A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-31 / 5. szám
Innen-onnan uiianf LUO CCWK Első pillantásra kilométerkőnek tűnik, de nem az: a képen látható kő a Halle melletti Eckartsberga határában áll és arra emlékeztet. hogy ezen a helyen egy boszorkánysággal vádolt asszony halt máglyahalált 1562-ben. A követ a pedagógiai főiskola hallgatói — leendő történelemtanárok — tisztították meg és látták el felirattal. KIÁLLÍTÁS HANGLEMEZ Varietas de/ectat Az 1980-ban immár harmadízben megrendezett Hungaroton Hanglemez Hetek alkalmával a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat igazán nem feledkezett el a költészet kedvelőiről sem. Elsősorban a versbarátok számára adták ki a „Világlíra" cimü öt lemezből álló reprezentatív albumot, mely átfogó képet ad a világ lírai költészetéről az ókortól napjainkig. Egészen más jellegű kiadvány a „Varietas delectat" („A változatosság gyö nyörködtet") címmel megjelentetett lemez, amely mindössze két költeményt tartalmaz Vörösmarty Mihály „A vén cigány" és József Attila „Óda" című költeményét. S mert úgy igaz, ahogyan a lemez cime állítja, a Vörös marty-költeményt öt, a József Attila-költe ményt négy előadóművész, a magyar szín művészet kiválóságai adják elő. Páratlan élményt jelent ez a lemez. Ahány művész, annyi eltérő felfogás, annyi eltérő ritmus, eltérő stílus e költemények előadása ban. Érdekes megfigyelni, hogy a két vers ritmusa, melyet az előadóművészek szenve délyessége, temperamentuma is befolyásol, mindkét költemény előadása esetén több mint egyperces időtartambeli eltérést is eredményez. „A vén cigány" cimű költeményt Ódry Árpád, Somlay Artúr, Gábor Miklós, Mensáros László és Latinovits Zoltán, az „Ódát" Básti Lajos, Major Tamás, Bessenyei Ferenc és Sinkovits Imre tolmácsolásában halljuk a lemezen. Valamennyi előadómü vész egyénisége, egyéni felfogása, versértei mezése, vérmérséklete is érződik az egyes szavalatokban, s ez a tény biztosítja, hogy nem találkozunk monotóniával, nem untat ugyanannak a költeménynek öt, illetve négyféle változatban történő meghallgatása, hi szen a változatosság valóban gyönyörködtet, s a sokféle előadásmód a hallgatót hozzásegíti a két költemény mondanivalójának, lé nyegének jobb megértéséhez. A költészet barátai, az iskolák, a kisszínpadok, a művelő dési otthonok és az ifjúsági szervezlek bi zonyára örömmel fogadják ezt a szép le mezt, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat és a Magyar Rádió közös kiadványát. Sági Tóth Tibor Az egyiket 230, a másikat 210 ezer dollárért adták el New York-ban. A két értékes bélyeg a Hawai Királyság korából származik. ilyen bélyegből pedig már csak 15 darab található kerek e világon. Persze, eredetileg valamivel kevesebbe — 2 centbe — kerültek. szerint a kortárs szlovák képzőművészet képviselőinek élvonalában a helye. Első önálló kiállításával — amely a közelmúltban nyílt meg a bratislavai Cyprián Majerník Kiállítóteremben — úgy lépett elő az ismeretlenségből, úgy termett előttünk, mint a mitológiai Paliasz Athéné ugrott ki isteni atyja, Zeusz fejéből: teljes fegyverzetben. S ez a „teljes fegyverzetben" Roller esetében azt jelenti, hogy művészetének alapos ismeretében. A fiatal szobrászművész most bemutatott művei arról tanúskodnak, hogy alkotójuk nem elégszik meg a szobrászművészet korábban kialakított formáival, hanem tudatosan új utakat keres. S ez a formai útkeresés nála koránstem öncélú: az új kifejezési formákat az új mondanivaló hozza magával, az új tartalom, amely előbb vagy utóbb, de szükségszerűen új formát szül. Peter Roller nem másol és nem ismétel, ő teremt. Intenziven átéli a kort, amelybe beleszületett, s amelyben él, egy pillanatra sem szakad el környezetétől, a valóságtól, amelynek legfontosabb mozzanatait egyszerűsített jelek kompozíciójában ábrázolja. Domborművei (mint például a Rétek, A tenger, a Hegyek, az Emlék, az Őszi levelek) arról győznek meg bennünket, hogy Roller nemcsak szobrász, hanem egyúttal költő is; a költői képet kifogástalanul fordítja le a képzőművészet nyelvére. Markáns művészegyéniség, aki mondanivalójának szolgálatába tudja állítani a szilárd anyagot. Reméljük, továbbra is saját útján — ezen a korántsem könnyű úton — halad, s még sok kellemes meglepetést tartogat a képzőművészet kedvelőinek. Varga Erzsébet TELEVÍZIÓ Harcmodor Mindennapjaink tisztessége. Tisztességes mindennapjaink. Amióta lepergett előttem a közel három órás Harcmodor cimü magyar film, minduntalan ezek a mondatok ismétlödnek bennem. És még ilyen fogalmak: gerincesség, emberi tisztaság, őszinteség, becsület ... Erkölcsi, etikai fogalmak, amelyek ma kimondva, mintha egyre jobban konganának az ürességtől. Már-már annyira, mintha egyre jobban sosem lett volna mögöttük igazi tartalom, fedezet, töltet. Hiányérzetünk van az ürességüktől és egy ilyen film ezt a hiányérzetet még inkább növeli, kidomborítja. Hiszen ebbe bújik vagy ezekből bújik ki sorsjövö-társadalom-élet. Aki látta ezt a filmet — egy szociális otthon társadalmi munkában való felépítése tömören a téma — az bizonyára lelkesedve azt mondja: jó film, remek film, ez aztán a film!!! Osztom a véleményét, söt, lehet igazunk is van. Bár azt is tudom, mindez csak nézőpont kérdése és a nézőpont törvényei szerint ennek az ellenkezője is érvényes lehet. Hiszen próbáljuk csak onnan megközelíteni a kérdést, hogy: miért kell nekünk(!) még mindig ilyen témákon „rágódnunk", miért kell — mert kell — ilyen témáról és így filmet csinálni? Civil" szereplökkel, nem színészekkel, ami mögött szintén gondolat, jelkép, ha úgy tetszik, szintén harcmodor rejlik. És miért kell még mindig kitüntetéseket adni a határidőre, rendesen, tisztessége-Hallottuk-olvastuk-láttuk Max Schurmann tájképei A múlt évben augusztustól decemberig tekinthették meg az érdeklődők Max Schurmann-nak, századunk egyik legjelentősebb szlovákiai tájképfestöjének alkotásait a Szlovák Nemzeti Galéria kiállítótermében. A felsorakoztatott 39 tájkép Max Schurmann egész alkotói életútját átölelte. Nemcsak időrendben, hanem stílusbeli, technikai fejlődését tekintve is végigkísérhettük Schurmann művészpályáját. A kiállított képeket az impresszionista színgazdagság és a táj természetes visszaadása jellemezte. A Közép-Szlovákiában, Párizsban, Espalionban, Olaszországban, Bretagne-ban, Londonban és Bratislavában festett képein Schurmann szinte teljesen mellőzte az embert, s ha mégis megjelenítette, tisztán csak dekorativ figuraként alkalmazta, mint a táj szerves részét. Magabiztos technikai tudással, kifinomult kompozíciós meglátással rögzítette olaj, akvarell és tempera képein a természetet. Amikor témáit kiválasztotta, nem ragaszkodott kizárólag a „hangulatos" mozzanatok megörökítéséhez: az év és a nap bármely szakában, mindennemű megvilágításban képes volt meglátni és érzékeltetni a folyó- és állóvíz szépségét, a levegőég végtelenjének hangulatosságát, az erdők, mezők, rétek, kertek változatos színpompáját, a síkságok, domvidékek, utak, városrészletek formai gazdagságát. Schurmann meglátásait kiforrott művészettel tömörítette festményein, így — mint azt a kiállítás is hangsúlyozta — tájképfestészete mindvégig egységes határozottsággal vetíti alkotó szellemének derűlátó mértékletességét. Max Schurmann 1890. augusztus 29-én született Csallóközcsütörtökön. 1904-ben került Nyitrára, itt végezte el a középiskolát. 1907 és 1914 között Képzőművészeti Akadémián Christian Griepenker és Rudolf Bacher tanárok diákja volt. Teljes művészi egyéniségének kialakulására jelentős hatást gyakorolt számos külföldi tanulmányútja (leggyakrabban Franciaországban, de Olaszországban, Angliában, Svájcban is járt). 1934-ben telepedett le Bratislavában s itt élt 1960. március 24-én bekövetkezett haláláig A mostani gyűjteményes kiállítást Max Schurmann 90. születési évfordulója alkalmából rendezték meg. Kár, hogy a katalógust csak fekete-fehér reprodukciókkal illusztrálták, így nem adta vissza a művész alkotásainak a színgazdagságát. Lehel Zsolt Peter Roller szobrai A fiatal, harminckét éves szobrászművész nevére érdemes felfigyelnünk, bizonyára sokszor találkozunk még vele. Peter Roller a bratislavai Képzőművészeti Főiskolán Jozef Kostka, majd Ján Kulich tanítványa volt, 1975-ben fejezte be tanulmányait, azóta kész szobrászművész. Kész szobrászművész? Olyannyira „kész", hogy véleményem sen elvégzett munkáért, hiszen ez csak ter mészetes, ha az ember dolgozik, akkor ren desen, tisztességesen teszi azt. Sajnos, tulajdonképpen ahány filmbéli kép. annyi kérdés, annyi józan ésszel fölfoghatatlannak tűnő, válaszra váró kérdés sorakozik. És: mikoi kapunk minderre választ, meg kitől...? Emlékeznek a járási főorvos asszonyra? Megvizsgálta az egyedül maradt öregek helyzetét, rájött, katasztrofális — és szociális otthon építését indítványozta. Nagyrészt tár sadalmi munkában kigürizte, hogy elkészül jön, néhány kisember segítőtársa is akadt Menet közben úgy tűnt, a választott harcmo dórból nem enged, aztán mégis átvette a kitüntetést, beállt a sorba. Ön is szurkolt neki, kedves olvasó, hogy maradjon ki a sorból...? -zolczer-A legutóbbi mérekezéskor a duisburgi állatkertnek ez a lakója pontosan 130 kilót nyomott. Ha ember lenne, bizonyára mindenféle komplexusok gyötörnék, teknősbéka-szempontból azonban minden oké