A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-02-07 / 6. szám

Innen-onnan Hallottuk- olvastuk-láttuk HELYTORTENET Nagysalló Érdekes, 12 oldalas, 22 színes fényképpel illusztrált kiadványt, úgynevezett tájékoztatót jelentetett meg ötezer példányban Kocsis János hnb-elnök felelős szerkesztésében Nagysalló (Tekovské Luzany), e Garam menti nagyközség nemzeti bizottságának tanácsa. A kiadvány két nyelven közölt szövegét, mely szakavatott helytörténeti kutatás rövid öszszegezése, dr. Sándor Károly írta. A felvételeket, amelyeknek egy része riportkép. Benyák József, a Garamvölgye járási lap szerkesztője készítette. A szöveg nem a szokványos ismertetés: az első írásos emlékről, a jobbágysági viszonyok és a céhek megalakulásáról, az 1848/ 49-es szabadságharc itteni egyik legdicsőbb csatájáról, a helységnek egykor mint járási székhelynek kijáró rangjáról, munkásmozgalmi múltjáról, valamint méltatása jelenének — sokkal több ennél. Történelemidézés, a múlt és a jelen szintézise, dialektikus egysége. Érthető ez, mert a szövegíró jelzi a szándékot: a község vezetősége tervbe vette egy, a mostani kiadvánnyal jelzett elképzelést maradéktalanul megvalósító monográfia kiadását. A felvételek ilyen jellegű kiadványokban rendszerint épületeket, szobrokat, létesítményeket mutatnak be, többnyire sablonosan, képes híranyagként. E kiadvány számára a fotográfus a szobrokról és az épületekről két illetve háromiránypontos perspektívából készített felvételeket készített, amelyek a stílust, a környezeti harmóniát a helyi ízlést valósághűen, de művészi felfogásban érzékeltetik. Jól sikerültek a riportképek is, mert a környezet — strandfürdő, szauna, kertészet, vendéglő, pékség — bemutatásával egyidejűleg a község lakosainak életéről, munkájáról is hírt adnak. Söt, néhány közülük inkább munkakép, életkép és nemcsak fényképillusztráció. Jó lenne, ha minél több ilyen nem szokványos kiadvány jelenne meg. Máshol, más tájakról, más városokról és községekről is. Hajdú András TELEVÍZIÓ Oroszlánszáj „Lelkes és hűséges nézője voltam Vitray Tamás Ötszemközt-sorozatának. Két arc kötötte le a figyelmemet: egy másik iránt érdeklődő és egy megnyilatkozó emberé. Ezt az elemi varázslatot próbáltuk a darabba átültetni ..." — nyilatkozta a január 2-án sugárzott Tv-film rendezője, Kern András. Marguereite Duras: Oroszlánszáj a a késő esti órákban került vetítésre, gondolom azért, mert a „vájtfülüeknek" szánták. Marguereite Duras írónő neve bizonyára ismerős a könyvszeretök körében, hiszen az Ilyen hosszú távollét és a Naphosszat a fákon című művei magyarul is megjelentek. A mozinézők pedig a Szerelmem, Hirosima című nagysikerű film szerzőjeként ismerik. Oroszlánszáj című kisregénye ugyan nem tartozik legkiemelkedőbb művei közé, bár a kifinomult és bonyolult lélekfeltáró szándék írói megvalósítása feltétlen erénye a műnek. Claire, az együgyű asszony hármasban él kicsapongó férjével és kövér, süketnéma unokahúgával, akit látszólag indokolatlanul meggyilkol egy éjszakán. A holttestet kilenc darabra vágja, s annak mindegyik darabját más-más irányba induló vonatra csempészi. A fejet pedig elrejti, s a rejtekhely hollétének titkát megőrzi. A fiatal nyomozó, önmagát Tv-riporternek álcázva képmagnóra rögzíti az asszony letartóztatásának pillanatait, majd a férjjel (Kállai Ferenc) és a gyilkos asszonnyal (Töröcsik Mari) folytatott „beszélgetéseit". Kern András a Magyar Televízió kísérleti stúdiójában készítette a felvételeket Halász Mihály operatör segítségével. A „veszélyesen" egyszerű képi megfogalmazás ezúttal telitalálat lett. Andorrai Péter (a nyomozó) és Kállai Ferenc (a férj) elismerést érdemlő alakítását láthattuk. Amit azonban feltétlenül „jegyezni kell" a televíziózás történetének kiemelkedő színészi teljesítményei között, az Töröcsik Mari minden várakozást meghaladó, káprázatos teljesítménye. Amit az Oroszlánszáj Claire-jének megformálójaként véghez vitt, az véleményem szerint, színészileg felülmúlhatatlan. Felülmúlhatatlan, mert tökéletes. Kern Andrásnak tehát sikerült a Vitray-féle Ötszemközt elemi varázslatát átmentenie a TV-filmbe, s ezt elsősorban a főszereplőnek, Töröcsik Marinak köszönheti, s köszönjük mi is, akik gazdagabbak lettünk egy varázslattal. Kiss Péntek József NÉPRAJZ Szlovák Tájház Békéscsabán Az 1700-as évek elején Békéscsaba környékén, a törökuralom alól felszabadított, területeken nincstelen szlovák jobbágyok telepedtek le, akik földműveléssel és állattartással foglalkoztak. Az idetelepült szlovákság — bár életmódjuk azonossá vált a magyarokéval — szokásait, hagyományait évtizedeken át megőrizte. A földművelő és állattartó nép tárgyi eszközeit, lakáskultúrájának emlékeit őrzi a megye székhelyén létesített tájház is. A szakemberek arra törekedtek, hogy a XVIII. század második felében épített tornácos parasztházat eredeti formájában állítsák vissza: hogy a látogatók érezhessék a régi életmód hangulatát, a „lakók élő jelenlétét". A látottak alapján elmondhatjuk, hogy céljuk sikerült: az elrendezés hozzáértő munkáról tanúskodik. A két szobából, konyhából, két kamrából és pincéből álló Békéscsabai Szlovák Tájház gazdag anyaggal rendelkezik. Az utcára néző szobában, azaz az „elsőházban" láthatjuk többek közt a „függönyös ágyat", a bölcsőt, a kemencét, az 1801-ben készített saroklócát és a faragott fogasokat. A konyha falát hollóházi és bélapátfalvi festett tányérok díszítik. A beépített tűzhely körül gömöri fazekakat találunk. A konyhából nyílik az ajtó a hátulsó szobába is. Ez volt a család fö tartózkodási helye, s itt végezték a házimunkák nagy részét: a mosást, szövést, fonást, faragást stb. A kiskamra az iménti szoba tőszomszédságában van. Konyhaeszközök és egyéb háztartási tárgyak kaptak benne helyet. A nagykamra ajtaja a tornácról nyílik. A látogató itt elsősorban különféle mezőgazdasági eszközöket és szerszámokat talál. Régen a ház lakói itt helyezték el a kenyeret, a szalonnát meg a füstölt húst is. A bemuta tott tárgyak jobb megértéséhez egyébként nagy segítséget nyújt a tájház prospektusa, melyet szlovák nyelven külön is kiadnak. Úgy gondolom, a Békéscsabai Szlovák Tájház is nagyszerűen példázza a helyes nemzetiségi politikai gyakorlati érvényesité sét. Aki ellátogat ide, az újabb ismeretekre tehet szert; jóleső érzéssel, kellemes benyomással távozhat. Csáky Károly KÖNYV I. Sz. Narszkij: A nyugat-európai filozófia a XVII. században Színvonalas, a szó legjobb értelmében vett ismeretterjesztő filozófiatörténeti munka a moszkvai egyetem filozófiatörténeti profeszszorának a budapesti Gondolat Kiadónál megjelent könyvei „A reneszánsz a XVII. századra hagyta az ismeretelmélet és a módszer megoldatlan kérdéseit: melyik vezet az igazsághoz, az érzékelés-e avagy az ész, a szemlélet-e vagy az okoskodás, a panteista dialektika vagy a szigorú matematika? Analitikus vagy szinte tikus legyen-e a megismerés? A XVII. század filozófiája felfogta a módszer problémáját, és oly éles formában kérdezett rá, mint még soha" — olvashatjuk a Bevezetésben a kötet alap-problematikáját. A szerző mentegetőzik, hogy csak e század nagyjaival foglalkozik, természetszerűen Nevezetesen Bacon, Hobbes, Descartes, Spinoza és Leibniz filozófiai életmüvével, ám ebben nincs semmi mentegetőzni való, hiszen valóban e korszakos jelentőségű „na gyok" munkássága jelenti a XVII. század filozófiáját. Legfeljebb azon csodálkozhatunk, hogy teljesen elsikkad Locke életmüve, s ami már inkább érthető, hogy Pascal munkásságát, csupán egy függeléknyi mellékfejezet tárgyalja. Különösen figyelemreméltó továbbá, amit Narszkij dialektika és metafizika kapcsolatáról mond, „rehabilitálva" szinte ez utóbbit „Egy marxista filozófus nem maradhat meg annál az általános megállapításnál, hogy a filozófiatörténetben a dialektika és a metafizika harcolt egymással, és nem érheti be azzal az egyszerű ténymegállapítással, hogy minden metafizika tartalmazza a dialektika egynémely mozzanatát, s minden dialektika a metafizika csökevényeit... a XVII. században mind a materialisták, mind az idealisták többé-kevésbé metafizikusok voltak, és a két alapvető módszer ellentétességét nem lehet közvetlen megfelelésbe hozni a két alapvető világnézet ellentétével". Nyilván a (XVII. századi) metafizikának eme „rehabilitálásával" magyarázható, hogy a „materialista-empirista" Locke kimaradt a gyűjteményből, míg az öt „idealista-raciona lista" oldalról bíráló Leibniz (ahogy ezt egy korábbi filozófiatörténetben olvashattuk) ilyen magasra emeltetett. —esi— Ez a felvétel karácsony előtt készült a berlini Alexander téren. A két elefánt egyébként Csehszlovákiából érkezett — a Humberto cirkusszal. No csak: ki az, aki nem akarja védelmezni a szegény kis állatkákat? A huszonhat emeletes Las Vegas-i hotel leégése az utóbbi néhány évtized egyik legnagyobb ilyen jellegű szerencsétlensége az USA-ban. Mintegy 120 ember életét követelte.