán a bujkálás. Hamis papírokkal rengeteg rejtekhely-lakásban laktam, még az elmegyógyintézetben is meghúzódtam, amíg ott is gyanússá nem váltam. S mindez addig tartott, amíg fel nem szabadították a szovjet katonák Pestet, akkor jött csak elő Törzs Jenő, Bajor Gizi, Csortos Gyula, Somlay Arthur, Gobby Hilda és jómagam, hogy felépíthessük az ostrom alatt megsérült kedves Nemzetinket. — Igaz, hogy úgy ismerkedett meg József Attilával, hogy a köteteit árulta ? — Igaz, bár ez elég elkedvetlenítő eset volt. Jó barátságban voltam Cserépfalvi Imrével, a híres könyvkiadóval s az ő könyvesboltja előtt árultam barátomnak. Hevesi Andrásnak Párisi eső című könyvét, az első könyvnapon. Ugyanakkor jelent meg József Attilának is Nagyon fáj című kötete, és mert Attila is bent volt az üzletben, bemutatott neki Cserépfalvi Imre. Természetesen a Nagyon fáj című kötetet is árulni kezdtük Olthy Magdával együtt, de mindössze 3-3 kötetet tudtunk a vevőkre rásózni. A legszomorúbb azonban az egészben az volt, hogy József Attila ott sétált mögöttünk, kezében dedikálásra kész irónnal. Nagyon lehangoló eset volt bizony ez, a magyar irodalom egyik legnagyobb költőjétől hat aláírást igényeltek csak egy egész nap alatt! — Még egy utolsó kérdés. Volt már színházigazgató, főrendező a Nemzeti Színházban, képviselő és a Színművészeti Főiskolán katedravezető. Mi szeretne még lenni? — Újra tizenhat éves újpesti Toldi Miklós utcai polgár — válaszolta Major Tamás mutatóujjával kihangsúlyozva a 16-os számot. És széles mosollyal hunyorított feleségére, Judit asszonyra ... NEUMANN JÁNOS Emberi sorsok AZ ELSŐ LÉPÉSEK Kormányrendelet biztosítja, hogy a börtönbüntetését töltő elitélt szabadulása előtt rendezze szabadulása utáni letelepedésével és munkába állásával kapcsolatos ügyeit. Az elítélt találkozhat vagy levelezhet családtagjaival és volt vagy leendő munkáltatójának megbízottjával. Ez utóbbi lehetőséget elsősorban a munkaerőhiánnyal leginkább küzdő építőipar használja ki, de néhány nehézipari nagyvállalat megbízottja is gyakori látogató a börtönökben. Illetve még valaki: a büntetésvégrehajtó-intézetből szabaduló egyén gyámügyi utógondozásával megbízott hivatásos pártfogó. A börtönből szabadultak társadalmi beilleszkedését segítő gyámügyi előadó most velem szemben ül és egy vaskos iratkötegben lapoz. — Hogyan lesz valakiből hivatásos pártfogó ? — kérdezem. — Ez a munkakör viszonylag új. úgyhogy erre eddig még senki se készülhetett tudatosan — válaszolja a rokonszenves fiatalember. — Tulajdonképpen én véletlenül csöppentem bele. Pedagógiai végzettségem van. néhány esztendeig tanítottam, utána a népművelésben dolgoztam. most pedig a börtönből szabadultakkal foglalkozom hivatásszerűen. Érdekes és sokoldalú munka, de amíg eljutottam eddig a felismerésig, addig rengeteg tankönyvet és pszichológiai tanulmányt olvastam el, hiszen tudatosan tanulmányoznom kellett az úgynevezett kriminális személyiség mibenlétét és kialakulását. — Mint mondja, sokat olvasott s tanult a bűnözés tárgyköréből. Ezek szerint bűnözőnek születni kell. vagy egyszerűen azzá válik valaki? — Névleges értelemben vett ..született" bűnöző, legalábbis a tudomány mai állása szerint, nincs. De már csecsemőkorban vagy gyermekként érhetik az embert olyan agyi és idegrendszeri hatások. amelyek hajlamossá teszik a bűnözésre. Az ilyen emberekre talán az a legjellemzőbb, hogy sodorhatók, gyenge az akaraterejük, érzelmi életük bizonytalan. könnyen befolyásolhatók és nehezebben viselik el az érzelmi megrázkódtatásokat. mint az egészséges emberek. Itt lép előtérbe a környezet szerepe, hiszen végső soron a környezeti hatások döntik el: bűnözővé válik-e az illető vagy sem?... Például munkakerülő, alkoholista szülők gyermekeiből csak ritkán válik dolgos, becsületes felnőtt. — A bírósági tárgyalásokon a legapróbb részletekig fény derül a bűnelkövetés motívumaira? — Az igazságszolgáltatás a mindennapi munka gyors egymásutánjában nem képes arra. hogy minden konkrét esetben teljes mértékben feltárja a bűn elkövetésének mélyebb okait. A bírósági tárgyaláshoz kapcsolódó pszichológiai elemzés csupán a büntethetőség megállapítására korlátozódik. A gyámügyi utógondozást. a pártfogói felügyeletet a bíróságok rendelik el. többnyire olyankor. amikor feltételezhető, hogy az elítélt esetleg újra rossz társaságba keveredik. hogy előbb-utóbb bűncselekményt fog elkövetni. Ennek megelőzése, lehetőleg, a pártfogó feladata. — Az utógondozással foglalkozó gyámügyi előadó, a hivatásos pártfogó tehát úgy dolgozik, mint egy pszichológus? — Ez talán túlzott állítás, mert sem tudományos, sem gyógyító szándékkal nem végzünk vizsgálatokat: nem mélyedünk el a lelki motívumok bogozgatásában. A törvény voltaképpen csak azt teszi feladatunkká, hogy segítsük pártfogoltjainkat munkába helyezni, gondoskodjunk szállásukról, meghatározott ideig ellenőrizzük életvitelüket, új munkahelyükön szervezzük meg a társadalmi patronálásukat. . . Persze, a törvény szabta jogkörön túlmenően is bőven van tennivalónk. Hogy csak egyetlen példát említsek: hiába várja biztos megélhetés a börtönből szabadulót, ha segítség nélkül képtelen arra, hogy rendezze családi kapcsolatait: ha azok, akikre évekig reménykedve gondolt, nem hajlandók viszszafogadni: ha az elszenvedett kudarc után a szabad életben ismét kudarcokkal kell szembenéznie. — Mi a legszükségesebb a társadalomba való újabb beilleszkedéshez? — A börtönből szabadult embernek rengeteg akaraterőre van szüksége, a környezete részéről pedig biztos támaszra. A szabadlábra kerülő, büntetését letöltött személy szeretne valakiben megkapaszkodni és biztonságot érezni maga körül. Ezek sorsdöntő pillanatok. A pártfogó munkájának ezek a legfelelősségteljesebb mozzanatai: őszinte, emberi kapcsolatot kell létesítenie pártfogoltjával. Ehhez kapcsolódik a munkába helyezés és a szálláskeresés igényes, de az előbbieknél mégis sokkal könynyebb feladata. — Ha jól értem, akkor a börtönviselt emberek életében két kapaszkodó van: a család és a munkahely. . . — Igen. Ha a börtönből szabaduló elítéltnek jók a családi kapcsolatai, ha a munkahelyén bizalommal fogadják, akkor csaknem biztosra vehető, hogy többé nem találkozunk vele a bírósági tárgyalótermekben. Ezért fontos, hogy pártfogók egyengessék a talajtvesztett emberek első lépéseit, mert ha azok a kocsmába vagy a régi cimborák közé vezetnek, úgy szinte biztos, hogy az út hamarosan visszakanyarodik — a börtönbe. — A büntetésvégrehajtó-intézetekből szabaduló, büntetésüket letöltött személyek miként fogadják a gyámügyi utógondozást? — Sokan kissé bizalmatlanok a hivatásos pártfogóval szemben, attól tartanak, hogy újabb felügyelet alá kerülnek. Pedig ebben a munkakörben nem a felügyelet, hanem a jóindulatú és segítő szándékú pártfogás dominál. — Befejezésül egy személyes kérdés: a sok zsákutcába futott élet láttán nem keseredik el? — Úgy kezdtem ezt a munkát, hogy az egyik pártfogoltam ellopta a pénztárcámat. benne hatszáz koronát. De el tudtam felejteni, mert az én hanyagságom is közrejátszott benne. Azt vallom, hogy különbözőek az emberek, és a rászorultaknál mindig a segítség lehetőségét keresem. Itt tanultam meg, hogy az embernek küzdenie kell. Mindig küzdenie, ha ember akar lenni. 17