A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-31 / 5. szám

ogy a nemzetközi statisztika szerint császármetszésnél előforduló anyai Ihalalozas 70 százalékát a narkózis kozza. Ha már a tragédiáknál tartunk, fájdalom nélküli szülésnél nem NEUMANN JÁNOS ordulhat elő komplikáció ? Ilyesmit nem állíthatunk. Prand! Sándor felvételei Fontos például a műszerek tökéletes fertőtlenítése, a higiénia betartása és az, hogy az orvos jól értsen az epidurális érzéstelenítéshez. De bizonyos szervezeti rendellenességeknél, így például gerincbetegségeknél sem alkalmazhatjuk a fájdalom mentes módszert. Ezért van az, hogy minden szülőanyát alaposan kivizsgálunk, sőt a magával hozott, vagy hozzánk elküldött kórtörténeti lapot is áttanulmányozzuk. — Hogyan honosult meg Magyarországon a fájdalom nélküli szülés ? — A külfölddel egyidőben dr. Kun Miklós professzor (Kun Béla fia) „importálta". Utána kiküldte Tassonyi Edömér doktort, a tudományok kandidátusát Genfbe, ahol két évig tanulmányozta ezt az új orvosi technikát. Ezután kórházunk szülészeti osztálya főorvosának, dr. Forgács Józsefnek a jóvoltából én utazhattam Bostonba és Svédországba, és én is megismerkedtem a fájdalom nélküli szülés levezetésének fortélyaival. Ismereteimről tudományos értekezést is írtam, ennek ellenére sem tudtuk teljesen áttörni a közöny vasfalát. Tulajdonképpen a televízió decemberi adása rázta fel lényegesebben a közvéleményt, de hát ez sem elegendő ahhoz, hogy elégedettek legyünk. Az anaesthesiában (érzéstelenítésben) jártas orvosok tömeges átképzése és ezek munkába állítása biztosítaná csupán az igazi sikert. Ennek megszervezése azonban nem a mi kórházunk szülészeti osztályának dolgozóitól függ. Jelentkeznek ugyan átképzésre reflektáló orvosok, de hát a kórházi munka mellett mi legfeljebb csak 15—20 orvos átképzését tudjuk biztosítani évente. Jelenleg egyébként a Budapesti Orvosképző Intézetben, valamint kórházunkban, vidéken pedig Pécsett és Debrecenben folyik fájdalom nélküli szülés. Új emberke /zületett Tekintve, hogy pénteken szó sem lehetett már fájdalom nélküli szülésről, másnap reggel kilenc órára rendelt magához Krasznai adjunktus. Ki is tartott mellettem a hagyományos riporteri szerencse, mert Krasznai doktor már messziről integetett jelezve, hogy nem jöttem hiába. Be is vallom utólag, hogy én jobban izgultam a szülészeti szobában, mint a vajúdást ott váró fiatal Rózsa Tiborné. Ö ugyanis mintha csak odahaza lenne, fesztelenül beszélgetett velünk. Elmondta, hogy a híres kozmetikai szereket gyártó KFIV üzem egyik műhelyében dolgozik, a férje gépkocsivezető, és első gyermeke születését várja. A fájdalom nélküli szülésről a tévé jóvoltából már hallott, ő is így szeretne szülni, és az a leghőbb vágya, hogy kisfia szülessen. — Vannak ugyan megszállott aszszonyok is — csevegett jókedvűen —, ilyen például az egyik szobatársnőm, aki azt hajtogatja, hogy nem érdekli az új módszer, ő olyan anya akar lenni, aki megszenved gyermeke világra hozásáért. Fiát nem bolond az ilyen asszony? Örülnie kellene, hogy olyan kerületben lakik, ahonnan erre a csodálatos szülészetre került. — No ha maguknál minden kismama ilyen bátor — súgtam oda Krasznai doktornak —, akkor bizony elhiszem, hogy csoda történik itt. Nem tréfálkozhattam azonban az orvossal sokáig, mert már is elkezdődött a nagy procedúra előjátéka. Oxigénbelélegzőt helyeztek a fiatalasszony ajkára, majd testéhez kapcsolták azt a mindentudó monitort, amely egyik fő büszkesége a Péterfi Sándor utcai kórház osztályának. Ez a masina villogó szemeivel, csipogó hangjával és görbéket rajzoló „kezeivel" nemcsak a vérnyomás változását, nemcsak a fájdalmak jelentkezését, de a magzat szíve dobbanását is pontosan jelzi, közli az ügyeletesekkel. Igaz azonban az is, hogy Krasznai doktornak, az érzéstelenítését végző dr. Fiegedüs Tibornak, Szakács Tamásné szülésznőnek és a szülést levezető Komondy István doktornak jó néhány órát várniuk kellett még, amíg megindultak a kismama szülési fájdalmai. Ekkor tehette aztán fel Krasznai adjunktus a fiatalasszonynak az előírásszerű kérdést: kívánja-e a fájdalom nélküli szülést? És csak miután Rózsa Tiborné elsóhajtotta az igent, kezdődhetett el a fájdalom nélküli szülés második fejezete. Fiegedüs doktor kitapogatta a gerinccsatornához vezető legmegfelelőbb helyet, érzéstelenítette a bőrt és bevezette a testbe a műanyagcsövecskét, a kanült, s ezen keresztüi kezdte befecskendezni a Morcain nevü érzéstelenítő szert. Alig tíz perc múlva már mutatkozott a hatás, kisimultak a kismama vonásai, és most már csak arra kellett várni, mikor érkeznek el a szülés pillanatai. Fiát ezek bizony nagyon hosszú „pillanatok" voltak. Órák hosszat vártunk, és jó két órát tartott maga a szülés is. Pedig nemcsak Komondy doktor nyomkodta, maszszírozta a szülő nő hasát nagyszerű hozzáértéssel, hanem Rózsáné is ügyesen segített, mindenben pontosan teljesítette az orvos utasításait. Pontosan délután négy órakor érkezett el aztán az élet leggyönyörűbb csodája, doktor Komondy kezei között nagy oázások közben ekkor jelent meg előttünk a hosszúhajú, virgonc csecsemő. Bevallom férfiasan, jócskán meghatódtam Rózsa Tibor világra jöttekor. Mit mondhatnék még? Talán csak ennyit: köszönöm Körmendi doktornak, a fővárosi tanács főorvosának, dr. Pintér Attilának, az egészségügy minisztérium főosztályvezető-helyettesének, a Péterfi Sándor utcai kórház főigazgatóasszonyának és a szülészeti osztály minden dolgozójának, hogy lehetővé tették számomra a fájdalom nélküli szülés felejthetetlen élményét!