A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-07-26 / 30. szám
Dél-Szlovákia gazdag forradalmi múltjáról gyakran hallunk, olvasunk. Munkásmozgalmának harcai nyomon követhetők a múlt század közepétől. A Monarchia szétesése után az utódállamokban folytatódott a. harc a magasabb bérért, a jobb életkörülményekért, a kapitalista elnyomás ellen. A mai Szlovákia déli részén is folytatódott az ipari és mezőgazdasági munkások, valamint a szegényparasztok küzdelme az elviselhetőbb életfeltételek megteremtéséért. A munkásmozgalom mindenre elszánt harcosai újra és ismételten erőt merítettek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelméből, a világ első proletárhatalmának ihlető erejéből, a Magyar és a Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltásához vezető út tapasztalataiból stb. Nem véletlen, hogy a kommunista párt fenyöházai (Ľubochňa) alakuló kongresszusán magyar nemzetiségű kommunisták is szép számmal részt vettek, néhányan közülük a központi és a területi vezetőség tagjai voltak, irányították a kommunisták tevékenységét, vezették álhatatos harcukat. Egyesek kommunista képviselőként is tevékenykedtek az első köztársaság parlamentjében. A legmagasabb képviseleti szerv ülésén mondották el kemény, a kapitalista elnyomást ostorozó, leleplező, támadó beszédüket. Egyik-másik magas párttisztséget betöltő magyar nemzetiségű kommunista nem élte meg a felszabadulást. A fasizmus áldozata lett. Számos magyar nemzetiségű kommunista a burzsoá köztársaság börtöneinek ette keserű kenyerét. Sokuknak az illegalitás rendkívül nehéz és életveszélyes körülményeivel kellett megismerkedniük. A harcot azonban soha nem adták fel. A lebukottak helyére új, még elszántabb harcosok álltak. Csendőrszurony, 1. Nevezzen meg legalább négy magyar nemzetiségű munkásmozgalmi harcost, akik az első köztársaságban jelentős szerepet töltöttek be mind a CSKP vezetőségében, mind Dél- Szlovákia forradalmi harcaiban. 2. Nevezzen meg négy községet, ahol emlékszobák őrzik a munkásmozgalmi hagyományokat. puskatus sem rettentette el őket szándékuktól, a munkásosztály ügyének győzelemre vivésétől. A hatalom sortüze sem volt képes megfélemlíteni őket. Az elesettek helyére újak álltak, a bebörtönzöttekkel és családtagjaikkal szolidaritást vállaltak. Ki ne emlékezne — ha másképp nem — olvasmányai alapján a kossuti sortűzre. A harmincas évek legelején, a nagy világgazdasági válság esztendejében béremelést követelő mezőgazdasági munkásokra lőtt a burzsoá hatalom. S a sortüznek egyszerre botrányos és országos visszhangja volt. Nemzetiségi hovatartozásától függetlenül, a proletár szolidaritást kifejezőn tiltakoztak a brutalitás ellen cseh és szlovák kommunisták, munkások és értelmiségiek. A felháborodás hulláma határainkon túlra is átcsapott. A kossuti sortüz egész Európában visszhangzott, s aki a mezőgazdasági munkások bérharcát vezette, az ismert és becsült kommunista képviselő börtönből való szabadulását szinte az egész haladó világ sürgette, segítette. A kossuti megmozdulás Dél-Szlovákiában egy a sok közül, ha mind nem is végződött munkáséletek kioltásával. A magyar nemzetiségű kommunisták Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulásától együtt vívták harcukat a cseh és a szlovák kommunistákkal a dolgozók felszabadításáért, a munkáshatalom megteremtéséért. A fasizmus előretörésének esztendeiben együtt tiltakoztak a köztársaság feldarabolása ellen. Valamennyien nem élték meg a felszabadulást. Akik elestek a harcban, azoknak kegyelettel őrizzük az emlékét. Akik megélték a felszabadulást és a munkáshatalom győzelmét, bekapcsolódtak a szocializmus építéséért folytatott küzdelembe. A felszabadulás és a munkáshatalom megteremtése után minden szinten betöltötték posztokat, építették a dolgozók országát. Az ö következetes harcuk eredménye is az államosítás, a nagybirtok felosztása, az első szövetkezetek megalakítása Dél-Szlovákiában stb. Azoknak az első köztársaságban és a háború esztendeiben magas párttisztséget betöltő magyar nemzetiségű kommunistáknak, akik nem élték meg a felszabadulást, emléktáblák, a nevükről elnevezett utcák őrzik az emléküket. Forradalmi emlékszobák egész sora mutatja be példás életüket, küzdelmüket. Ezek az emlékszobák látogatottak, keresettek, megnézik fiatalok és felnőttek. Gazdag kép- és szöveganyaggal rendelkeznek. A látogatók nemcsak a kommunisták életébe, de egész munkásmozgalmunkba is betekintést nyernek. Ezekről a forradalmi emlékszobákról nemcsak az illető községekben és városokban, de környékükön is tudnak. KÉRDÉSEK: A 23 HÄ7A 35 ii ÉVE £5 OL Ui tu.rsi > V) 4
