A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1980-11-29 / 48. szám

kan újra kávézni rohannak, de még többen ellepik a lakótelep parányi ABC áruházát. Mások pihennek, hiszen fél öttől fél hétig próba, épp csak az átöltözésre marad pár perc, aztán három és fél órán keresztül tökéletes koncentrációra, fegyelmezettségre van szüksége minden tagnak. Ezt a figyelmet és fegyelmet az egyik hegedűs így jellemezte:

—■ Képzelje el, hogy egy ablaküvegen három és fél órán keresztül figyelemmel kell kísérni egy legyet. Úgy, hogy az ember egyetlen másodpercre sem veszi le róla a tekintetét.

Mint minden hasonlat, ez is sántít, hiszen a zenészeknek nemcsak a kottára kell összpontosítaniuk, hanem kollégáik játékára, a magánénekesekre, a karmesterre, a közönségre és természetesen magára a játékra is. Egy másik zenész némi iróniával megjegyezte:

— Az ember a koncert után egy kicsit úgy érzi, hogy bedilizett. Három és fél óra rettentően sok idő. Más „normális" hangverseny másfél, legfeljebb két óráig tart. Most meg — három és fél óra.

2

Öt óra előtt a város szívében, közvetlen a Duna jobb partján levő modern Brucknerhaus kulturális központban vagyunk. A hatalmas nagyteremben mintegy kétezer néző számára van hely. Az emelvényen — vagy színpadon — már előkészítve a székek, kottaállványok, hangszerek. Épp csak ki kell húzni tokjából a nagybőgőt, hegedűt, vadászkürtöt, hárfát... Mire a zenekar elvégzi a hangolást és az énekkar is elfoglalja a helyét, megérkezik, még „civilben" az osztrák karmester, Kurt Wöss. A kórust a filharmónia karnagya, Pavol Baxa készítette fel.

Kezdődik a próba. Egy-egy nehezebbnek

tűnő tételt gyakorolnak, a karmester többször megálljt int, utasításokat ad; a zenészek újra nekilendülnek, megint megállj, újabb utasítás ... Közben dolgozik az osztrák tévé operatőre és a rádió technikusai „bemérik" a mikrofonokat, újakat helyeznek el. Van belőlük már vagy húsz a színen meg a „levegőben", hiszen az esti hangversenyről felvételt készít a rádió és vasárnap este máris műsorára tűzi.

Negyed hétkor vége a próbának.

Van, aki leugrik a büffébe bedobni egy pohárka vörös bort, mások az öltözőbe rohannak egy cigarettára, vagy körülnéznek az épület-labirintusban, a Duna-parton. Tízen-tizenketten maradnak, s egymást figyelve, egymást korrigálva gyakorolnak. Leballagok az épület előcsarnokába, ahol épp képkiállítás látható. Aztán egy rövidke séta a szúnyogoktól hemzsegő Duna-parton, majd háromnegyed hétkor bekukkantok az öltözőbe. Már mindenki frakkban. Rohanok vissza az előcsarnokba, hogy lássam a közönséget.

Egyre többen érkeznek. Estélyi ruhás hölgyek és urak, divatos „overallba" bújt fiatal lányok, farmeres, pulóveres tinédzserek.

Pontosan hét óra három perckor kezdődik a hangverseny.

Nem foglalt minden hely, hiszen már tizenkilencedik napja tart a zenei ünnepség, és minden napra több hangverseny, rendezvény jutott, de nagyobb a közönség, mint amilyenre a rendezők és a vendégek számítottak — lehet vagy ezerezerkétszáz ember.

3

Nagyképűség lenne most részemről, ha kritikát vagy legalább recenziót akarnék írni a hangversenyről, a zenekar és a kórus teljesítményéről, hiszen nem ezért vagyok itt. Egy koncertút hangulatának visszaadására vállalkoztam. Hogy az előadásról, annak színvonaláról mégis szót ejtsek, ahhoz elég megjegyeznem, hogy a nézők közül csak tízen-tizenöten távoztak a két szünetben — ott álltam a kijáratnál —, és a nézősereg szinte mozdulatlanul ülte végig a három és fél órát, állandóan figyelt, kezében tartva az oratórium szövegkönyvét. A végén pedig kitört a tapsvihar, gyakori „bravó, bravó" kiáltásokkal tarkítva. Alig akarták leengedni a pódiumról a zenészeket, énekeseket. A rádió szakembere szerint nem is maga a mű nagysága, remeksége a lényeges, hanem az énekkar és a zenekar magas zenekultúrája, összjátéka, precizitása volt ezen a koncerten a domináló. „Persze — mondta később elmosolyodva — Európa egyik legjobb filharmonikus együttesétől, ezt mindig el is várja a hallgatóság."

Azt hiszem, ehhez nincs mit hozzátenni.

S az is magáért beszél, hogy a hangverseny után az autogramkérők tömege rohamozta meg a szólistákat, karmestereket, zenészeket, énekeseket.

4

Éjfél már jóval elmúlt, mire újra a szállodában vagyunk. Szemmel láthatóan mindenki fáradt, kimerült. Nagyon igénybe vette az együttest ez a hangverseny. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy többen örömüknek adtak hangot, ez volt A világ harmóniájából a második és egyben utolsó koncert, hála istennek! Hiszen nyilvánvaló, hogy ilyen hosszú művet képtelenség lenne sokáig műsoron tartani, és a közönség türelme sem véges, a hallgatóságot is nagyon igénybe veszi e maratoni hosszúság. Az énekkar karnagya, még útban hazafelé megkér, ha lehet, aláhúzva emeljem ki az énekkari tagok idegfeszítö munkáját, mivel ilyen komoly és ennyire igényes müvet ma a világon kevés kórus lenne képes betanulni és így előadni. És ebben — látva a korábbi külföldi koncertek sajtóvisszhangját — egy parányi nagyképűség sincs.

Este hét előtt már újra a bratislavai múzeum előtt vagyunk. Mindenki gyorsan kikapkodja csomagjait a poggyásztérböl, irány valamelyik busz, villamos, minél előbb haza. Viszontlátásra hétfőn a munkahelyen. A hazai közönséggel pedig a legközelebbi koncerten.

ZOLCZER JÁNOS

A szerző felvételei

KORLÁTOK KÖZÖTTKORLÁTLANUL?

Egy több ezer éves görög monda szerint Oidipusz a személyéhez fűződő jóslatok beteljesülése során tudta nélkül megöli atyját, Laioszt és feleségül veszi anyját, lokasztét. Amikor a vérfertőzés miatt dögvész pusztítja Thébait, Oidipusz rádöbben elkövetett bűnére. Felesége öngyilkos lesz és Oidipusz kiszúrja saját szemét, majd az egykor oly dicső király vakon, nyomorultan és számkivetetten bujdokol élete végéig ..

A vérfertőzés tilalma nemcsak mondákban és klasszikussá vált irodalmi alkotásokban fogalmazódott meg, hanem különböző jogszabályokban is. Igaz, az erkölcsi normák többsége a társadalom változásait. a kor fejlődését követve átalakul; hiszen más miatt botránkozott meg a középkor embere és más miatt háborodik fel a huszadik századi polgár. Vannak azonban olyan erkölcsi szabályok, amelyek nagyon régen alakultak ki, és azóta is élnek. Ilyen a vérfertőzés tilalma is.

Azt, hogy mit jelent eme erkölcsi normákba ütköző törvényszegés fogalma, a Büntetőtörvénykönyv illetékes paragrafusa ekképpen határozza meg; „Aki egyenesági rokonával létesít nemi kapcsolatot, az súlyos bűntettet követ el és az eset körülményeitől és komolyságától függően több évi szabadságvesztéssel büntetendő." A kiskorú leszármazókat, akik legtöbbször áldozatai ezeknek a kapcsolatoknak, általában nem büntetik meg, mert a jogalkotók figyelembe vették, hogy ezek a gyerekek és kamaszok kiforratlan egyéniségek, akik függő viszonyban vannak szüleiktől. Kivételt csupán azok a ritka esetek képeznek, amikor a nemileg ugyan már érettnek számító, életkorukat tekintve viszont még kiskorú személyek a kezdeményezői az efféle kapcsolatoknak ...

Bíróságaink napi munkájának tanúsága szerint — szerencsére — a vérfertőzés nem gyakori. Ha mégis előfordul, úgy sokszor — az eset komolyságára való tekintettel — nemcsak emiatt, hanem ennek kapcsán — ennél sokkal súlyosabb bűncselekményért vonják felelősségre a korlátlan szenvedélyek korbácsolta nemi kapcsolatra lépő rokonokat. Ha például az apa erőszakkal vagy életveszélyes fenyegetéssel kényszeríti lányát az efféle kapcsolatra, akkor a törvényszék előtt elsődlegesen nemi erőszak bűntettéért felel, és a bíróság akár tíz évig terjedő szabadságvesztést is mérhet rá. Az igazsághoz hozzátartozik azonban, hogy a bíróságok elé kerülő esetek viszonylag alacsony száma nem minden esetben tükrözi a tényleges helyzetet. Ugyanis jelentős lehet az úgynevezett rejtett bűnözések száma, vagyis: sok ilyen vétség titokban is maradhat, hiszen családon belüli a szégyen, és a gyerek nem jelenti föl a szülőt vagy a feleség elnézi férjének társadalmi-erkölcsi botlását. Legtöbbször csak akkor ömlik ki a szennyes, ha a gyerek terhes lesz, vagy tűrhetetlenné válik az otthoni légkör.

A rendőrhatóság és a bíróság mint anynyi más ügyben, a vérfertőzéseknél is az igazságügyi orvostani intézetektől és törvényszéki orvosszakértőktől kér véleményt a gyanúsított elmeállapotáról, valamint arról is, hogy valóban rokoni kapcsolatban fogant-e a per tárgyát jelentő kisgyerek. Előfordul: az apa nem tagadja a nemi kapcsolatot, de azzal védekezik, hogy leánya valójában nem édes gyermeke. Ilyenkor is az orvosszakértö feladata kideríteni, igaz-e a védekezés vagy sem?

Érdekes összefüggéseket talál és bizonyos fokig általánosítható tapasztalatokra bukkan, aki az efféle kapcsolatok hátterét próbálja földeríteni.

Ismételten megesik például, hogy nyílt erőszakkal, esetleg testi fenyítéssel vagy támadással követik el a bűncselekményt. Nem kevésbé érdekes észrevétel, hogy sokszor éveken keresztül tart a kapcsolat. Az is előfordul, hogy a családban uralkodó, túlzottan patriarchális szemlétet teszi kiszolgáltatottá a lányokat. íme, egy vallomástöredék: „Tizenhárom éves korom óta van viszonyom az édesapámmal. Eleinte tiltakoztam, de azt mondta, hogy ebben is ö parancsol. Annyira féltem tőle, hogy még az udvarlómnak sem mertem szólni." Egy másik eset tanúsága szerint, négyéves kapcsolat után, egy tizenkilenc éves lány negyvenhárom éves apjától szült gyereket. Félelmében hallgatott viszont az a tizennégy éves kislány, akit az apja mindig magához hívott, ha édesanyja nem volt otthon. Ezekben a családokban a szülők általában alacsonyabb képzettségűek, bár joggal elképzelhető, hogy értelmiségi családokban is előfordul a vérfertőzés, csak itt esetleg ügyesebben titkolják.

Majd mindegyik ügyben szerepet játszik az alkohol. Az elmeállapotot vizsgáló orvos szinte mindegyik szakvéleménybe beleírhatja, hogy a gyanúsított idült alkoholista, akinél a rendszeres italozás hatására a személyiségszint súlyos hanyatlása következett be és a minimumra csökkentek erkölcsi-szociális érzelmei.

Az ilyen családi környezetben szükségszerűen torzul a kárvallott gyerekek szellemi, erkölcsi és érzelmi fejlődése, és sok esetben kiégett, közönyös felnőttekké válnak. Természetesen, a vérfertőzés társadalmi veszélye akkor a legnagyobb, ha ebből az elferdült kapcsolatból gyerek is születik. Az egyenesági és oldalági rokonok utódai között több a szellemileg és fizikailag visszamaradott, gyakoribb a korai csecsemőhalál, mint az egymással vérségi kötelékben nem álló szülők leszármazottainál.

Az ép és életerős utódok születése érdekében, egy évezredes erkölcsi normának érvényt szerezve jogrendszerünk, a szocialista törvényesség is szigorúan bünteti a (szerencsére ritkán előforduló) vérfertőzés tilalmát megszegőket.

Linzben

17