A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-31 / 5. szám

otsdam új attrakciója a Klement Gott/ald Allén fölállított zenélő óra — Gott ied Höfer potsdami képzőművész alkotá-Szovjetunió, Lengyelország és az NDK szösen keresnek kőolajat a Balti-tengerín. Felvételünk a Petrobaltic nevű kutaiterületen készült. LZ olimpiai létesítményeket a játékok beijeztével Moszkvában átadták a lakoságnak. Az olimpiai falu medencéjében rost a kisiskolások tanulnak úszni... A SZÍNEK MEGSZÁLLOTTJA Lefestette egyik legérdekesebb arcú színésznőnket. Előzőleg volt vele egy kis vitám. — Ne őt fesd, aligha hiszem, hogy megveszi a portrét. Fesd inkább ... — mondtam egy másik nevet —, tőle biztosan kapsz pénzt. — Eszembe sem jut, ez az édes arc tetszik nekem. Nem olyan szép, mint a másik, de sokkal érdekesebb. A pénz nem érdekel, imádom öt a színpadról és a filmjeiből is — hadarta szertelenül. A mű elkészült. — Magam sem tudom, sikerült-e? — tűnődött kétkedve. Önbizalom dolgában gyenge lábon áll. Elvittem a vásznat a képkeretezöbe. Ott tüstént ráhibáztak. — Ugye, a kisebbik Vásáry lány? — kérdezte az egyik munkás. — Gyakran jár színházba? — kérdeztem vissza. — Még soha nem voltam. A televízióból ismerem. — Milyennek találja a képet? — Remek. Szívesem felakasztanám az ágyam fölé. Persze nem lehet, mert az asszony nekem akasztana be egyet. Magda Vásáryová figyelmesen nézte a képet. — Nem rossz — állapította meg. — Mást igazán nem mondott? — türelmetlenkedett a portré készítője, mikor megmondtam neki, hogy vélekedett a befutott színésznő. — Ennyi neked nem elég? Elmentem a „műtermébe". — Ja, a képek? Itt vannak a ház előtti garázsban. A garázsból átalakított műterem ajtaja vakon ásított. — Ablak nincs. Garázs volt, de a kocsimat el kellett adnom. Kell a pénz az építkezéshez. Itt egy kicsit sötét van, de majd kihordjuk a képeket az udvarra. Hordtuk is, de .. . Közben megjöttek a kőművesek. Pörölycsapások, omlott a vakolat, sőt a fal is. Vályog és tégla. Szinte jelképes átmenet a múltból a mába. Akaratlanul a vályogputrik jutottak eszembe. Sebaj, szép, modern téglaház épül a helyében. Kényelmes, fürdőszobás, mütermes. Ám egyelőre a kényelem helyett csak hatalmas porfelhő volt. — A sok port egy kis sörrel öblítsék le — háziasszonykodott a képek alkotója. A kőművesek hallgattak szavára, szomjasan kortyolgattak a palackokból. A háziasszony mutatgatta volna már képeit, de előbb elküldte a két kisgyereket a veszélyes zónából. — Még a fejükre esik egy tégla — mentegetődzött a nagy kapkodásban. — így van ez már hetek óta, a két gyerek, a kőművesek, jókora felfordulás. Férfi nincs a háznál, így minden rám marad. Mostanában nincs időm a festésre — kisérte szöveggel a képcipekedést. A túlzsúfolt garázsból tarka olajfestmények kerültek elő. A képek sarkában a szignó: Gyurák Éva. Az itteni magyar lapok olvasói előtt nem ismeretlen név, Éva asszony illusztrációival gyakran találkozhatnak az Új Szó, az Új Ifjúság, a Kis Építő és a Tábortűz hasábjain. — Most a Tábortűznél ügyködöm mint tördelő szerkesztő. Ez azért jó, mert egy kicsit több időm jut a festésre. Művészet és megélhetés. Ezt a kettőt valahogy közös nevezőre kell hozni. Egyelőre a laptördelés a biztos alap. Két gyerek mellett nem lehet „csak" festeni. — Úgy megfogott a festés, hogy reggeltől estig festenék. Sok-sok képet. Sajnos, egyelőre nem lehet — sóhajt Gyurák Éva. Sok szép alkotás került ki a garázs gyomrából. A munkások is érdeklődéssel nézegették a színes vásznakat. Tőlük is megkérdeztem: — No emberek, maguknak tetszenek? Egyhangú volt a válasz: — Bizony tetszenek! — Azért mondják, hogy még több sört adjak. A sör érdekli őket, nem a képek — ellenkezett a háziasszony. — Dehogy azért! — tiltakoztak az emberek. — Hát aztán miért tetszenek? — faggattam őket. — Azért, mert mi is látjuk rajtuk, hogy mit ábrázolnak. Nekünk az ilyen képek tetszenek, nem a modernek, amelyeken a nő szeme a vállából kukucskál ki. — Látod — mondtam Gyurák Évának —, felismerték, hogy realista festő vagy. Ezeknek hihetsz, nem alakoskodnak. Ha nem tetszenének nekik a képek, akkor csak hümmögnének. Meggyőződéssel mondtam. Nekem is tetszenek Gyurák Éva alkotásai. Mondtam is neki, siettesse az építkezést, hogy több ideje maradjon a festésre. A színek megszállottjáról, azt hiszem, rövidesen többet is hallunk majd. MÉSZÁROS JÓZSEF (a szerző felvételei)