A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-03 / 1. szám

gal született hát meg a döntés e nemzetközi viszonylatban is jegyzett műemlék restaurálásáról, de ennek megkezdése előtt fel kellett újítani az évszázadok során korhadttá vált tetőszerkezetet. Épp tíz évvel ezelőtt a tetőszerkezet javítása közben ütött ki a szörnyű pusztítást végző tűz, hiszen Kracker élénk színekben és festői fantáziában bővelkedő freskói csaknem száz százalékban a lángok martalékává váltak; sőt, sok helyütt megrepedezett és lemállott a vakolat is. Nézem az ecsettel és szikével, festékkel és titokzatos receptek szerint készült szilárdító anyagokkal dolgozó restaurátorokat — és közben ismét a prágai akadémián vizsgázott végzős hallgató jut eszembe, akinek csupán a pecsétföldről kellett mennyi mindent tudnia ahhoz, hogy kielégítse professzorai kíváncsiságát... Erre gondolok, és közben a már-már késznek tekintett freskórészek mellől kikandikáló, barátságtalanul üszkös falakra esik pillantásom. A szerény, a névtelenség homályát kívánó restaurátornö elértheti tamáskodó tekintetem, mert kérdés nélkül újra magyarázni kezd: — Az egykori mesterek alkotásainak megmentése fárasztó és felelősségteljes feladat. E freskók is csak akkor csillannak majd föl hajdani pompájukban, ha Kracker eredeti alkotásához érzett tisztelettel vékupolák boltívei alatt érdekes látványban lesz része. Összpontosított figyelemmel, egymást •lig-alig zavarva a beszéddel, fehérköpenyes restaurátorok húsz-huszonöt főnyi csoportja dolgozik szikével, ecsettel, injekciós tűvel a kezében. Olyan hangulat van itt, akár egy valamikori festőműhelyben: a kisebb-nagyobb tartályok meg tégelyek százai, bennük festékek, ragasztók, különleges oldóanyagok vagy vakolatszilárdító preparátumok. Ott. ahol pillanatnyilag a legizgalmasabb munka: az eredeti freskók kontúrjainak és színösszetételének meghatározása folyik, ott találom a Lengyelországból érkezett restaurátorok vezetőjét is. Odalépek, elmondom, hogy mit akarok. A barátságos asszony elmosolyodik, szívesen beszélget, de arra kér, hogy ne írjam ki a nevét, mert akkor valamennyi Jászon dolgozó munkatársának vezeték- és keresztnevét is ide kellene torolni. Mint mondja: szívesen segít munkámban, de ö a háttérben akar maradni, hiszen egy röpke névnél sokkal fontosabbnak tartja a szakmai útbaigazítást. Ebben meg is állapodunk. És a világ számos országában megfordult restaurátornö azonnal beszédesebbé válik: — A közvélemény általában úgy tartja, hogy egy-egy restaurátornak türelemre. ügyességre van szüksége. A régmúlt korok és művészi alkotások vallatásához azonban legalább ennyi gyakorlat, tapasztalat és egyéni lelemény szükséges. Hogy miért? Mert nincs a világon két egyforma restaurátori megbízatás, így ezt a munkát nem lehet pusztán rutinnal végezni. A korábbi tapasztalatok alapján legföljebb következtetni lehet erre-arra, ám a több száz évvel ezelőtt készült freskók és festmények titkainak megfejtéséhez széleskörű tudás és pontos korismeret szükséges. Vajon mi vonatkozik mindebből a jászói templomban folyó nagyszabású felújítási munkálatokra? Az ott látottak alapján bátran kijelenthetem: szinte szószerint minden! E templomkolostor freskóit (mintegy 2000 ni2

-en!) ugyanis az 1700-as évek közepének egyik legnépszerűbb mestere: J. L. Kracker festette; az ő érdeme, hogy a jászói templom a késő-barokk legértékesebb emlékei közé tartozik egész Közép-Európában. A hatvanas évek legelején jog•gyik legfontosabb feladatának tekinti. E sokoldalú gondoskodás kiváló példája az 1700-as években épült jászói (Jasov) templomkolostor nagyjavítása, ahol a leégett tetőszerkezet teljes újjáépítése után, most Krakkóból érkezett lengyel restaurátorok újítják föl a bécsi származású Jan Lukas Krackernek a tűzvész során tönkrement freskóit s kupolafestményeit. E munkálatok komolyságát bizonyítja, hogy a felújítást egy, az SZSZK kormánya által kinevezett nemzetközi bizottság és a bratislavai Központi Műemlékvédelmi Hivatal irányítja. gezzük munkánkat. Egy restaurátor akkor végzi jól feladatát, ha dolgavégeztével nem az ö kézjegye dominál, hanem a művészeti alkotás megteremtőjének egyénisége. A kívülről is impozáns, két tornyú templomban mennyezetig érő állványzat fogadja a belépőt... De aki vállalja a fáradtságot és fölkapaszkodik a harmincötnegyven méteres magasságba, annak a Hazafelé menet, egyre távolabbra érve a jászói templomtól, újra meg újra elgondolkodom ezeken a szavakon. Ki tudja miért, de Tamási Áron jut eszembe. Ö nemcsak felelősségteljesnek tartaná, hanem tündörgöen, azaz tündöklően tisztának is tartaná a múlt és a jelen mezsgyéjén álló restaurátorok munkáját. MIKLÓSI PÉTER GYÖKERES GYÖRGY fotói a felújítás alatt álló, országos műemlékké nyilvánított jászói templomban készültek