A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1980-12-06 / 49. szám

minden nm

2. A Skansen bejárata

3. Nem ázik be a tető, mert a gyep alatt nyírfakéreg a szigetelő anyag

4. Nálunk, az Ipoly mentén ilyen fehéren már a negyvenévesek sem öltöztek

5. A kézművesek utcája

Gyerünk el a Skansenba és biztosan találkozunk ismerősökkel! — járja szombatonként, vasárnaponként Stockholmban a mondás. És anyuka-háziasszony máris farmerba bújtatja gyermekeit; felvágottat, édességet, kenyér-kalácsot és az elmaradhatatlan vajat becsomagolja, telitölti a literes termoszt kávéval és máris indulnak. Természetesen a készülődés közben a gyermekek sem felejtik el magukhoz venni az egész héten át félrerakott kenyér-kalács maradékot, hozzácsenni a spajzból néhány sárgarépát, a hűtőből almát, banánt. Kell a Skansen állatkertjének medvebocsaira, majmaira is gondolni.

Szóval: szombat-vasárnap irány a Skan-Különös hagyománytisztelet él a svédekben. Már a néhány évtizedes múltjukat is fokozott szeretettel őrzik, tisztelik. Szemükben a múlt valóban a jövő alapja. S minden, ami múltat idéz — kő, fa, ház egyetlen parányi használati tárgy — nagy becsben áll. Évszázados beidegződés ez és nem valami újkeletű múlt-romantika.

Mindezt Svédországban járva léptennyomon tapasztalni, de a Skansenben ki-