A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-11-29 / 48. szám
Bemutatkozom... Bula/csik Juha Hatodik éve tanítok Izsán az általános iskolában. Két fiam van. Egyik második, másik harmadik osztályos tanuló. Férjem technikus az efsz-ben. Hogyan kezdődött munkám a tánccsoporttal? Régen történt. Még kisiskolás koromban Gután (Kolárovo). Mikor Csémi Karolina tanítónő megszerettette velem a néptáncot. A tánc szeretete végig kísért az általános iskola minden osztályában, s a néptánc-csoporthoz a középiskolában sem lettem hűtlen. A SZISZ tagjaként, illetve elnökeként aktívan táncoltam, s a néptánccsoport szervezéséből is kivettem részemet. Érettségi után azonnal munkába léptem. Öten voltunk testvérek, nem gondoltam a továbbtanulásra. Pedagógiai képesítést levelező tagozaton szereztem. Kisegítő erőként azokba az iskolákba kerültem vissza, ahonnan elindultam. Bizalmat előlegeztek számomra, amit én becsületes munkával igyekeztem viszonozni. Lelkesen bekapcsolódtam a közösségi munkába. Tagja lettem a CSEMADOK helyi szervezetének, amelynek a néptánc-csoportjában évekig szerepeltem. Következő állomáshelyem Ógyalla (Hurbanovo). Itt nyílt alkalmam arra, hogy önálló néptánc-csoportot szervezzek az iskolában. Az itt eltöltött két év maradandó emléket hagyott életemben. Itt éreztem először az alkotás sikerélményét. Több mint harminctagú néptánc-csoportom nemcsak a közönségnek szerzett kellemes perceket, nekem is. Ez volt az oka, hogy egy életre elköteleztem magam a tánccal. Guta önálló úttörőházat kapott, amelybe olyan embereket kerestek, akik szeretik a kulturális munkát. Az itt töltött évek egyformán jelentették a gondot és a sikert számomra. Férjhezmenésem után Komáromba (Komárno) kerültem, a pionírház tömegpolitikai osztályának vezetője lettem. A legjelentősebb állomás életemben Izsa. Ide jöttem férjhez. Már a szülési szabadság idején vágyódtam a táncosok közé, és segítségére voltam a néptánc-csoportot vezető Petrák Aliznak és Kurucz Irénnek a táncok összeállításában Kómár Gizellával, a CSEMADOK helyi szervezet aktív táncosával. Nagy sikert arattunk a zselízi (Želiezovce) Országos Népművészeti Fesztiválon. Izsán hagyománya van a néptáncnak. A CSEMADOK Búzavirág tánccsoportja sok szép sikert ért el az elmúlt években. Az általános iskolában is mindig működött néptánc-csoport. Mindig volt olyan tanító, aki foglalkozott az izsai táncos kedvű gyerekekkel (Kurucz Nándomé, Vargáné Veres Erzsébet). Hatodik éve dolgozom Izsán. Pionírvezetőként kezdtem, jelenleg nevelő vagyok. Ittcsupán folytatnom kellett a hagyományápolást. A szülök örülnek, ha a gyerekeikkel foglalkozunk. Az iskola igazgatóságától és a CSEMADOK helyi szervezet vezetőségétől minden segítséget megkaptam munkámhoz, így jutottam el már háromszor Zselizre, amely örömet és megbecsülést jelent számomra s a tanulóknak is felejthetetlen élmény. Elmondhatom, hogy sok-sok órát fordítottam az időmből kulturális munkára. 1978-ban a Szlovák Televízió „Fecske" című adásában szerepelt tánccsoportunk. Sokszor feltettem már magamnak a kérdést: miért csinálom? Erre így egyszerűen nem is tudok válaszolni. Mindenki, aki csinálja, tudja, hogy ez a munka sok-sok lemondással jár. Néha a versenyeken igazságtalansággal is találkozik az ember. Ez azonban csak rövid időre szegi kedvét, mert a közösségi munka, a találkozás az ismerős csoportokkal és magukkal a gyerekekkel mindig új élményt jelent és további munkára ösztönöz. Nagyobbik fiam már elsöosztályos korától részt vesz a tánccsoport munkájában. Férjem is megértő. Munkahelyemen megbecsülik, elismerik tevékenységemet, az iskola igazgatósága és a szülők messzemenően támogatják munkámat. Az boldogít, ha volt diákjaimat viszontlátom a CSEMADOK helyi szervezet táncosai között. Ilyenkor úgy érzem, hogy én is tettem valamit. Még sok-sok évig szeretnék dolgozni, hozzájárulni ahhoz, hogy népművészeti hagyományaink éljenek, viruljanak. Éltetésük nem lehet közömbös azok számára, akik szeretik nemzetiségi kultúrájukat. Miért csinálom évek óta? Nem tudom megfogalmazni. Ha nem tehetném, amit teszek, lelkileg szegényebb lennék. Nem érezhetném azt, amit szóban elmondani nem is lehet, mert összeszorul az ember torka és örömkönny csordul ki a szeméből. Kolozsnémára (Kižská Néma) vagy Zselizre gondolok Amikor felhangzik a taps, amely számomra azt jelenti, hogy megérte ... A gyermektánc-csoport BULAJCSIK JÚLIA 1980. október 24—25-én ülésezett a CSEMADOK Központi Bizottsága. Megtárgyalta a szövetség 1981. évi munkatervét, a helyi szervezetek évzáró taggyűléseinek irányelvét. Meghallgatta a CSEMADOK KB Elnökségének beszámolóját a szervezeti élet fejlesztéséről. A beszámolót dr. GYÖRGY ISTVÁN, a CSEMADOK KB vezető titkára terjesztette elő. Az írásban és szóban előterjesztett beszámolókat élénk és termékeny vita követte. Számos KB-tag szólt hozzá a beszámolókhoz, és értékes tájékoztatást nyújtottak járásuk kulturális életéről. A CSEMADOK Központi Bizottságának ülése a határozati pontok jóváhagyásával ért véget. Mai számunkban kivonatosan közöljük a CSEMADOK Központi Bizottsága-Elnökségének beszámolóját a szervezeti élet fejlesztéséről, valamint a KB ülésén elfogadott határozatot. Lapunk további számaiban ismertetni fogjuk az 1981. évi munkaterv fő célkitűzéseit és a KB-ülés néhány vitafelszólalását. által elfogadott határozatok igényesek és reálisak. Az e határozatokból eredő feladatokat funkcionáriusok és önkéntes népművelők ezrei váltják valóra. Ennek tudatában igyekszik a CSEMADOK Központi Bizottsága tovább szilárdítani szövetségünk szervezeti életét, növelni társadalmi tekintélyét, központi, járási és helyi szinten. Helyi szervezet lényegében minden olyan dél-szlovákiai községben létezik, amelyben magyarok élnek. Jelenleg 512 a helyi szervezetek száma. E szám lényeges emeléséről már nem is nagyon lehet szó. Arra kell törekednünk, hogy a létező helyi szervezetek közül minél kevesebb legyen a passzív. Az utóbbi időben állandóan napirenden tartjuk a passzív helyi szervezetek ügyét. Az a meggyőződésünk — hangsúlyozza az elnökség beszámolója —, hogyha a járási bizottságok elnökségei megtárgyalják egy-egy helyi szervezet tevékenységét. s a nem működő szervezeteknek segítenek a problémák orvoslásában, és a helyi párt- és állami szervek is támogatják ilyen irányú törekvéseinket, akkor fokozatosan érvényt szerezhetünk a közgyűlés határozatának, amely szerint tovább szilárdítjuk a szövetség szervezeti életét tovább növeljük társadalmi tekintélyét. Nem véletlen, hogy az utóbbi esztendőkben fokozottabb mértékben fordítjuk figyelmünket helyi szervezeteink életére, a mindennapi kulturális-népnevelő munkára. A helyi szervezet az a hely, ahol a szövetség feladatai realizálódnak, ahol a tagok élnek jogaikkal s kötelességükkel. ALAPVETŐ MÉRCE A dr. György István által előterjesztett elnökségi beszámoló foglalkozik a párt lenini nemzetiségi politikájával a CSKP közelgő 60. évfordulója alkalmából, s megállapítja, hogy a magyar nemzetiségű dolgozók kitartó, szorgalmas munkával részt vállalnak szocialista iparunk és mezőgazdaságunk szüntelen fejlesztéséből. Ugyanakkor senki sem vonja kétségbe szövetségünknek azt az érdemét, hogy kielégíti a szlovákiai magyarok kulturális igényeit. Szövetségünk születése pillanatától él azzal a lehetőséggel, hogy a legfelsőbb párt- és állami szervekhez benyújtott javaslataival elősegítse a csehszlovákiai magyar dolgozók kulturális igényének még teljesebb kielégítését. Az eddig elért eredmények alapján joggal mondhatjuk, állapítja meg az elnökség beszámolója, hogy a CSEMADOK szilárd alapokra épült és munkásságát siker koronázza. VISSZAPILLANTÁS AZ ELŐZŐ ÉVEKRE Szövetségünk 1977-ben megtartott XII. Országos Közgyűlésén mélyrehatóan elemezte az elért eredményeket, és megjelölte azokat a feladatokat amelyek sikeres teljesítésével a több mint 70 ezer tagot számláló szövetség tovább fejlődhet. Magától értetődően még hatékonyabb muhkára van szükség. Az eddigieknél is meggyőzőbb erővel kell bemutatnunk — hangsúlyozza az elnökség beszámolója — hogy miben gyökereznek a csehszlovákiai magyarság új erkölcsi értékei, miben gyökerezik szocialista hazánk, szülőföldünk szeretete. mi az az erő. amely összetartja és erősíti a nemzetek és nemzetiségek testvéri barátságát. Internacionalista eszmétől áthatva kell őriznünk és éltetnünk haladó hagyományainkat. s beszélnünk kell az elnyomás ellen vívott közös harc értékéről, a szocialista építőmunka sikereiről, a testvéri együttélés lényegéről. A legutóbbi közgyűlésünk SEGÍTSENEK A HELYI NEMZETI BIZOTTSÁGOK Az elnökségi beszámoló azután rátért arra, hogy 1978-ban a CSEMADOK Központi Bizottsága levéllel fordult minden olyan község helyi nemzeti bizottságának tanácsához, amelyben CSEMADOK helyi szervezet működik. Hivatkoztunk a megfelelő kormányhatározatra s ennek értelmében kértük a helyi nemzeti bizottságokat, hogy teremtsenek jobb anyagi feltételeket helyi szervezeteink még rendszeresebb tevékenységéhez. A helyi szervezeteknek is megküldtük minta munkatervünk és költségvetésünk példányát, hogy hasonló módon dolgozzák ki munkatervüket és a szükséges költségvetést s ezt terjesszék a helyi nemzeti bizottság elé. Az ezzel kapcsolatos tapasztalatok nem egyértelműen pozitívak, de biztatóak. Ha 6
