A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-11-29 / 48. szám
HANGLEMEZ Elvis — Promised Land A rock-korszak világszerte ismert és elismert sztárja és bálványa volt az 1977-ben tragikus hirtelenséggel elhunyt Elvis Presley. Lemezeit azóta is milliós mennyiségekben adják el a világ minden táján. A Presley-kultusz ugyanis halálával nem múlt el, hanem újabb stádiumába ment át, ezért Presley művészete, dalai iránt lankadatlan az érdeklődés. Ennek tudható be, hogy az OPUS hanglemez- és zeneműkiadó vállalat a közelmúltban 3 év leforgása alatt immár a második Presley-lemezt jelentette meg a világhírű rock-sztár hazai rajongóinak nem kis örömére. Elvis Presley világsikere nem a véletlennek köszönhető. Az énekes, aki ismeretlen gépkocsivezetőből lett a rock-muzsika egyik legnagyobb egyénisége, valóban utánozhatatlan művésze volt műfajának, bár a hatvanas évek végén elkezdődött „második időszakának" teljesítményei alapján nem is egy, hanem több műfajról is beszélhetünk, hiszen a korosabb, érettebb Elvis Presley már nem rock-énekes volt, hanem a dallamos popzene egyik sokoldalú tehetsége, aki a rock and roll és a country-muzsika sallangjaitól megszabadulva az amerikai pop-zene élvonalába küzdötte fel magát, s Dean Martinnal, Sammy Davis-szel, Tom Jones-szal és Frank Sinatrával együtt lépett fel show-müsorokban, tévé-programokban és a hangversenydobogókon. Ezt a csiszoltabb, kultiváltabb előadásmódot képviselő Elvis Presleyt mutatja be „Az ígéret földje" (Promised Land) címmel kiadott Opus-lemez, melyet az RCA Corporation hanglemezkiadó vállalattól vett át a mi kiadónk. Az új Elvis Presley profillemez méltó reprezentánsa a világszerte ismert kitűnő énekes — bátran állíthatjuk — egyedülálló és utánozhatatlan művészetének, amely csaknem három évtized pop-muzsikájának történetébe íródott be aranybetűkkel. Sági Tóth Tibor NÉPMŰVELÉS Kosa László előadása Rozmaringkoszorú címmel népköltészeti estet rendezett október 9-én az ipolysági Honti Közművelődési Klub. A rendezvény keretében felléptek a József Attila Irodalmi Színpad tagjai, valamint Bodonyi András népművelő, a művelődési ház igazgatója. Az est főelőadója dr. Kosa László, a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutató Csoportjának munkatársa volt. A neves magyarországi néprajztudós a szlovákiai magyar tájak folklórkincsének kiváló ismerője. Rozmaringkoszorú című gyűjteménye, mely népünk szellemi örökségét foglalja össze, 1979-ben jelent meg a Ma dách Könyvkiadónál. Kosa Lászlót elsősorban eme kötet kapcsán hívták meg Ipolyságra. Előadásában szólt az iménti gyűjtemény hasznosságáról és időszerűségéről, néphagyományunk gazdag forrásairól, kiaknázatlan területeiről stb. Felvázolta ezenkívül a néprajzkutatás időszerű feladatait, s körvonalazta a hazai gyűjtők legsürgősebb teendőit is. Előadásának további részében behatóan foglalkozott az Ipoly menti táj néprajzával és a palóckutatással. (Beszélt például Schoen Arnold ipolybalogí népzenekutatásáról. Bar tók Béla és Györffy István 1910-es ipolysági gyűjtéséről stb. Az utóbbi két tudós említett gyüjtőútját egyébként szellemesen feldolgozta Móra Ferenc is a Honti igricek c. novellájában.) Az előadó élvezetesen és nagy tisztelettel beszélt a néprajztudomány azon személyiségeiről is, akik a hajdani Hont megyéből származtak: a csábi Szeder Fábiánról, a palócokról írt első terjedelmesebb tanulmány szerzőjéről; az Ipolykeszin született Ipolyi Arnoldról, a magyar mitológia úttörő kutatójáról és Manga Jánosról, aki Pereszlényben született s a Palócföld nagy szerelmese volt. Kosa László beszámolója felkeltette a hallgatóság figyelmét, a népi hagyományok s a szellemi örökségek iránti érdeklődését, amit az előadás után kialakult bensőséges és tartalmas beszélgetés is bizonyított. Csáky Károly KÖNYV Alberto Moravia: A megvetés A római lány. Az unalom után Alberto Moravia A megvetés című regényét olvastam nagy érdeklődéssel. Mindhárom regényben azonos a megkapóan hiteles társadalomrajz, az emberi lélek legapróbb rejtelmeinek felszínre hozása, a szinte tökéletes, hiányérzetet soha nem keltő jellemábrázolás. Moravia egyértelműen realista, izgatja minden, ami kora olasz társadalmában a boldogulni akaró ember útjában áll. A római lányban az utca hölgyét állítja regénye középpontjába, rajta keresztül láttatja a társadalom korlátáit, fonákságait, Az unalomban viszont már az elhidegülés pontos kórképével találkozunk, egyféle lelkiállapotból kővetkező felfogással, bizonyos életmód hiteles társadalom- és lélekrajzával. A megvetésben ugyancsak a házastársak mesteri ábrázolásán keresztül sejteti, sőt nagyszerűen érzékelteti azt a közeget, amely döntően befolyásolja, meghatározza Moravia hőseinek útját, gondolkodását, közeledésüket illetve távolodásukat egymástól. A megvetésben a hős, Riccardo Molteni tulajdonképpen nemes célokat követő drámaíró, de hogy feleségének biztosítani tudja a polgári életmódot, aprópénzre váltja tehetségét, elszegődik filmforgatókönyv-írónak egy ismert római producerhez. Feladja önállóságát, eszköze lesz Battistának, aki abban a biztos tudatban határozza meg Molteni feladatait, hogy végül is ő fizet. Kiszolgáltatottsága révén válik Riccardo Molteni bizonytalanná, vergődő emberré, olyanná, aki már-már képtelen a saját célját követni, akármennyire is ellenszenves számára Battista, a producer, a végén árnyékává, akarata,- szándéka megtestesítőjévé válik. Felesége, Emília, fokozatosan elhidegül tőle, s ö nem érti, miről is van szó, miért lazul meg köztük a kapcsolat, miért változik szerelmük megvetéssé Emília részéről. Végig az volt a benyomásom, hogy Moravia igen-igen ismeri könyvének szereplőit és azt a világot, amelyben élnek. Az üzletemberek, pénzhajhászók világa ez, a polgári jólét örökös csábításával. A megvetésből egészen pontosan kiderül, mi a tényleges oka Emília elhidegülésének. Érdekes a regényben, hogy Moravia nemigen hisz férfi és nő tartós kapcsolatában, s A megvetésben mintha egészen tudatosan azt keresné, ami két egymást szerető ember házasságában elhidegüléshez vezethet Mács József TELEVÍZIÓ Petrovics Emil: Bűn és bűnhődés Az új magyar zene európai rangú operakomponistájának (a „C'est la guerre és a Lüzisztraté szerzőjének) eme harmadik zenedrámáját 1969-ben mutatta be az Állami Operaház s első operájának nemzetközi sikeréhez mérten, bizony akár bukásról is beszélhettünk volna akkor. Valószínű, hogy maga a komponista is így értékelte müvét, hisz azóta, több mint tíz éve immár, nem írt új zenedrámát. A „Bűn és bűnhődés" mostani fölújítása, televíziós változata, mégis élményszámba menő esemény volt, s bizonyos mértékben rehabilitálta a szerzőt, ugyanúgy, mint pár éve a Lüzisztraté ugyancsak utólagos, majd két évtizedes késéssel beköszöntött világsikere. Tény, hogy igaza van Maár Gyulának, a mű hajdani librettistájának s e tévé-változat rendezőjének, amikor azt írja, hogy „ez a mű eleve is inkább mintha a film felé mutatott volna; már a dramatizálás is, de elsősorban a zenei anyag intimitásaival, az ábrázolt belső folyamatokkal". A baj csak az, hogy ezt a felismerést a szerzők nem tudták vagy nem akarták következetesen végiggondolni és végigcsinálni az ebből adódó szükséges korrekciókat. Arra gondolunk, hogy egy tévéjáték átlagos tartalma kb. egy óra, egy játékfilmé maximum másfél óra s a „Bűn és bűnhődés" televíziós változatának bizony csak javára vált volna, ha megmarad eme egy-másfél órás sűrítés mellett az eredeti két és fél óra helyett, mert a modern operának s ezen belül magának Petrovicsnak is (lásd első két zenedrámáját), hogy úgy mondjam, testhezállóbb idő az egy óra. Mindezek ellenére, a Bűn és bűnhődés jó opera, jó modern zenedráma. A tévéadaptáció egyértelműen igazolta tizenkét év után a szerzőket, s bizonyosak vagyunk abban, hogy újra láthatjuk még színpadon is, esetleg átdolgozott, rövidített formában. Az előadás súlya a Raszkolnyikovot alakító színész s énekes vállán nyugszik. Horváth Péter kiválóan formálja meg a neves figurát s Polgár László hangja hajlékonyán simul Horváth mozdulataihoz. A többi szerepet egyazon színész játssza s énekes énekli. A népes gárdából különösen emlékezetes marad Tokody Ilona (Szonya), Delly Rózsi (Uzsorás vénasszony), Szőnyi Ferenc (Vizsgálóbíró), Bende Zsolt (Szvidrigaljov), Palócz László (Marmeladov) és Póka Balázs (Fogalmazó) produkciója. —csízt. N. Osztrovszkij „Az okos is hibázhat" című művével nyitotta az új színházi évadot a nyitrai Andrej Bagar Színház Kiderült, hogy a kutyáknak is romlik a szemük, tehát ők is szemüveget fognak viselni. Az első kutyaszemüveg már „világra jött", s mint alkotója állítja, nemcsak a látást szolgálja, hanem a szemet is védi. Egy szép napon a chicagói World Trade Center tetejéről, azaz 410 méter magasságból leugrott egy ember. A levegőben aztán kinyílt fölötte az ejtőernyő és szépen földet ért. Ezek után elpakolta az ejtőernyőt, beült az autóba és eltűnt. A rendőrség később kiderítette, hogy a titokzatos személy Arthur Gingras ejtőernyős volt, s éppen egy új ejtöernyő-típust próbált ki.______________________ Bulgáriában azt tartja a nép, hogy a dal meghosszabbítja az életet. Képünkön: népi énekesek Koprivstyicében. 8
