A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-12-20 / 51. szám
A járási dal- és táncünnepély szereplőinek egy csoportja A SZERVEZETI ÉLET JÓNAK MONDHATÓ MADOK Központi Bizottsága nevében Petrik József, a KB titkára mondott szép, szívhez szóló emlékbeszédet. „Most, amikor e számunkra szent helyen a legmélyebb tisztelettel adózunk Fábry Zoltán emlékének — mondotta —, mindannyiunkat fűt az a törekvés, hogy magyarságunk nagy gondolkodóját az ö tej/ességében értsük, tiszteljük és kövessük. Sajnos, vannak olyan törekvések, amelyek — talán szándékosan vagy csak ismerethiányból — Fábry Zoltán szellemi hagyatékát, az ö nemzetszeretetét; magyarságát tűzik egyoldalú elfogultsággal fűtött mozgalmuk zászlajára. A mi örökségünk a teljes Fábry a maga töretlen magyarságával, humanizmusával és nemzetköziségével." A koszorúzást követően este a Thália Színpad nagytermében az országos irodalmi vetélkedő döntőjén vehettek részt az érdeklődők. Sajnos, csak nagyon kevesen voltak kiváncsiak a F/armadvirágzás döntőjére, pedig a gépipari technikumban és a gimnáziumban ezernél több fiatal tanul, s a két tantestület pedagógusai sincsenek kevesen. Nem láttuk őket, nem találkoztunk velük. (Elnézést a jelenvoltaktól). Bizony, a négy fordulóban ötszázötven versenyzőt megmozgatott vetélkedő döntője több figyelmet érdemelt volna. Kilenc csapat versenyzett az első három helyért, s felkészülésüket dicséri, hogy a bíráló bizottságnak nem volt nehéz dolga. Annak ellenére sem, hogy némelyik kérdés még a Fábry-művekben nagyon jártasoknak is nehéz lett volna. Az első három helyen végzett csapatok (Vizkelet, Párnánynána, Rozsnyó II) remekeltek, és tegyük hozzá, hogy a többi hat is nagyszerűen helytállt. Lelkiismeretes felkészülésükre vall, hogy az erre a célra összeállított segédanyag nem jutott el hozzájuk időben, így saját leleményességükre támaszkodva kellett sok mindent felkutatniuk. Az is nyilvánvalóvá lett az országos döntőn, hogy a versenyzőkhöz inkább a lexikális tudás, a tényszerű adatfelsorolás állt közelebb, nem pedig az arra érdemes művek tüzetesebb ismerete. Ettől eltekintve az országos irodalmi vetélkedő sikeres volt, annak ellenére, hogy a versenyzők egyik-másik esetben nem tudtak felkutatni régebben megjelent műveket. (Változatlanul gondot jelent a hazai magyar irodalmi művek alacsony példányszáma.) Ami viszont egyértelműen a vetélkedő pozitívuma, hogy a figyelem és az érdeklődés középpontjába állította a hazai magyar irodalmat. A Fárby Zoltán Irodalmi és Kulturális Napok második napján két érdeklődést keltő előadás hangzott el. Koncsol László a szlovákiai magyar prózáról tartott figyelmet érdemlő előadást, Tőzsér Árpád pedig a szlovákiai magyar költészetben jelentkező új nemzedékről beszélt, az e nemzedékhez tartozó fiatal költők verseivel s kötetük kritikai fogadtatásával foglalkozott Csak sajnálni lehet, hogy a szimpózium további két tervezett előadása, a Csanda Sándoré és a Vojtech Kondróté elmaradt. Koncsol László és Tőzsér Árpád előadása élénk visszhangot keltett a hallgatóságban. Este író-olvasó találkozókkal folytatódott az eseménysorozat, s Abaújszinán (Sena) a Rozmaring néptánc-csoport mutatta be műsorát Ha szolgált valamilyen tanulsággal az idei Fábry Zoltán Irodalmi és Kulturális Napok rendezvénysorozata, akkor elsősorban azzal, hogy a CSEMADOK kassai városi és járási bizottságának a jövőben többet kell tennie azért, hogy diákok és felnőttek jóval nagyobb számban vegyenek részt a határozottan értékes, közhasznú irodalmi és kulturális rendezvényeken. Egyébként dicséret és elismerés a roppant fáradságos előkészítő munkáért! Úgy lenne jó, ha a Fábry Zoltán Irodalmi és Kulturális Napok eseménysorozata jövőre már tömegeket vonzana... MACS JÓZSEF A komáromi (Komárno) járásban a CSEMADOK járási szervei az 1978—1982-es távlati tervnek, az évi terveknek és a CSEMADOK KB irányelveinek megfelelően végzik munkájukat. A járási bizottság tevékenysége, az elnökségi tagok hozzáállása és aktivitása már hosszabb ideje igen pozitívan értékelhető, az elnökség az előző járási konferencia óta változatlan összetételben dolgozik. Úgyszintén az előző, tehát az 1977-es járási konferencia óta vált kimondottan rendszeressé a járási ellenőrző és revíziós bizottság munkája is. Az öttagú bizottság azóta előre kidolgozott éves tervek alapján dolgozik. Mindkét bizottság megkülönböztetett figyelmet fordít a járás CSEMADOK helyi szervezeteinek munkájára, gazdálkodására, azok értékelésére és ellenőrzésére. Áttérve a helyi csoportok szervezeti életének értékelésére, elmondható, hogy a járás 38 CSEMADOK helyi szervezetének döntő többségében jó és kielégítő a szervezeti élet. Két helyen — Karván és Cserháton — már hosszabb ideje komoly gondot okoz a szervezet „életben tartása". Viszont néhány — az előző időszakban passzív — helyi szervezet életében mint például Bogyán, Gelléren, Imelyen, Keszegfaluban és Marcelházán, jelentős pozitív változások álltak vagy állnak be az utóbbi időben. A szervezeti élet rendszerességének egyik mércéje az egyes években megvalósított vezetőségi ülések száma. Az utóbbi három évben 230—250 között mozog a helyi szervezetekben évenként megtartott vezetőségi ülések száma, ami jó átlag. Nincsenek komolyabb problémák az. évzáró taggyűlések megtartása terén Sem, viszont még mindig jelentős hiányosságok mutatkoznak az évközi taggyűléseket illetően. S mivel a tagsággal való élő kapcsolat mind a szervezeti életnek, mind a szervezetek sikeres tevékenységének egyik fontos tényezője, a közeljövőben feltétlenül meg kell találni a taggyűlések színvonalas, a tagság széles tömegeinek érdeklődését felkeltő formáját. A 7400-as taglétszámot tekintve a komáromi a legnagyobb járások közé tartozik, bár az is igaz, hogy a magyar lakosságnak még 10 százaléka sem tagja a CSEMADOK-nak. A járás két legnagyobb helyi szervezete a komáromi (897 taggal) és a naszvadi (752 taggal). A gutái helyi szervezetnek 522, a perbeteinek 446 tagja, további hat helyi szervezetnek pedig 200—400 tagja van. 19 helyi szervezet 100—200, négy helyi szervezet 60—100, öt pedig 60-nál kevesebb tagot tart nyilván. A szövetség több mint harmincéves fennállása alatt 1978-ban volt a legmagasabb — 7574 — a járásban a CSEMADOK-tagok száma. Mivel azonban néhány helyi szervezet esetében nem volt kellőképpen megalapozott sem a tagtoborzás, sem a tagok nyilvántartása, és a tagság összetételében végbemenő változásokat sem kísérték kellő figyelemmel, a következő évben hirtelen visszaesés mutatkozott, úgyhogy 1979 végén már csak 7189 volt a nyilvántartott tagok száma. Az azóta foganatosított intézkedések hoztak már némi pozitív változást e téren, ahhoz azonban, hogy a járás teljesíthesse a tagtoborzás területén előirányzott feladatait, további átgondolt, megalapozott munkára lesz szükség. A járás CSEMADOK-tagságának összetételéről készített statisztikai kimutatás felvet néhány jelentős problémát. Igen elgondolkodtató az a tény, hogy a járás második legnagyobb helyi szervezetében, a naszvadiban a nyilvántartott 752 tag közül mindöszsze 33 (!) az értelmiségi. Imelyen pedig a 106 tag közül csak 8. Vannak például szép számmal olyan helyi szervezetek (Bajcs, Bátorkeszi, Csicsó, Füss, Gúta, Lakszakállas, Marcelháza, Nemesócsa, Ógyalla. Perbete), ahol a taglétszámhoz viszonyítva elenyészően csekély az ipari tanulók, a közép- és főiskolások aránya. Vannak persze olyanok is — Hetény, Izsa, Martos, Vágfüzes —, ahol ez az arány kedvezőbb. Ha a tagság kor szerinti megoszlását vizsgáljuk, a járási arány itt nem rossz, hiszen a 7365 közül 2482 harminc éven aluli, 3983 a 30—60 évesek korosztályához tartozik és 900 a hatvan éven felüliek száma, néhány szervezetnél viszont jelentős „elöregedésnek", a fiatalok hiányának lehetünk tanúi. Igen alacsony például a harminc éven aluliak aránya a bátorkeszi, gútai, imelyi, kolozsnémai, megyercsi, nagykeszi, ógyallai és virti szervezeteknél. Egyes települések esetében ennek ugyan objektív okai is vannak (kisközségek, ahonnan a fiatalok nagy része elköltözik), de jónéhány helyi szervezetnél ez a tény igen elgondolkoztató. Illusztrálásaként csak két példa: Gután az 522 tag közül mindöszsze 77, Ógyallán pedig a 220 tag közül csak 23 a harminc éven aluli. Jogosan tehető fel tehát a kérdés: miért maradnak távol a szövetségtől a közép- és az idősebb korosztály gyermekei, illetve unokái?! Mi az oka annak, hogy a harminc éven aluli felnőttek, valamint a diákok ilyen jelentős része távol marad a CSEMADOK-tól? Vagy ha már ennél tartunk: jómagam például mind a mai napig nem tudom megérteni — egyedi ese-_ teket kivéve —, hogy miért olyan jelentős sokszor a lemorzsolódás, a CSEMADOK-ból kilépett tagok száma? Vajon mi késztet valakit arra, hogy kilépjen a csehszlovákiai magyarság egyedüli hivatalos kulturális szövetsége tagjainak sorából? A válasz sokkal öszszetettebb, mint az első látásra tűnik, s logikus tehát a következtetés is: a CSEMADOK-szerveknek — a legalsótól a legfelsőig — a jövőben még komplexebb módon kell megközelíteniük a szervezetek életében — az idő előrehaladásával, a fejlődéssel törvényszerűen — felmerülő, sok esetben igen specifikus problémákat. Szövetségünk munkájának helyes irányban való tóvábbi fejlesztése ugyanígy megköveteli — s ez már szinte közhelyként hat — a párt- és állami szervekkel, kulturális intézményekkel való együttműködés további tudatos elmélyítését. A komáromi járásban a közeljövőben a helyi szervezetek és a helyi szervek és intézmények szintjén kell még majd sokat tenni ennek az együttműködésnek a tökéletesítéséért. Jelen pillanatban erről teljesen egyöntetűen sem pozitív, sem negatív véleményt nem lehet alkotni. Vannak ugyanis községek a járásban, ahol a helyi szervek és intézmények állandó figyelemmel kísérik és mind erkölcsileg, mind anyagilag messzemenően támogatják a CSEMADOK helyi szervezet munkáját. Viszont sok helyen ez az együttműködés még nagyon sok kívánnivalót vagy maga után. Összegezve: annak ellenére, hogy a jelen értékelésben — szándékosan — inkább a negatívumok dominálnak, a komáromi járásban a CSEMADOK szervezeti élete, az előforduló fogyatékosságok ellenére is, jónak mondható. Németh Gyula 7
