A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-31 / 5. szám

Innen-onnan uiianf LUO CCWK Első pillantásra kilométerkő­nek tűnik, de nem az: a ké­pen látható kő a Halle mellet­ti Eckartsberga határában áll és arra emlé­keztet. hogy ezen a helyen egy boszor­kánysággal vá­dolt asszony halt máglyaha­lált 1562-ben. A követ a pe­dagógiai főis­kola hallgatói — leendő tör­ténelemtanárok — tisztították meg és látták el felirattal. KIÁLLÍTÁS HANGLEMEZ Varietas de/ectat Az 1980-ban immár harmadízben megren­dezett Hungaroton Hanglemez Hetek alkal­mával a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat igazán nem feledkezett el a költészet kedve­lőiről sem. Elsősorban a versbarátok számá­ra adták ki a „Világlíra" cimü öt lemezből álló reprezentatív albumot, mely átfogó ké­pet ad a világ lírai költészetéről az ókortól napjainkig. Egészen más jellegű kiadvány a „Varietas delectat" („A változatosság gyö nyörködtet") címmel megjelentetett lemez, amely mindössze két költeményt tartalmaz Vörösmarty Mihály „A vén cigány" és József Attila „Óda" című költeményét. S mert úgy igaz, ahogyan a lemez cime állítja, a Vörös marty-költeményt öt, a József Attila-költe ményt négy előadóművész, a magyar szín művészet kiválóságai adják elő. Páratlan élményt jelent ez a lemez. Ahány művész, annyi eltérő felfogás, annyi eltérő ritmus, eltérő stílus e költemények előadása ban. Érdekes megfigyelni, hogy a két vers ritmusa, melyet az előadóművészek szenve délyessége, temperamentuma is befolyásol, mindkét költemény előadása esetén több mint egyperces időtartambeli eltérést is eredményez. „A vén cigány" cimű költeményt Ódry Árpád, Somlay Artúr, Gábor Miklós, Mensáros László és Latinovits Zoltán, az „Ódát" Básti Lajos, Major Tamás, Bessenyei Ferenc és Sinkovits Imre tolmácsolásában halljuk a lemezen. Valamennyi előadómü vész egyénisége, egyéni felfogása, versértei mezése, vérmérséklete is érződik az egyes szavalatokban, s ez a tény biztosítja, hogy nem találkozunk monotóniával, nem untat ugyanannak a költeménynek öt, illetve négy­féle változatban történő meghallgatása, hi szen a változatosság valóban gyönyörködtet, s a sokféle előadásmód a hallgatót hozzáse­gíti a két költemény mondanivalójának, lé nyegének jobb megértéséhez. A költészet barátai, az iskolák, a kisszínpadok, a művelő dési otthonok és az ifjúsági szervezlek bi zonyára örömmel fogadják ezt a szép le mezt, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat és a Magyar Rádió közös kiadványát. Sági Tóth Tibor Az egyiket 230, a másikat 210 ezer dollár­ért adták el New York-ban. A két értékes bélyeg a Hawai Királyság korából szárma­zik. ilyen bélyegből pedig már csak 15 darab található kerek e világon. Persze, eredetileg valamivel kevesebbe — 2 cent­be — kerültek. szerint a kortárs szlovák képzőművészet képviselőinek élvonalában a helye. Első önál­ló kiállításával — amely a közelmúltban nyílt meg a bratislavai Cyprián Majerník Kiállítóte­remben — úgy lépett elő az ismeretlenség­ből, úgy termett előttünk, mint a mitológiai Paliasz Athéné ugrott ki isteni atyja, Zeusz fejéből: teljes fegyverzetben. S ez a „teljes fegyverzetben" Roller esetében azt jelenti, hogy művészetének alapos ismeretében. A fiatal szobrászművész most bemutatott művei arról tanúskodnak, hogy alkotójuk nem elégszik meg a szobrászművészet ko­rábban kialakított formáival, hanem tudato­san új utakat keres. S ez a formai útkeresés nála koránstem öncélú: az új kifejezési for­mákat az új mondanivaló hozza magával, az új tartalom, amely előbb vagy utóbb, de szükségszerűen új formát szül. Peter Roller nem másol és nem ismétel, ő teremt. Inten­ziven átéli a kort, amelybe beleszületett, s amelyben él, egy pillanatra sem szakad el környezetétől, a valóságtól, amelynek leg­fontosabb mozzanatait egyszerűsített jelek kompozíciójában ábrázolja. Domborművei (mint például a Rétek, A tenger, a Hegyek, az Emlék, az Őszi levelek) arról győznek meg bennünket, hogy Roller nemcsak szobrász, hanem egyúttal költő is; a költői képet kifo­gástalanul fordítja le a képzőművészet nyel­vére. Markáns művészegyéniség, aki monda­nivalójának szolgálatába tudja állítani a szi­lárd anyagot. Reméljük, továbbra is saját útján — ezen a korántsem könnyű úton — halad, s még sok kellemes meglepetést tar­togat a képzőművészet kedvelőinek. Varga Erzsébet TELEVÍZIÓ Harcmodor Mindennapjaink tisztessége. Tisztességes mindennapjaink. Amióta lepergett előttem a közel három órás Harcmodor cimü magyar film, mindun­talan ezek a mondatok ismétlödnek bennem. És még ilyen fogalmak: gerincesség, emberi tisztaság, őszinteség, becsület ... Erkölcsi, etikai fogalmak, amelyek ma kimondva, mintha egyre jobban konganának az üres­ségtől. Már-már annyira, mintha egyre job­ban sosem lett volna mögöttük igazi tarta­lom, fedezet, töltet. Hiányérzetünk van az ürességüktől és egy ilyen film ezt a hiányér­zetet még inkább növeli, kidomborítja. Hi­szen ebbe bújik vagy ezekből bújik ki sors­jövö-társadalom-élet. Aki látta ezt a filmet — egy szociális otthon társadalmi munkában való felépítése tömören a téma — az bizonyára lelkesedve azt mondja: jó film, remek film, ez aztán a film!!! Osztom a véleményét, söt, lehet iga­zunk is van. Bár azt is tudom, mindez csak nézőpont kérdése és a nézőpont törvényei szerint ennek az ellenkezője is érvényes lehet. Hiszen próbáljuk csak onnan megkö­zelíteni a kérdést, hogy: miért kell nekünk(!) még mindig ilyen témákon „rágódnunk", miért kell — mert kell — ilyen témáról és így filmet csinálni? Civil" szereplökkel, nem színészekkel, ami mögött szintén gondolat, jelkép, ha úgy tetszik, szintén harcmodor rejlik. És miért kell még mindig kitüntetése­ket adni a határidőre, rendesen, tisztessége-Hallottuk-olvastuk-láttuk Max Schurmann tájképei A múlt évben augusztustól decemberig te­kinthették meg az érdeklődők Max Schur­mann-nak, századunk egyik legjelentősebb szlovákiai tájképfestöjének alkotásait a Szlo­vák Nemzeti Galéria kiállítótermében. A felsorakoztatott 39 tájkép Max Schur­mann egész alkotói életútját átölelte. Nem­csak időrendben, hanem stílusbeli, technikai fejlődését tekintve is végigkísérhettük Schur­mann művészpályáját. A kiállított képeket az impresszionista színgazdagság és a táj ter­mészetes visszaadása jellemezte. A Kö­zép-Szlovákiában, Párizsban, Espalionban, Olaszországban, Bretagne-ban, Londonban és Bratislavában festett képein Schurmann szinte teljesen mellőzte az embert, s ha mégis megjelenítette, tisztán csak dekorativ figuraként alkalmazta, mint a táj szerves részét. Magabiztos technikai tudással, kifi­nomult kompozíciós meglátással rögzítette olaj, akvarell és tempera képein a természe­tet. Amikor témáit kiválasztotta, nem ragasz­kodott kizárólag a „hangulatos" mozzanatok megörökítéséhez: az év és a nap bármely szakában, mindennemű megvilágításban ké­pes volt meglátni és érzékeltetni a folyó- és állóvíz szépségét, a levegőég végtelenjének hangulatosságát, az erdők, mezők, rétek, kertek változatos színpompáját, a síkságok, domvidékek, utak, városrészletek formai gazdagságát. Schurmann meglátásait kifor­rott művészettel tömörítette festményein, így — mint azt a kiállítás is hangsúlyozta — tájképfestészete mindvégig egységes hatá­rozottsággal vetíti alkotó szellemének derű­látó mértékletességét. Max Schurmann 1890. augusztus 29-én született Csallóközcsütörtökön. 1904-ben került Nyitrára, itt végezte el a középiskolát. 1907 és 1914 között Képzőművészeti Aka­démián Christian Griepenker és Rudolf Ba­cher tanárok diákja volt. Teljes művészi egyéniségének kialakulására jelentős hatást gyakorolt számos külföldi tanulmányútja (leggyakrabban Franciaországban, de Olasz­országban, Angliában, Svájcban is járt). 1934-ben telepedett le Bratislavában s itt élt 1960. március 24-én bekövetkezett halálá­ig A mostani gyűjteményes kiállítást Max Schurmann 90. születési évfordulója alkal­mából rendezték meg. Kár, hogy a kataló­gust csak fekete-fehér reprodukciókkal il­lusztrálták, így nem adta vissza a művész alkotásainak a színgazdagságát. Lehel Zsolt Peter Roller szobrai A fiatal, harminckét éves szobrászművész nevére érdemes felfigyelnünk, bizonyára sokszor találkozunk még vele. Peter Roller a bratislavai Képzőművészeti Főiskolán Jozef Kostka, majd Ján Kulich tanítványa volt, 1975-ben fejezte be tanulmányait, azóta kész szobrászművész. Kész szobrászmű­vész? Olyannyira „kész", hogy véleményem sen elvégzett munkáért, hiszen ez csak ter mészetes, ha az ember dolgozik, akkor ren desen, tisztességesen teszi azt. Sajnos, tulaj­donképpen ahány filmbéli kép. annyi kérdés, annyi józan ésszel fölfoghatatlannak tűnő, válaszra váró kérdés sorakozik. És: mikoi kapunk minderre választ, meg kitől...? Emlékeznek a járási főorvos asszonyra? Megvizsgálta az egyedül maradt öregek helyzetét, rájött, katasztrofális — és szociális otthon építését indítványozta. Nagyrészt tár sadalmi munkában kigürizte, hogy elkészül jön, néhány kisember segítőtársa is akadt Menet közben úgy tűnt, a választott harcmo dórból nem enged, aztán mégis átvette a kitüntetést, beállt a sorba. Ön is szurkolt neki, kedves olvasó, hogy maradjon ki a sorból...? -zolczer-A legutóbbi mérekezéskor a duisburgi ál­latkertnek ez a lakója pontosan 130 kilót nyomott. Ha ember lenne, bizonyára min­denféle komplexusok gyötörnék, teknős­béka-szempontból azonban minden oké

Next

/
Thumbnails
Contents