A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1980-11-15 / 46. szám

hogy gépkocsival szállítunk könyveket a lakására. Nemcsak neki szól ez az ajánlat. Ez a mi vándorkönyvtárunk!

A városi nemzeti bizottság a Plzeňka kávéház szomszédságában van. Nem a legjobbkor nyitok be a titkárhoz, Milan Nabládalhoz. Nagy munkában van. Beszámolót készít a vnb plenáris ülésére. Röviden, tömören válaszolja meg kérdéseimet.

— A lakosság átlagéletkorát tekintve Sokolov Csehszlovákia egyik legfiatalabb városa. Az átlagéletkor városunkban 29 év. Sokolov modern ipari város. A lakóházak több mint 80 százaléka a fölszabadulás után épült. Valamennyi összkomfortos, központi fűtéses.

— A lakásépítés folyamatos?

— Igen. Nem is olyan távoli célunk a 45 ezres lélekszám elérése. Az új lakónegyedekben modern üzletek egész hálózatát építettük ki.

Ismét a főtéren járok. Változatlanul hűvös, szeles az idő. Egymást kergetik a felhők. Czirók Pálné lakására tartva a postahivatal előtt vezet el az utam. Alžbeta Svérákovával, a hírlapszolgálat dolgozójával beszélgetek. A magyar nyelvű újságokról, amelyek a távoli Sokolovba érkeznek. Készségesen tájékoztat. Az Új Szóból 9, a Hétből 47, a Nőből 57, a Barátnőből 88, az Új Ifjúságból 6, a Kis Építőből 2, a Népegészségből, valamint a Természet és Társadalomból egy-egy példány jár a városba. A lapok zöme újságárusoknál fogy el. Augusztus elejével azonban megszűnt az előjegyzési — ahogy Czirók Irma írta — az irattartós rendszer, ebből szükségszerűen következik az előfizetők számának gyors növekedése.

A jjostahivataltól nem messze nyílik a Karel Čapek utca. Gyárkémények füstje száll a város fölé. Bemegyek a már ismert épületbe, amelynek az első emeletén becsöngetek Cziróknéhoz.

— Máris nyitom az ajtót — hallom a hangját, aztán alacsony, erős, rokonszenves, fehér hajú asszony nyit ajtót. — Kerüljön beljebb! — vezet be a szobába.

A falon képek, az asztalon újságok halomban. Televízióra, rádióra téved a pillantásom. Mutatja, üljek le a rekamiéra, ö maga fotelba süpped. Okos, intelligens asszony benyomását kelti. Elmagyarázza, hogyan került Sokolovba 1963-ban. Ide jött férjhez egy kétgyermekes özvegyemberhez. A nemesócsai (Zemianska Olča) származású Czirók Pál pékmester volt Komáromban (Komárno). Onnan került Sokolovba a háború után.

Czirókné férjhez adta két mostohalányát. Az egyik bölcsödéi védőnő, a másik raktárnok a Vegyi Művekben.

— Már megrendeltem a lapokat — tér rá jövetelem okára. — Barátnőm és én különböző lapokat rendeltünk. Hogy cserélgethessük. Járnak körbe a kedvelt újságok özvegy Bartanicsnéhoz, özvegy Kőglernéhez, aztán a gyerekekhez kerülnek, akik elviszik a papírhulladék-gyüjtöbe. Száz szónak is egy a vége, az újság a legjobb barátom!

— Megszokott már Sokolovban?

— Jól érzem itt magam. Tizennyolc év alatt senki nem vetette a szememre, hogy magyar vagyok. A boltokban majdnem mindenütt ismernek, s ahol magyarul tudnak az alkalmazottak, magyarul szólnak hozzám.

— S az otthon?

— Legutóbb hetvenkilenc augusztusában voltunk otthon. Két autóval mentünk. Én három hétig Goda Ferencné sógornőmnél voltam. Két lányom a családjával a lévai járásban kempingezett, llona-fürdön.

Aztán Czirók Pálné már az otthonról beszél, ahol elemibe, polgáriba járt, ahova ötvenhat éves koráig kötik az emlékek.

MÁCS JÓZSEF

Köztudott, hogy a szocializmus építésében bizonyos általános törvényszerűségek érvényesülnek, mint például a kommunista párt és a munkásosztály vezetőszerepe, a munkásosztály a parasztság és a haladó értelmiség szövetsége, a termelőeszközök társadalmi tulajdona, a nagyüzemi mezőgazdaság megteremtése, a proletár nemzetköziség elvének betartása, a kulturális forradalom megvalósítása stb. A szocializmus építésének gyakorlatából azt is tudjuk, hogy e törvényszerűségek a szocializmus lényegéből fakadnak s objektívan, az emberek akaratától függetlenül hatnak az egész társadalom fejlődésére. Az embernek, mint szubjektumnak feladata, hogy ismerve ezeket a törvényszerűségeket, felismerve ezek hatását, tudatosan használja fel őket a szocializmus építésének minél sikeresebb építése érdekében. Ha azonban az emberek szubjektív elképzelésének alapján megpróbálják ezeket a törvényszerűségeket mellőzni vagy bagatellizálni, akkor ez negatívan hat a szocializmus építésére, sőt nemegyszer veszélyezteti a politikai rendszert a munkásosztály hatalmát. így volt ez a Magyar Népköztársaságban az ötvenes évek elején, amikor az elkövetett hibák és a torzulások a párt egységének megbontásához, vezető szerepének csökkenéséhez és a tömegekkel való kapcsolatának meglazulásához s végső soron ellenforradalomhoz vezettek. Ugyanezekből a gyökerekből táplálkoztak az 1968-as csehszlovákiai ellenforradalmi, antiszocia/ista és jobboldali áramlatok is, amelyek megkísérelték visszaforgatni a történelem kerekét A kérdés ugyanis nem az, hogy valaki akarja-e vagy nem akarja érvényesíteni a párt vezető szerepét. Hanem ez, hogy akarja-e építeni a szocialista társadalmi rendszert vagy nem. Ha igen, akkor tudatosan erősíteni kell a párt egységét, elmélyíteni a párt vezető szerepét és elmélyíteni a párt és a tömegek kapcsolatát, mert a szocializmust csakis marxista párt vezetésével lehet építeni. Ez objektív törvényszerűség. Mindezeken a nemrég kezdődött és még napjainkban is lejátszódó lengyelországi események kapcsán gondolkodtam el. Feltettem magamban a kérdést, vajon elképzelhető lett volna Lengyelországban a dolgok ilyen irányú fejlődése, ha a lengyel párt egységes lett volna, ha vezető szerepét a társadalom minden területén érvényesítette s tudatosan alkalmazta volna a szocializmus építésének általános törvényszerűségeit stb. E feltételek teljesítése esetén nyilván nem került volna sor a párt és a tömegek kapcsolatának meglazulására és azokra az eseményekre, amelyeknek tanúi voltunk és vagyunk még ma is. Nem véletlen tehát, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának jóformán minden ülésén fokozott hangsúlyt kap a párt és a tömegek kapcsolata elmélyítésének fontossága és annak szükségessége, hogy a tömegek megértsék a párt politikájának lényegét és tudatosan a szocialista népgazdaság, a politikai és kulturális élet irányításának aktív szervezőivé váljanak. Semmivel sem pótolható követelménye ez a szocializmus építésének, hangsúlyozza a CSKP KB 18. ülése. És itt meg kell jegyezni, hogy a marxizmus-leninizmus klasszikusai, a kommunista mozgalom kiemelkedő elméleti és gyakorlati vezetői nemegyszer hangsúlyozzák, hogy ha a munkásosztály egy országban átveszi a hatalmat, akkor nincs az az erő, amely ezt a hatalmat meg tudná dönteni. Csak saját ostobaságunk döntheti meg a nép hatalmát. Számtalan példa igazolja, hogy ezt az ostobaságot akkor követjük el, ha valakik megpróbálják tagadni vagy lekicsinyelni a szocializmus építésének alapvető törvényszerűségeit. És nem utolsósorban, ha megengedjük, hogy felhalmozódjanak a hibák és a fogyatékosságok, ha szemet húnyunk fölöttük, ha alapvető problémákat nem oldunk meg. Vegyünk egy konkrét példát. Ismeretes, hogy Klement Gottwald pártunk IX. kongresszusán nyíltan kijelentette: népgazdaságunknak két lábon kell állnia, nem állhat meg egy lábon. Ez azt jelentette, hogy nem elég csak a szocialista nagyipart felépíteni, de ugyanakkor a mezőgazdaságban is meg kell teremteni a szocialista nagyüzemi termelés feltételeit. Ez törvényszerű. Nem tehet ugyanis az egyik oldalon, az iparban fejlett, korszerű nagyüzemi termelés, a másik oldalon pedig improduktív mezőgazdaság, amely a kisparaszti termelési viszonyokra támaszkodva sem az élelmiszerek biztosítása sem az ipari nyersanyagok termelése területén nem tudja kielégíteni az egyre növekedő igényeket. Az egyik oldalon az ipar korszerű mezőgazdasági gépeket, műtrágyát gyárt, a másik oldalon pedig mindezt nem tudja a mezőgazdaság hatékonyan felhasználni. Nem beszélve arról, hogy a kisparaszti gazdálkodáson alapuló mezőgazdasági termelés központi tervezése is nehézkes, ugyanakkor ismerve a kisparaszti gazdálkodás mentalitását, lehetőség nyílik az élelmiszerrel való spekulációra, a zugkereskedelemre, különösen akkor, ha valamilyen élelmiszerből hiány mutatkozik a piacon, Ez a tény viszont mindenképpen aránytalanságokhoz vezet, megzavarja a szocialista népgazdaság kiegyensúlyozott fejlődését. Tehát ebben az esetben sem az a kérdés, hogy akarunk-e kollektív gazdálkodást vagy nem, meg akarjuk-e teremteni a nagyüzemi gazdálkodás feltételeit a mezőgazdaságban, hanem az, hogy olyan szocialista gazdasági rendszert kívánunk-e kiépíteni, amely mentes a nagy aránytalanságoktól, ahol a szocialista ipar és a szocialista mezőgazdaság kölcsönösen kiegészítik és támogatják egymást, ahol megteremtettük a feltételeit az élelmiszerek és az ipari növények termelése nagyarányú fejlesztésének. Ha azt akarjuk, akkor a szocialista nagyüzemi gazdálkodás, a szövetkezetesítés mint objektív törvényszerűség mutatkozik. Ha viszont az ellenkezőjét csináljuk, az ismételten megbosszulja magát A szocialista nagyüzemi mezőgazdaság előnyeinek bizonyításáért nem kell messze mennünk, hiszen Csehszlovákiának és a szocialista országok túlnyomó többségének gyakorlata azt bizonyítja, hogy egyedül ez az út vezet az életszínvonal emeléséhez, a növekvő igények egyre teljesebb kielégítéséhez. A szocialista építés általános törvényszerűségeinek érvényesítéséért és az ezzel kapcsolatban a hibák és a fogyatékosságok leküzdéséért vívott harcban sohasem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a szocializmusnak vannak belső és külső ellenségei, mely erők egy pillanatra sem szűnnek meg minden eszközzel harcolni a szocialista társadalom ellen. Propagandájukkal igyekeznek befolyásolni a tájékozatlan embereket, de még inkább igyekeznek kihasználni az irányítás különböző szintjein elkövetett hibákat és fogyatékosságokat, hogy diszkreditálják a szocializmus eszméit. Tudjuk, kikkel állunk szemben. A szocializmus ádáz ellenségeivel, akiktől mást nem várhatunk. Viszont a szocialista állam következetes szervező és politikai munkáján és saját becsületes munkánkon múlik, hogy elkerüljük az olyan fogyatékosságok felhalmozódását, amelyek teret és lehetőséget adnak a szocialista ellenes erők aktivizálódására, mint ahogy annak a lengyelországi eseményekkel kapcsolatban is tanúi voltunk és vagyunk. Ezért az irányításban és a mindennapi életben, a termelésben, az ideológiai, a kulturális nevelő és politikai munkánkban mindig szem előtt kell tartanunk azt, hogy legfőbb feladatunk a szocializmus építése általános törvényszerűségének tudatos felhasználása és mindazoknak a tényezőknek az érvényesítése, amelyek erősítik a párt vezető szerepét, a munkásosztály hatalmát, a dolgozó tömegek és a párt kapcsolatát, népgazdaságunk szüntelen fejlesztését, melynek célja az emberek életkörülményeinek jobbá tétele, életszínvonalának emelése és a szociális biztonságuk elmélyítése.

3