A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-12-27 / 52. szám
SZERVUSZTOK, EMBEREK! Őszi szokás, hogy ismerőseivel és a barátaival pertuban van valaki, s magától értetődően ők is viszonttegezik az illetőt. Természetesen, én sem vagyok kivétel eme íratlan törvény alól, mégis hadd szabadjon megjegyeznem, hogy a tegezödésnek is van határa .. . Üldögélek például egy orvosi rendelő várótermében savanyú arcú páciensek, jópár színes brosúra és egyéb egészségügyi jótanácsokkal teli szórólap társaságában. Találomra belemarkolok a papírhalmazba és sorra olvasom a címeket. íme: Mit tudsz az epédről? Vagy: Ha rágyújtasz, gondolsz a dohányzás ártalmasságára ? Avagy röviden és tömören, kurta-furcsa tőmondatban: Diétázol? Persze, mindez csupán két-három példa a sok közül. Mert esztendők óta figyelem, hogy szemrebbenés nélkül letegeznek a gyufadobozok címkéin, különböző plakátokon meg hirdetéseken: sőt közületeink egyike a jómúltkor a posta útján bizalmaskodott velem. Levelesládámban ugyanis egy külön erre a célra nyomtatott „személyi kártyát" találtam. A boríték nagyságú kartonlap egyik oldalán csak ennyi állt: Takarékoskodsz a villanyárammal? A másik oldalra viszont megnyerő, baráti hangnemben egy kérdést is odabigygyesztettek: Kérlek, olvasd le a villanyórád számlapjának állását, jegyezd be a kártya erre a célra kijelölt helyére és az összeírólapot posta útján juttasd vissza címünkre! így, a legjobb barátság őszinte és meghitt hangnemében csevegtek velem a távolból. Pedig legjobb tudomásom szerint sem a villanyművel, sem egyéb közületiéi világéletemben nem ittam pertut. Sokáig azzal csitítgattam magam, hogy egye fene, az évek során ehhez-ahhoz amúgyis hozzáedződik az ember, minek hát a kákán csomót keresni ... A minap azonban egy vidéki városka önkiszolgáló éttermében tálcára tettem, majd kifizettem az ételt, utána pedig — mint ahogy azt már az efféle büfékben szokás — állva falatozni kezdtem. Ahogy éppen a három-négy falat, marhagulyásnak álcázott mócsingon rágódtam, tekintetem véletlenül a szemközti falra esett, ahol (szabad fordításban) a következő feliratot találtam: Otthon is szanaszét hagysz mindent? Gondolj a rendre is! Itt és most nem óhajtom taglalni, mit értek a rend fogalmán, hiszen isten látja lelkem: otthon sohasem iszom rúzsos ajaklenyomattal díszített pohárból, és söráztatta, zsírpecsétes abroszon sem szoktam elkölteni vacsorámat. Nem tudom, talán azt akarták tőlem, hogy mosogassam el az éttermi evőeszközt vagy sikáljam föl a vendéglő sok piszkot látott padlóját? És a korlátlanul használt bizalmas hangnem sincs az ínyemre, mert én még akkor sem szoktam pertu cimboraként kezelni a fizetőpincért, amikor a dátumot is hozzászámítja a „szakács ajánlataként" népszerűsített menühöz. Bár ki tudja, mostanában gyakorta van lelkiismeretfurdalásom, néha-néha úgy érzem, hogy én vagyok a barátságtalan ... Nos hát üsse part, ha már annyian ragaszkodnak a társas érintkezésnek ehhez a bizalmaskodó formájához — ám legyen: igyunk pertut. Szervusztok, emberek! Vagy ahogy még divatosabb: Szia! És csüsz, aranyoskáim! .. . (miklósi) Közéletünk egyik fontos intézetében — a Tárelfer-ben, ahol a társadalmi előítéletek fertőtlenítésével foglalkoznak, máról holnapra elhunyt a maszlagolási osztály vezetője. Rossz nyelvek szerint a maszlagolás nagytudású szakembere a tízórai sonkáskenyere helyett tévedésből maszlagot evett, melyet tréfából a helyettese csempészett a táskájába. Bárhogy is volt, az osztályvezetőt eltemették, utódjáról kellett gondoskodni. A maszlagolási osztály az intézet egyik legfontosabb részlege. Az elhunyt főelőadó munkakörét egyetemi végzettséggel töltötte be, mert az komoly elméleti felkészültséget igényel. A csattanó maszlag vagy más néven bariska, dögfű, puttyantó vagy tövisalma (Datura stramonium) igényes nyersanyag, a vele való bánásmód szellemi érettséget és körültekintést kíván. Ezért kevés az igazán jó, megfelelő szakképzettséggel rendelkező maszlagolási szakember. Az intézet hirdetésére is csupán egy alapiskolát végzett szövetkezeti fejő jelentkezett, aki teljesebb szórakozási lehetőségekre pályázva a fővárosba vágyott. Az előírások értelmében megfelelő végzettség nélkül nem vehetik fel. Az intézet elöljárói tanácstalanul néztek egymásra: ki vezesse a maszlagolási osztályt? Olyan ötlet született, hogy a felettes szervektől kivételt kell kérni: kivételesen hagyják jóvá a szövetkezeti fejőnek maszlagolási osztályvezetővé való kinevezését. Cáfolhatatlan érvelésükre, melyben egyéb társadalmi és gazdasági összefüggések megvilágítása mellett a maszlag romlandóságának a veszélyét is megemlítették, a felettes szervek kivételt tettek a fejövei és osztályvezetővé minősítették. A vezetőség fellélegzett. De csak addig, míg az új osztályvezető munkába nem állt. Akkor kijelentette, hogy nincs hol laknia. Az intézetben nagy kádakban főtt rotyogva a maszlag, ő ott állt a kádak felett egy hőmérővel és nem volt hol laknia. Az új probléma kábítóbb volt, mint a kádak felett terjengő kipárolgások gőze. Az intézet exportfeladatainak a teljesíthetőségét alapjaiban megrendülve látva, a vezetőség segélykérő memorandumot intézett felettes szerveihez, melyben rendkívüli lakásalapból kivételesen és soron kívül lakást kértek az új főmaszlagolónak. A felsőbb szerveket érzékenyen érintette, hogy az exportfeladatok teljesíthetősége megingott, mert ez közvetlenül érintette valutagazdálkodásukat, s így az államháztartást, és soron kívül háromszobás lakást utaltak ki a tehénfejőnek. Végre akadályok nélkül főzheti a maszlagot! —• Tudod, mi a maszlag? — kérdezték tőle az első termelési értekezleten. — Honnan tudnám? A teheneket melasszal etettük, vagy muharral...! Egyébként már az első napokban jószándékú, igyekvő és őszinte munkatársnak mutatkozott. A titkárnőjét és a laboránsnöket melegen kedveskedve DUBA GYULA'. HA A KIVÉTEL NEM KIVÉTEL borjú- és tehénnevekkel — Zsemlye, Virág, Kajla, Citrom és egyebek — látta el, de a maszlagolás műhelytitkaiban nehezen mélyedt el. Munkatársai gyorsan megkedvelték nyílt és komoly korlátoltságát, becsülték egyéniségében az agyalágyultság kendőzetlen, kézzelfogható jeleit. Nem akar többet tenni, mint amire képes, mondták róla elismerően. Az intézet szervezeti életébe is hamar beépült, de ez sem változtatott azon a tényen, hogy az osztály eredményei a legigénytelenebb elvárásokat sem elégítették ki. A helyzetet alaposan meghányták, vetették s ebből olyan ötlet született, hogy helyettest kell felvenni, aki majd irányítja helyette a maszlagolási részleget. A főkönyvelő azonnal megvétózta az ötletet: az intézet alapszabályzata szerint ilyen munkakör, mint állás, nincs, nem is jöhet számításba. A maszlagolási osztály vezetőjének sohasem volt helyettese. Ez szabály, számolni kell vele. Kivétel erősíti a szabályt, néztek egymásra komoran a vezetők. S a felettes szervek egészséges, rövid huzavona után jóváhagyták az új munkahelyet, azzal a kikötéssel, hogy a kivételnek kemény valutában pontosan kimutatható hozadékai lesznek. Az intézet vezetősége erre egyértelmű igennel válaszolt. Az új helyettes — egy érettségizett vidéki barlangkutató — nyolcvan kilométerről járt be munkahelyére, hogy az utazás miatt később járhasson be és korábban végezhessen munkájával, mint a többiek. Minden rendben lett volna, de akkor a ferdítési laboratóriumban újabb gondok mutatkoztak. Kiöregedett és erősen nyugdíjképessé vált a föferdítö, egyre egyenesebben l(átott és olyan mereven ült íróasztala mellett, mint aki karót nyelt. Óvatosan megpendítették előtte, hogy ideje lenne megpihennie, átadván helyét a szorgalmas és feltörő fiatalságnak. Mire ö: annyiért nem ...! Vagyis: a törvényesen járó nyugdíjért nem megy nyugalomba. Csak kivétellel győzhetjük meg, néztek egymásra az illetékesek és a merevderekú aggnak fensöbb engedéllyel kivételesen magas összegű nyugdíjat intéztek el. Ekkor már csak az utódja fizetésének a kérdését kellett megoldaniuk, aki a törvényes fizetésért nem akart föferdítö lenni. Következetességéért kivételesen magas személyi fizetést kapott. A kivétellel való ügyintézés azonban csak később vált tömegmozgalommá, amikor az intézet kérésére a felsőbb szervek kivételesen megengedték, hogy Böhönye kartárs a vállalat pincemestere az alagsorban ólomöntéssel jövendölje meg a tervteljesítés kilátásait. Böhönye kartárs ugyanis azt állította, hogy ő ezzel az ősi jövőkutató módszerrel biztosabban meghatározza az elkövetkezőket, mint a bér- és számfejtők bonyolult és áttekinthetetlen módszereikkel. Kísérlete sikerült, a hideg vízben a forró ólom olyan kedvező alakzatokat vett fel és olyan biztatóan sistergett, hogy mindenkit mérhetetlen bizakodással és lelkesedéssel töltött el. Böhönye kartársat kivételes jutalomban részesítették. A visszaemlékezök tanúsága szerint csak ezután jelent meg az első, felhívásnak is vehető jelszó az alagsor egyik mellékhelyiségének ajtaján: „A kivétel elviselhetővé teszi a szabályt!" A csillogító és lakkozó osztály kivételt kért arra, hogy a minőségi ellenőrük egy testi fogyatékos — süketnéma vak — lehessen, mert így az intézet exportképes készáru teljesítménye tetemesen megnövekszik. Az értékesítő csoport olyan kivételt kért, hogy a félig nyers vagy fertőzött előítéleteket olyan pénteki napokon, melyek egyben tizenharmadikára esnek ne fertőtlenítsék, hanem szolgálják fel előételként az intézet ebédlőjében. A számfejtők kérték, hogy csak a páratlan számú előítéletek adatait kelljen számfejteniük, a bérelszámolók viszont azt akarták, hogy csupán a páros számú előítéletekkel való munkát kelljen bérezniük. Mindezek következtében a munkateljesítmény utáni jutalmazás színvonala úgy alakult, hogy minden vezető helyet betöltő előítéletszakértő kivételesen sokat, és minden közönséges elöítéletmelós kivételesen keveset keresett. Mire nem kértünk még kivételt? — járták gondterhelt arccal a vezetők az intézetet, és megalakultak az „Új kivételt feltalálók" és „Mindennap egy kivételt" elnevezésű mozgalmak. — Vállalatunknál semmi sem előírásos, minden kivételes — jelentette be büszkén az intézet igazgatója egy országos elöítéletmentesítö konferencián —, amikor kivételt kérünk, nincsenek előítéleteink! S az előítéletek megszüntetése érdekében országos versenyre szólította fel a testvérvállalatokat. De kivételesen rosszul számított. Az országos verseny eredménye kivételesen olyan nagy lett, hogy szinte teljesen megszűntek a társadalmi előítéletek és megszületett a gátlások nélküli társadalom. Nem kellett többé előítéleteket fertőtleníteni, feleslegessé vált a Tárelfer. S a felettes szervek kivételesen a helyzet magaslatán állva döntöttek sorsáról : megszüntették az intézetet.
