A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-02-14 / 7. szám

Hétvégi levél technológiai fegyelem, amit az újítások kapcsán alkalmazott változtatások átmenetileg esetleg megbonthatnak. Ezért hát — ugyancsak egyes vezető beosztású dolgozók szerint — minek változtatni? Általános, sok tekintetben káros tapasztalat, hogy akinek magasabb képzettsége és beosztása van annak könnyebben elhiszik, hogy hasznos javaslata van, míg a munkásoknak nehezebben. Ráadásul az is gyakorta előfordul, hogy a főnök féltékenykedik, ha a beosztottnak ötlete támad, mert a tekintélyét félti. Olyan vezetők is vannak, akik attól tartanak, hogy az újítási díjak elviszik a nyereséget. — Az újítómozgalom szervezete, irányítása megfelelő? — kérdezem az osztályvezetőtől. A mérnök egyből, határozottan válaszol. — Az újítómozgalom szerepét ezerkilencszázhetvenkettő óta külön törvény szabja meg, de a kollektív szerződésekben is megfelelő hangsúlyt kap. A teljesség kedvéért azonban azt is el kell mondani, hogy az üzemekben folyó munka szervezettsége már eléggé magasfokú, ami bizonyos értelemben hátráltatja az egyéni kezdeményezést. Ezt mutatja a gyakorlat is, mert az egyéni találmányok és újítások helyett egyre több kollektíva jelentkezik újítási ötletekkel. — Mi ösztönzi az efféle kezdeményezéseket? — Általában az a szándék, hogy kisebb megerőltetéssel vagy kevesebb nyersanyag elpazarlásával többet és jobbat tudjanak termelni. De a pénz is ösztönzi az újítókat, hiszen az elfogadott javaslatokért jutalom jár. — Tulajdonképpen mit nevezhetünk újításnak ? — A törvény ezt is pontosan meghatározza. Ennek értelmében újítás az olyan műszaki, illetve üzemszervezéssel kapcsolatos megoldás lehet, amely viszonylag új és a vállalat részére hasznos eredménnyel jár, s nem tartozik előterjesztőjének munkaköri kötelességei közé vagy munkaköri feladatán belül jelentős alkotói teljesítménynek minősül. Mind a találmányok. mind az újítások célja a termelőerők gazdaságosabb kihasználása, a munkatermelékenység növelése és a dolgozók alkotó tevékenységének támogatása. Gondolom, mindebből egyértelműen nyilvánvaló, hogy az újítómozgalom elsődleges lényege a hasznosság. Ezért elgondolkoztató, sőt, megdöbbentő, ha az ember — országjáró körútjai során — a fent említett s az ehhez hasonló ellenpéldák egész sorát tapasztalja. Az osztályvezető is kissé bosszúsan, amolyan zárótételként leszögezi: — Az újítómozgalom gazdasági hasznosságához egy pillanatig sem fér kétség, hiszen az elfogadott javaslatokból származó anyagi nyereség, országos viszonylatban, évente sok milliárd koronára rúg. Ezért bosszantó, hogy a feltalálók és az újítók nem mindenütt kapnak kellő támogatást. A jövőben ezért fokozottabb figyelemmel. a brigádmozgalom és a szocialista munkaversenyek mintájára, társadalmi mozgalommá kell terebélyesíteni a feltalálók és az újítók felkarolását is. Búci mérnöknek igaza van, hiszen mit ér az ötlet, ha az asztalfiókban porosodik, vagy még annál is szomorúbb sorsra jutván teljesen visszhangtalan marad ?! Statisztikai adatok tanúsága bizonyítja ugyanis, hogy áz elfogadott találmányoknak és újítási javaslatoknak csupán mintegy fele valósul meg a gyakorlatban is. Ez pedig elgondolkoztató arány, hiszen a régi népi bölcsesség is úgy tartja, hogy a legeslegjobb ötletnek is csak úgy van haszna — ha egyben foganatja is van. MIKLÓSI PÉTER GYÖKERES GYÖRGY felvétele A prágai televízió adásában rendszeresen nyomon követi, hogy társadalmunk tagjai hogyan gazdálkodnak a kenyérrel. Két ilyen adást láttam, amelyek beszámoltak arról, hogy a kukák sokhelyütt tele vannak kenyérrel, és bizony nemcsak szeletekkel, de fél kenyereket is lehet bennük jócskán találni. Nincs semmi új a nap alatt, hisz ugyanez a helyzet nálunk is, Szlovákia kisebb-nagyobb városaiban. Erről a témáról már mi is írtunk, s több más lap is foglalkozott vele. A helyzet ennek ellenére sem változott, továbbra is rengeteg kenyeret dobnak ki az emberek, s meggyőződésem, hogy ha a kenyér minősége nem változik meg lényegesebben, minden marad a régiben. Nem is azért hivatkozom a televízió említett adásaira, hogy erősítsem az eddig elhangzott bírálatok jogosságát, de főleg azért, mert a legutóbbi adásban arra is történt utalás, hogyan lehetne megmenteni a sok tonnányi száraz kenyeret a népgazdaság számára. A hangsúly tehát azon van, hogy ha már úgy sem tudunk változtatni a helyzeten, akkor legalább azon törjük a fejünket, hogyan lehetne menteni azt, ami menthető, hogyan hasznosíthatnánk a sok-sok tonna kidobott kenyeret főleg az állattenyésztésben. Mert azt is kiszámították, hogy hány tonna kenyérrel hány ezer kilogramm sertéshúst tudnának kitermelni szövetkezeteink. Ami egyáltalán nem megvetendő dolog, mert ez több húst jelentene a belső piacon és esetleg kivitelre is jutna belőle, ami devizabevételt jelentene. A televízió említett adásában ezt a számítást csak a Prága egyes lakótelepein észleltekkel kapcsolatban végezték el. De mi lenne akkor, ha kibontakozna egy valóban országos mozgalom azzal a céllal, hogy minden darab kidobott kenyér oda kerüljön, ahol nem kis hasznot hoz. Akkor azt hiszem, milliós értékeket lehetne megmenteni. Erről jut eszembe, hogy Bratislavában már hónapok óta a szemetes kukák mellett igen sok helyen két másik konténer is áll, az egyik szines, a másik a fehér üvegből készült palackok részére. Amíg ezek nem álltak ott, a lakók a kukákba dobták be őket. Amióta azonban ott állnak, megfigyeltem, hogy az emberek szinte kötelességszerűen ezekbe dobják be a nem betéti díjas palackokat, sőt még a színeket sem keverik össze. Felmerült bennem. mi lenne, ha legalább a lakótelepeken további konténert állítanának fel a száraz kenyér összegyűjtésére. Ezeket a tartályokat azután hetente egyszer — vagy szükség esetén többször is kiürítenék, s az így összegyűlt kenyeret vagy közvetlenül a mezőgazdasági vagy a takarmánykeverő üzembe szállítanák. Szerintem ez megvalósítható, mert ha tudunk gyártani konténert a palackok számára, akkor tudnánk a hulladék kenyér számára is. Nem tudom hirtelen, melyik közület hatáskörébe tartozik, hogy egy ilyen mozgalmat elindítson. De úgy gondolom, hogy valamely központi hivatal utasítása nélkül is igen sokat tehetnének a járási és a helyi nemzeti bizottságok s a járási mezőgazdasági igazgatóságok, ha kezdeményezöen lépnének fel ebben a kérdésben. Érdemes lenne elgondolkodni főleg a városokban és a várósi jellegű településeken, ahol a legtöbb hulladék kenyér megy kárba, kerül a kukákba, pedig hasznosítható lenne és egyrészt elősegíthetné az egész társadalom javát szolgáló hústermelés növelését, másrészt esetleg kevesebb szemes takarmányt kellene külföldről behozni, devizáért.