A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-02-14 / 7. szám

1970 novemberében írtam terjedelemben nagyobb riportot Kugler Jánosról. Újsághír közlésével vezettem be írásomat. Kugler János elvtársat, a Kosúti Magtermesztő Állami Gazdaság igazgatóját 60. születésnapja alkalmából Munka Érdemrenddel tüntették ki. Korábban már megkapta „Az építésben szerzett érdemekért" kitüntetést. 1927-től 1931-ig az illegális Kommunista Ifjúsági Szövetség tagja. 1939-től a kommunista párt tagja. Most, 1981-ben a CSKP megalakulásának esztendejében Kugler János negyvenedik éve tagja Csehszlovákia Kommunista Pártjának. A hetvenegy esztendős nyugdíjas kommunistától kérdezem: Hogyan kezdődött? Apám négy évig Vágvecsén dolgozott, s én ott születtem 1910-ben. Ez a falu nem maradt meg az emlékezetemben. Hegyen nevelkedtem egy hatgyermekes nagy családban. Tízéves koromban a szüleim elvittek Karika Imre nagybácsimhoz, akinek saját földje volt meg cipészmestersége. Egy évig voltam ott. Megtanultam bánni a suszterkalapáccsal. Két hónapig bent aludtam a házban, aztán kitettek az istállóba. Az ausztriai Lajtagátán történt mindez. Inas voltam, szolga voltam, de nem ez bántott. A postát nem adták át nekem. Az ígéretet megszegve iskolába sem írattak be. Béres otthon is lehetek, gondoltam. 1921 karácsonyán fogtam a cókmókomat, és hazaszöktem. Irományom azonban nem volt. Nem engedtek át a határon. Pandorfban összejöttem egy lovaskocsis asszonyai, aki Pozsonyba hordta az árut a piacra. Segítségével jutottam át a határon. A Duna-parti városban anyám testvéréhez kéredzkedtem be. Elmondtam, mi történt. Nem értett meg. írt haza. Jóska bátyám jött értem. Anyám szidott. Itthon nincs jövőm. Ott lehetett volna. Apám vett pártfogásába. A gyereknek otthon a helye. Megkezdődött gyermekéletem kálváriája. 1922 márciusában, áprilisában már engem is vittek az urasági földekre gyomlálni. Hideg volt, az öltözékem silány, azon járt az eszem, hogyan szabadulhatnék innen. Anyám talált megfelelőbb helyet Vaxler galántai kocsmárosnál. Pincér lettem. Vaxlerné intézkedett. A vendéglő sarkában, tenyérnyi helyen fogok aludni. Nem is volt rossz. Ha tovább maradtak a mulatozó vendégek, mindig kaptam borravalót. Összegyűjtöttem vagy hétszáz koronát. A kocsmáros öccse rám támadt. Honnan van annyi pénzem ? Mondtam. Hozzám akarta vágni a kancsót. Fogtam megint a cókmókomat, és hazamentem. A pénzt egy fillérig odaadtam anyámnak. Ez 1923-ban történt. Ebben az évben halt meg apám. Huszonnégy esztendeig volt béres. Anyám azt tanácsolta, menjek az intézőhöz. Mentem, és két dolgot kértem Schwarz úrtól. Csépléskor lehessek zsírozó, s tavasztól őszig lehessek bojtár a növendékállatoknál. Mindkét kérésem teljesült. Ennyi jutott családunknak az apám nyugdíjából. Csépléskor két mázsa búza volt a jutalmam, a bojtárkodásért heti harmincöt koronát kaptam. Ekkor kerültem Manczal Pista bácsi mellé, aki a Feketevíz partján, a legelőhöz tartozó ré-ÍMMMB LI Li mMMÍ szen csinált egy kertet. Itt tanultam meg a növénytermesztést. Mindent termeltünk, amit meg lehetett enni. Halásztunk is, rákásztunk is. Gyermekkorom szép időszaka volt ez. Aztán nehezebb lett a sorunk. Legidősebb bátyám, Ferenc, megnősült, Jóska bátyám is. Sándor bátyám lett volna a családfő, de gyakran gyengélkedett, alig keresett valamit. 1925-ben visszakerültem Pozsonyba. Ruházati boltban szereztem állást. Kifutó lettem. Havi 160 koronáért. Nagyon nehéz volt belőle megélni. Szerencsére borravaló is csurrant-cseppent. Már nem a nagynénimnél laktam, hanem éjjeli szálláson. Havi húsz koronát fizettem egy díványért. 1926-ban ötlött szórakozást szervezünk hétvégeken. Köztünk van olyankor Róth Imre, a Szlovákiai Kommunista Ifjúsági Szövetség titkára is. Aztán már ezekre a találkozókra jártam. Otthagytam a ligetfalusi gazdát. A Rózsa utcában szereztem lakást magamnak. Itt megin hatvan koronát fizettem egy hónapra. Krausz Ferenccel laktam együtt, akivel az illegális mozgalom hozott össze. Ö tanított meg a marxizmus—leninizmus alapjaira, a rendszeretetre, a pontosságra, ami illegalitásban alapvető követelmény. Ö vezetett rá az olvasásra. Darwin fejlődéstana óriási hatással volt rám. Összeomlott bennem minden, amit vallásos nevelésnek neveznek. Minimális bérért, heti 86 koronáért dol A 120. utcai partszervezet gyulese utan föl bennem, jó lenne bejutni a zománc- és edénygyárba. Fél évig ácsorogtam a gyárkapu előtt szabadidőben. Mindig mást vettek fel előttem. Otthagytam a ruházati boltot, s elszegődtem egy ligetfalusi kisgazdához, aki szekerén hordta a gyümölcsöt a piacra. Több időm lett a gyárkapu előtti ácsorgásra. Bejutottam aztán, s elkezdődött életem mozgalmi időszaka. A gyárban barátkoztam össze Nagy Ferenccel, Mészáros Károllyal, a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjaival. Közrekaptak, beszerveztek munkájukba. Ekkor kerültem kapcsolatba először a kommunista párt tagjaival. Segédmunkás voltam a kemencéknél 1930-ig. De mivel töltöm a hétvégéket? Ezt az ifjú kommunisták kérdezték tőlem. Egy ligetfalusi gazdának segítek. Tudod mit, mi közös kirándulást. Kugler János goztam a gyárban. A munkafeltételek is rosszak voltak. Nagy volt az elégedetlen ség a munkások körében. 1930 tavaszán a kommunista párt tagjai és az ifjú kommunisták kidolgozták követeléseinket. A küldöttségnek én is tagja voltam. Men tünk az igazgatóhoz. Meghallgatott bennünket, és azt mondta, hogy behívatja a többi párt vezetőit is, és csak azután válaszol. Követeléseinket persze elutasította. Letettük a munkát. Sztrájkbizottság őrködött a gyárkapu előtj. Én is tagja voltam. Egyszercsak megérkezik Zöld Tóni, a rendőrségi autó, bevisznek a rendőrségre és csihi-puhi. Akkor vertek el először amúgy istenesen. A kihallgatás kb. 48 óráig tartott, aztán elengedtek. Mentem vissza a gyárba, de már nem engedtek be a kapun. Ott várt a felmondólevél a portán. Major István tudott a sztrájkról. Behívatott a titkárságra, ahol a Pravda chudobyt szerkesztették. Azzal vigasztalt, hogy Róth Imre majd szerez nekem állást. S azt mondta, el kell mennem iskolába. Most jönnek haza Moszkvából, iskolázásról az elvtársak, most már engem küldenének. Húszéves voltam, féltem, gondolkozási időt kértem. Krausz Ferencnek elmondtam, milyen választás előtt állok. A Major István elgondolását pártolta. — Nézd, Feri, nem egyszerű ez. Öt elemim van. Csak magyarul tudok. Mire megyek Moszkvában a tanulással? Végül azt válaszoltam Major Istvánnak, hogy még nem vagyok elég képzett, itthon szeretném elsajátítani a marxizmus—leninizmus tudományát! — Jó — adta beleegyezését Major elvtárs. A gyárban 15 százalékos béremelés történt. Megoldották a szellőztetést is. Én akkor már a kapun kívül voltam, mégis melegítette a lelkemet a hír. Másokért tenni, mások anyagi körülményein javítani, csodálatosan jó érzés! Róth Imre törődött velem. Beajánlott kifutónak Grünhut Leopold cukrásznál. Hátikosárban hordtam az árut. Ezt csináltam vagy négy hónapig. Közben választásokat írtak ki. Bevontak engem is a választási plakátok ragasztásába. Egyik társamat lefogták. Beköpött. A detektívek a cukrászhoz jöttek értem. Grünhut reszketett a félelemtől. Szeme láttára vezettek el. S még be sem értünk a rendőrség épületébe, már a lábamba rúgott az egyik rendőrkopó. Nem vallottam, elengedtek. Visszamentem az üzletbe. Grünhut kétségbeesetten fogadott. — Kérem, menjen innen! Nem akarok konfliktusba kerülni a rendörséggel. — Megyek, ha három hónapra kifizeti a bérem. Fellélegezve számolta le elém a pénzt. Ismét az utcára kerültem. Róth és Major elvtársak azt ajánlották, menjek szépen haza. A rendőrség már a nyakamon. Hallgattam rájuk, és Kosúton a báró földjén dolgoztam. Hogyan folytatódott? Otthon mindjárt bevontak a Kommunista Ifjúsági Szövetség szervező munkájába. Helyi szervezeteket alakítottam. Alig voltam együtt a családommal. El is neveztek nyugtalan léleknek, pedig én csak több helyet akartam magamnak és másoknak a világban. Már otthon is megfigyelés alatt álltam. A csendőrök dühösen verték az asztalt. Mi az, hogy fellendült a mozgalmi munka? Házkutatást tartottak anyámnál. Ki is hallgatták. Hová jár a fia és gyakran jár-e el hazulról? Anyámtól azonban nem tudtak meg semmit. Richter Mihállyal, Varga Bélával, Horváth Gyulával, Hájek Leopolddal és másokkal kapcsolatot tartottam. Richter akkortájt jött vissza a Szovjetunióból. Nyugat-Szlovákia kerületi titkára volt. Már más szervezetek gyűléseire is eljártam. Tudtam, csendőrkopók figyelik minden lépésemet, de nem bántam. Kosúton részt vettem a nők gyűlésének előkészítésében: Hucsko Cecília tartott előadást. Hogyan élnek a nők a Szovjetunióban?! címmel. Mindenüvé küldtek 1931. május 1-én én voltam az alsószeli nyilvános gyűlés szónoka. Május 25-én kellett volna nyilvános gyűlést tartanunk Kosúton. Úgy készültünk, hogy a környék falvaiból is jönnek, s Major István lesz a szónok. A gyűlést kétszer betiltották. A harmadszori betiltásról szóló irat aznap reggel érkezett meg. Lefújni már nem lehetett a gyűlést. Felvonulás, összecsapás, sortűz. Halottak, sebesültek sza(Folytatás a 22. oldalon)