A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-12-20 / 51. szám
Olyanok, mint egy ház, mit együtt építettünk Nem kényszerűnek rá, hogy benne lakjunk S néhanap meg sem engedik. Bármikor elmehetünk hozzájuk nagyságunk legszerényebb öltözetében Csak jó! nézzük meg, mit viszünk magunkkal. Tudják a módját, hogy kell ajándékot adni: Már eldobták, — most meglelték, s nevetnek. De abban is hagyatkozhatsz reájuk, Hogy ha önmagad elhagyod Elhagyod őket is. Ók, ha hibáznak, csak nevetünk: Mert ha rossz helyre tettek egy követ le Rájuk tekintve látjuk Hol lesz jobb helye a kőnek. Lessük mindennap keresetlen figyelemmel Hogy keresik meg mindennapi kenyerük. Valami rajtuk kívül álló Ügyben érdekeltek ők. A jó emberek dolgot adnak nekünk. Magukban, úgy látszik, sehogysem boldogulnak. Minden megoldásukban új feladat feszül. Veszélyes pillanatokban, ha süllyed a hajó Meglátjuk hirtelen, hogy tágra nyílt szemük rajtunk pihen. S habár nem tetszünk nékik, így ahogy vagyunk Ők velünk tartanak mégis, velünk. (Garai Gábor fordítása) KESZELI FERENC FELVÉTELE a bőségesen terített asztalt. Persze ilyenkor eszünkbe jutnak az éhezők, a csonttá-börré soványodott gyermekek, a társtalanok, a társadalom perifériájára szorultak szerte a világban. Interjút olvastam valahol, egy európai országban élő emberrel, aki azért tartja szépnek a karácsonyt, mert akkor jók és önzetlenek az emberek, adakozó kedvűek. Juttatnak az ünnepre készített finomságokból azoknak, akiknek még mindig az éhség kísértő rémét jelenti a karácsony. Azoknak is milliókra tehető a száma, akik a szeretet ünnepén ajándékozni nem tudnak, ajándékot nem kapnak. Gyermekkorom emlékeiben élnek ilyen karácsonyok, az iskolában feldíszített karácsonyfa alatt szeretetcsomag várta azokat a gyerekeket, akiknek a szülei képtelenek voltak az ajándékozásra. Megható volt az iskolai ajándékozás, ahogy a szeretetcsomagra szoruló gyermek csillogó szemmel kiléptek a pádból. Nem szégyellték magukat. A szegénységet nem lehet szégyellni, csak el lehet viselni. Vagy meg lehet váltani. A változás és a változtatni akarás szándékával. A javak igazságosabb elosztásának akarásával. Karácsony élménye és emléke úgy lett más számunkra, ahogy hétköznapjainkat és ünnepnapjainkat közhasznúan értelmessé tudtuk tenni. Meleggé, emberségessé, szeretettől fénylővé, igazán ünnepi hangulatúvá. Tündöklöbbek lettek téli éjszakáink, fényesebbek a csillagok, homlokunkat régen nem árnyékolja már az éhség réme, nyugalmasak és békések karácsony estéink. Meghittek és tartalmasak az ünnepnapok. Ha mégis gond felhőzi be homlokunkat, akkor azt hétköznapjaink és ünnepnapjaink békességének a féltése okozza. Békés karácsonyokat akarunk, gazdag karácsonyestékre emlékeztető szeretetben, megértésben, a munkában jobb eredményekre törekedve. Mert csak így lesz számunkra jövőre is kellemes, élményekben és emlékekben gazdag a karácsony, szép a téli este, a hóhullás, az ajándékadás és elfogadás öröme. Mács József A világtörténelem legvéresebb háborúja, a második világháború után immár harmincötödször üljük meg a békés karácsonyt. Bizonyára sokan vannak, különösen az idősebb nemzedék tagjai között, akik — mielőtt leülnek a karácsonyi terített asztalhoz — egy pár pillanatra elgondolkodnak és felidézik magukban azokat a karácsonyokat, amikor nem volt sem bőségesen megterített asztal, sem pedig béke. Igen ahhoz, hogy értékelni tudjuk a békés karácsonyokat, emlékeznünk kell a szegényes és véres karácsonyokra is, amikor főleg annak örültünk, hogy megmaradt az életünk azokban a vérzivataros időkben. Akkor az üres kenyér, ha volt, örömet és boldogságot jelentett. Bizony jó ezt tudni azoknak, akik ma már nem tudnak örülni a karácsonyi terített asztalnak és a rajta levő sok finomságnak. Akik talán a drága ajándékot is fitymálva fogadják, mint a világ legtermészetesebb dolgát, mintha mindez Így Jett volt örök időktől fogva. Természetessé vált minden, ami valamikor az idősebb generáció életében távolról sem volt meg. Nem a bőség karácsonya ellen emelek szót, mindenkinek azt kívánom, hogy a jövőben legyen még bőségesebb karácsonya, mert a bőség karácsonya egyben a hétköznapok bőségének és jólétének szimbóluma. Csak azt szeretném mondani, hogy mindezt a bőséget meg is kell tudni becsülni. Mert ezzel egyszersmind saját építő munkánkat is megbecsüljük, mely minden bőségnek, így a karácsonyi terített asztalnak is forrása. Harmincöt békés esztendő. Soha ilyen hosszú ideig nem élt még békében a vén Európa. És ez elgondolkodásra késztet. Mert úgy, ahogy a terített asztal, a békés karácsonyok sem jöttek maguktól, ezekért a békés karácsonyokért is ádáz harcot kellett vívni a békeszerető emberiségnek azokkal szemben, akik az elmúlt harmincöt év alatt nemegyszer megkísérelték egy harmadik világégés kirobbantását. A békéért, a leszerelésért ma is kemény harcot kell vívni. Ennek a harcnak olyan jelentős állomásai vannak, mint az európai biztonsági és együttműködési értekezlet s ennek eredménye, a helsinki záróokmány, amelyet az európai országok, valamint az Amerikai Egyesült Államok és Kanada állam-, illetve kormányfői írtak alá. Ehhez kapcsolódik a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásáról szóló SALT-II szerződés, amelyet azonban még a mai napig sem ratifikált az amerikai kongresszus. Továbbá a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek csökkentéséről folyó bécsi tárgyalássorozat és más tárgyalások egész sora fémjelzi a Szovjetunió és a szocialista országok békepolitikáját, amelynek fő célja előkészíteni az általános és teljes leszerelést. A béke védelmének ezek az állomásai mind elsősorban a Szovjetunió és a szocialista közösség országainak kezdeményezésére jöttek létre. Ezek az országok el vannak szánva arra, hogy a Helsinkiben megkezdődött enyhülési folyamat szellemében tovább folytatják harcukat a népek egyenlő biztonságáért és azért, hogy a különböző országok kapcsolatában legyen meghatározó a kölcsönös megbecsülés és a barátság. Ennek a békepolitikának köszönhetjük a 35 békés karácsonyt és csakis ez a politika lesz az alapja a további békés karácsonyoknak is. A szocialista közösség országai ma is kemény harcot vívnak a nemzetközi légkört állandóan mérgező erőkkel. Ennek a harcnak fontos állomása a Madridban megtartott helsinki utóértekezlet, amelyen a Szovjetunió és a többi szocialista ország következetesen védelmezik a helsinki záróokmányban lefektetett alapelveket. A szocialista országok védelmezik a stratégiai fegyverek korlátozásának, a fegyverzet csökkentésének az ügyét, az imperialista hatalmak diplomáciájának intrikái ellenére. Védik a békét, ami az egész emberiség akaratát, vágyát és egyben a jövőjét fejezi ki. A szocialista országok a Szovjetunióval az élen, a jövőben is a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének, együttműködésének útján kívánnak járni, s ennek érdekében bármikor készek tárgyalni minden olyan javaslatról, amely hozzájárul a béke ügyének előbbre viteléhez. Mint ahogy azt legutóbb Leonyid Brezsnyev kifejtette. Érdemes e gondolatokra egy pár percet szentelnünk karácsony ünnepén is, annál is inkább, mert karácsony a béke, a megértés és a szeretet ünnepe. De mindez ma különösen összefügg a világ békéjének nagy ügyével. A karácsony ezért igazán csak akkor lehet a béke és szeretet szimbóluma, ha nemcsak önmagunkra, a szűk családi kör boldogságára gondolunk, de azokra is, akik határainkon túl nem mondhatják el, hogy karácsonyuk gazdag, és még kevésbé azt, hogy békés. Gondolok itt Latin-Amerika országaira, a Közép- és Közel-Kelet eseményeire. Gondolok itt a salvadori és a chilei hazafiakra, akiknek még igen kemény harcot kell vívniuk azért, hogy egyszer valóban elmondhassák: boldog és békés karácsonyt ülnek. Számukra még hosszú lesz az út addig, amíg olyan társadalmi rendszert építhetnek, amelyben ők is arra fognak emlékezni, hogy békés és bőségben gazdag 35 karácsonyt értek meg. Addig, amíg arra az útra léphetnek, mely a szocializmushoz, az egyedüli olyan társadalmi rendszerhez vezet, amely mindenki számára biztosítja a valóban emberhez méltó békés életet és a szociális biztonságot. 3
