A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-12-20 / 51. szám
HANGLEMEZ Synthesizer Sound Az OPUS hanglemez- és zenemű kiadóvállalat a közelmúltban adta ki Alojz Bouda második profillemezét a fenti címmel. A bratislavai Alojz Bouda a billentyűs és elektronikus hangszerek „koronázatlan királya" hazai berkeinkben, aki bámulatos virtuozitással rendkívül érdekes, szép, különleges, és nemegyszer „mellbevágó" hanghatásokat képes létrehozni a legkülönfélébb modern elektronikus hangszerek segítségével. „Kelléktárából" nem hiányzik a Yamaha CS 80 polifonikus szintetizátor, a Fender-zongora, az akusztikus zongora, a String szintetizátor és a Wersi-orgona sem. Mesteri kezelésük által Bouda a sokhangszeres szimfonikus zenekarok „hangját" imitálja, hol a havasi kürt, hol a trombita, a trombon, a hárfa vagy a különféle vonóshangszerek hangját véljük hallani, pedig Bouda csak a fentebb felsorolt elektronikus hangszerek valamelyikét vagy együttesét szólaltatja meg mesteri módon a „multiplayback" technika segítségével. így aztán az elért és produkált hanghatásoknak köszönhető, hogy az új profillemez nagyszerű csemegét jelent a különleges hanglemezek kedvelőinek. Virtuóz kis popzenei remekműként hat Bouda tolmácsolásában is Donna Summer „I Remember Yesterday" című dala, amellyel az A lemezoldal kezdődik. De igen ötletes hangszereléssel, technikai bravúrokkal, remek előadásmóddal lep meg több más szám is, például Náció Herb Brown „Ének az esőben" („Singin 'in the Rain") vagy Dino Pekaris-Frederic Perren „Ismét együtt" („Reunited") című szerzeménye. A profillemez kétségtelenül egyik legfigyelemreméltóbb száma Christian Sinding norvég zeneszerző ismert darabjának, a „Tavaszi zsongás" című szerzeménynek Bouda készítette feldolgozása, melynek egyes részei valóban úgy hangzanak fel, mintha valamely nagy szimfonikus zenekar adná elő, pedig csak Bouda „játszadozik" mesteri szinten a különféle szintetizátoraival. Alojz Bouda új profíllemeze (melyet a Gramofon Klub tagjai részére adtak ki) méltán számíthat nagy sikerre. Kíváncsian várjuk a folytatást. Sági Tóth Tibor KIÁLLÍTÁS Nógrádi Sándor Múzeum Aki figyelemmel kíséri a magyarországi múzeumok céltudatos közművelődési tevékenységét, annak nem meglepő, hogy a magyar múzeumhálózat nemzetközi színvonalú. Minden év októberében fokozott társadalmi érdeklődés nyilvánul meg a múzeumok és a műemlékek iránt, ugyanis ekkor zajlanak Magyarország szerte a múzeumi és műemléki hónap eseményei. Az idei, immár tizenkilencedik országos rendezvénysorozat megnyitójára Nógrád megye székvárosában, Salgótarjánban került sor. Rendkívüli jelentőségű a munkásváros életében, de az egész magyar kulturális élet szempontjából is a Nógrádi Sándor Múzeum átadása; ez a felszabadulás óta az első új, csakis múzeumi célra épült intézmény. Az épület tervezője az a Magyar Géza Állami díjas építész, aki Jánossy György, Finta József és Szrogh György kollégáival együtt a salgótarjáni városközpont rekonstrukciós terveit is kidolgozta. A megnyitást követően három kiállítás várta a látogatókat. Két teremben kapott helyet a Munkásélet Nógrádban a XIX—XX. században című állandó kiállítás, mely a történelem folyamán változó kiterjedésű Nógrád megye történetének egyes szakaszait szemlélteti. Az első egység a nincstelenné vált parasztság életkörülményeit ábrázolja, hű képet nyújt az iparosodás kezdeteiről. A következő egység a megye munkásmozgalmi múltját, egy további pedig iparának fejlődését kíséri nyomon. A második terem a Tanácsköztársaság bukását követő ellenforradalmi rendszer első intézkedéseitől a II. világháború megyei eseményeinek szemléltetésén keresztül egészen napjainkig követi nyomon Nógrád megye és Salgótarján fejlődését. (Ebben a kiállítási részben látható dr. Herz Sándornak és a losonci házán elhelyezett emléktáblának a fényképe.) A Nógrádi Sándor Múzeum két időszaki kiállítása is figyelemre érdemes. A Salgótarjáni üvegek című az üvegipar termékeit reprezentálja, s az üveggel foglalkozó iparművészek alkotásaiból nyújt ízelítőt. A Nógrádi képzőművészek című tárlaton a megye képzőművészeinek — Farkas András, Földi Péter, Szujó Zoltán, Hibó Tamás, id. Szabó István és mások — alkotásai tekinthetőek meg. Urban Aladár KÖNYV James Aldridge: Még egy utolsó pillantás Hogy megvettem ezt a könyvet, azt kizárólag a szerző nevének, illetve egy, a nevéhez kapcsolódó régebbi olvasmányélményemnek tulajdoníthatom. Az emlékezetes elbeszélés szépirodalmi eszközökkel mesélt a nagy Hemingway és Scott Fitzgerald nehéz barátságának sorsfordító eseményéről, s én azt hittem, ténylegesen dokumértékü irodalomtörténeti tényekről olvasok. A szerző neve igencsak keveset mondott, de csak addig, amíg el nem olvastam azt az elbeszélést. Aldridge-től azóta sem olvastam egyebet s közben utánanéztem, hogy a magyarul olvasók nagy átlaga sem olvashatott tőle sokkal többet, mert egyetlen könyvét, a Diplomata című regényt 1952-ben adták ki. Most pedig újra megjelent egy Aldridgekönyv, melynek semmitmondó címe akár egy békebeli leányregény borítóján is állhatna; Még egy utolsó pillantás. Kiderült, hogy amire én elbeszélésként emlékeztem, az egy regényrészlet volt s íme, a vakszerencse folytán most a teljes regényt tartom a kezemben, méghozzá erősen szorítva, mert az utolsó mondatáig olvasva le sem tudom tenni a könyvet. A mű izgalmas, mint egy jó krimi, de még annál is izgalmasabb, mert fiktív elemei ellenére is sokkal több „irodalomtörténeti" és alkotáslélektani mélységeket képes feltárni, mint az a számtalan középszerűen tudományoskodó dolgozat, amely Hemingway vagy Fitzgerald élet művét, illetve kettőjük kapcsolatát igyekszik magyarázni. Aldridge könyve vakmerő vállal kozás: egyes szám első személyében beszéli el az Ausztráliából Franciaországba vetődött újságírósüvölvény élménysorozatát, akit az akkor már világhírűnek mondható két író franciaországi körutazásra visz magával. He mingway és Fitzgerald ezen az úton tudatosan teszik próbára barátságukat, emberi- és írói kapcsolatukat, mindazt, ami kettejükbet közös, s ami egymástól elválasztja őket. Hemingway már megjárta a világ- és poľ gárháború poklait, Fitzgerald pedig az alko hólizmus infernójának lángjaitól pörkölődik Élményük van a világról, méghozzá rettene tes summázatú élmény: az ember öldöklő fajta. Szembe kell viszont nézniök azzal hogy jobbítani szinte lehetetlen, és ennél is lehetetlenebb feladni, lemondani a jobbítás szándékáról. Márpedig ezzel a tudattal élni nehéz, keserves, — művészként talán annál is keservesebb. A szóbanforgó regény a képzelet gyümöl cse, a két hősről mégis sokat és igazat tudhat meg az, aki elolvassa. Keszeli Ferenc FOLYÓIRAT A magyarországi délszlávok Honismereti Szekciója Magyarország tizenegy megyéjében, mint egy száz szétszórt településen élnek a horvá tok, szerbek és a szlovének. A három nemze tiség kulturális szervezete, a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetsége immái 35 éve működik. Ugyancsak harmincöt éve annak, hogy rendszeresen, megjelenik a délszlávok hetilapja, a Národne Novine. Ma már a gyakorlat s a mindennapi ta pasztalat is egyre igazolja azt a tényt, hogy a nemzetiségek kultúrája szerves és egyenrangú része a magyarországi kultúrának. A Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségén belül 1975-ben megalakult a Honismereti Szekció. Mindezt elsősorban olyan céllal hozták létre, hogy a délszlávok körében is fellendítsék a helytörténeti-néprajzi kutatómunkát, elősegítsék az alaposabb önmegismerést. A szekció eddigi munkájáról Mándics Mihály, a szervezet főtitkára számol be a Honismeret című folyóirat idei 3. számában. Cikkéből megtudhatjuk, hogy a szövetség nagy súlyt fektet a bázismúzeumok kiépítésére s a munkásmozgalmi hagyományok fel tárására. A Honismereti Szekció továbbá kezdeményezi a tájházak és a vándorkiállítá sok szervezését; segíti a már meglevő gyűj temények elhelyezését és kibővítését. Eddig pl. Baján Bunyevác Tájházat, Pomázon Szerb Tájházat létesítettek, Szentgotthárdon pedig rövidesen megnyitják a Szlovén Tájházat. A Honismereti Szekció nagy súlyt fektet a tudományos igényű publikációk megjelente tésére is. 1975-től kétévenként rendszeresen kiadják az Etnografija Juznih Slávená u Madarskoj című tanulmányköteteket, s elin dúlt az Iz nase prostosti' című történelmi sorozat is, melynek harmadik kötete iskola történet lesz. A délszlávok évkönyve, a Na rodni Kalendar már évek óta megjelenik. A szövetség vezetői a honismereti munka s a történelmi-néprajzi kutatás fellendítése érdekében különféle pályázatokat hirdetnek meg, ezenkívül pedig minden év augusztusában megszervezik az Országos Délszláv Helytörténeti és Néprajzi Gyűjtőtábort. Csáky Károly Anette Stahms foglalkozására nézve restaurátor, s az NDK fővárosában él és dolgozik; most egy XVI. századi oltárképen, amelyet a XIX. században átfestettek. Ilii III III //// - Ni / Jim Onan piramis alakú házat épített magának az amerikai Wisconsin és lllionis államok határán. A különös építmény állítólag rendkívül tágas és célszerű. Egy mindeddig ismeretlen festő így tiltakozik a betonfalak szürkesége, egyhangúsága ellen; a felvétel egyébként az NSZK-beli Maina-Frankfurtban készült 8
