A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1980-12-20 / 51. szám

Következő számunk tartalmából: Dr. Štefan Ifner: AZ ELSŐ NAGY PRÓBATÉTEL Neumann János: AHOL HAŠEK A ŠVEJKET IRTA Keszeli Ferenc: MUZSIKÁLÓ MASINÁK Varga Erzsébet: ZORÁN Miklósi Péter: ITALOK ITALA Karácsonykor sugározza a bratislavai televízió Debussy: Pelléas és Meli­­sande című operáját. M. Borský felvételén az opera két címszereplője: A. Michalidesová és J. Martvon A 24 oldalon V. Bistika felvétele A CSEMADOK Központi Bizottságá­nak képes hetilapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában. 893 36 Bratislava, ul. Čsl. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 3341 -34, főszerkesztő-helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 3328-64, Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Telefon: 3328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszoigálat. Kül­földre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne, n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levél­kézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Index: 49211. Nyilvántartási szám: SUTI 6/46. BERTOLT BRECHT Dal a jó emberekről 1 A jó embereket arról ismered meg Hogy jobbá lesznek Ha megismered őket A jó emberek Vendégül látnak, hogy épüljenek, mert Abból okul az ember, ha figyel S ha mondanak is néki valamit. 2 De ők egyúttal Jobbá teszik azt aki rájuk néz és Azt kire néznek. S nem azáltal, hogy betevő ^ falathoz Vagy a fényre segítik, inkább Azért mert tudjuk: élnek ők, s a világot Megváltoztatva használnak nekünk. 3 Ha fölkeressük, otthon leljük őket Nem felejtik, tulajdon régi arcuk Milyen volt az utolsó találkozáskor. Bármennyire megváltoztak is — Mert éppen ők oly vá/tozandók — Legfeljebb fölismerhetőbbek lettek. Elérkezett ismét a karácsony, az év egyik szép, bensőséges ünnepe. A ké­szülődés lázában sem felejtjük el talál­gatni : vajon fehér vagy fekete lesz-e az idén? Ha szavaznunk kellene, milyen karácsonyt szeretnénk, minden bizony­nyal a fehérre adnánk voksunkat. Mert a karácsony úgy szép, ha puha, fehér szőnyeg borítja a földeket, ha szállin­góznak a hópelyhek, ha az ünnepi han­gulatba a téli örömök vegyülnek. Nem is magunknak, hanem inkább gyermekeinknek kívánjuk a fehér kará­csonyt, ök tudnak igazán örülni a fris­sen esett hónak. Fogják a szánkójukat, és mennek a dombra, magasabb fekvé­sű helyre. Gyermekeinknek élmény a karácsony. A felnőtteket pedig régi, gyermek­kori élmény és emlékek eltéphetetlen szálai kapcsolják az elmúlt karácso­ébem léá nyokhoz. Mindenkiben elevenen él az ünnep hangulata, a karácsonyest meg­­kapóan szép emléke. Amikor egy látha­tatlan karmesteri pálca beintésére le­száll a csend a világra. Különösen döbbenetes ez a csend a máskor lüktető életű, zajos nagyváro­sokban. Ilyenkor elcsendesülnek az ut­cák, nem látni jármüveket, nem közle­kednek a villamosok, az autó- és troli­buszok, a villanyfényes estében imboly­gó árnyakat sem látni, aki csak tehette, mindenki időben érkezett haza, család­ja körében tölti a karácsonyestét. Az élmények s emlékek az összetar­tozó kis közösségekhez kötődnek a leg­erősebben. Az olyanokhoz, amelyekhez mi is tartozunk. Kis és nagy családok, közösségek szeretettől fűtött ünnepe a karácsony. Ilyenkor félretesszük a hara­got, a gyűlölködést, óvakodunk attól. hogy rosszat tegyünk embertársaink­nak. Kerüljük az összecsapást, mindazt, ami ronthatná az ünnep hangulatát. A lehető legteljesebb nyugalomra, békére törekszünk, a lehető legtökéle­tesebb harmóniára a családban és a társadalomban. A békét óhajtjuk ma­gunknak, a kisebb s nagyobb közösség­nek, melyben élünk, az egész emberi­ségnek, és erősebben, mint az eszten­dő bármely más napján. Mert a nagy, szelíd és végtelennek tetsző karácsonyi csendhez úgy kell a béke, mint az ünnepi asztalra a fehér kenyér vagy a pohár bor. Szeretnénk, ha legalább karácsony­kor elnémulnának a fegyverek, a jóindu­latú emberek békéje szállna a földre, s elnémulna a hidegháborús erők szava. Az esztendőnek ezekben a napjaiban szeretnénk hinni, hogy értelmes lényei vagyunk planétánknak s az egész világ­egyetemnek! Azt akarjuk, ami egyformán jó ma­gunknak és másoknak. Ami jó és hasz­nos társadalmunknak, az egész emberi­ségnek. Az élményt gazdagon osztó ünnep napjaiban mindenkinek kívánjuk 2

Next

/
Thumbnails
Contents